Semmi nem jön össze nekem, elegem van az életkörülményeimből, van értelme az életemnek így?

17 éves vagyok, és egy átlagosnak tűnő családban élek, középiskolába járok.

A fiatalok szemében mindig is én voltam a nyomorék senki akit ki kell közösíteni, vagy piszkálni kell, de barátkozni senki se képes velem, hiába próbálkozok.

Viszont gyakran hallom a többi fiatal beszélgetését, és ők már tudják, hogy mit akarnak csinálni középiskola után, hova akarnak továbbtanulni, nekem is kéne, de nekem fogalmam sincs még. Annyit tudok, hogy valami természettel kapcsolatos dolog lenne jó nekem, de nincs semmi életcélom, ők már ezzel előrébb vannak.

Ezenkívül az itthoni körülményekből is elegem van, már irritál, hogy a testvéremmel, egy depressziós és skizofrén egyénnel kell egy házban élnem, ha ránézek már elromlik a kedvem. Az anyámékkal meg nem tudok megbeszélni semmit úgy igazán, az anyám nem hajlandó elvinni pszichológushoz, pedig már mondtam neki.

Elegem van már, hogy nekem semmi nem tud összejönni, semmihez se értek, és senkivel sincs szinte normális kapcsolatom.

Van így még értelme élnem? Mert egyre gyakrabban gondolok az öngyilkosságra, ez nekem már így nem megy.