Mi van a halál után?

Egyébként a 67/80 hozzászóló ismeretlen, betett nektek egy blog címet --amit külön megköszönök Neki-

ebben a blogban le van írva, mi a lélek tulajdonképpen. Ajánlom elolvasni. Egy másik hozzászóló azt írta nagyon okosan, hogy a földi élet csak egy átmenet. S így igaz, a kézzel fogható valóságnak, egy fejlődési szakasza az atomoktól a bolygókig a csillagoktól az újabb részecskékig, az újabb részecskéktől ismét az anyagig a kézzelfoghatóig s ennek az átalakulásnak és fejlődésnek egy magasabb szintje az élet keletkezése, az életnek magasabb fejlettebb szintje az intelligens, tudatos, alkotni képes élet. CSak hát ez az intelligens emberi faj, még mindig tökéletlen, túl sok benne az atomi agresszió szükségtelenül és túl önző. Vagy is nem az emberi faj a fejlődés csúcsa, csak átmenetek vagyunk.

S ahhoz, hogy a következő még fejlettebb élet forma mint valóság kialakulhasson, nekünk végig kell élni az életet és a belőlünk felszabadult energia lelkünk, a földi Teremtő energiához visszatérve, mint már tudatos, gondolkodni, látni, hallani, alkotni képes lélek, halhatatlanná válva Istennel azonosulva, Teremtővé válik egyszer-- de nem itt ebben a földi életben, és nem valószínű, hogy itt a Földön, (mert a Föld haldoklik olyanná lesz, mint a Vénusz sajnos) hanem egy másik élhető bolygón. Hasonlóan fog kiszakadni az isteni Energia a Földből azzal a sok-sok tiszta isteni tudatos lélekkel együtt, mint ahogy a testünket elhagyta a lelkünk amikor meghaltunk és azt hittük ezzel vége is.

A természet törvénye, ami megalkotta önmagát olyan létalapból indított, és alkotott, hogy az örökkön örökké fennmarad és újra teremti önmagát mindig. Ez pedig az Energia részecskék és annak hatásai.

Ilyen energia részecskék alkotta szálakból áll az élet lelke is, amely halhatatlanná válhat illetve, valaminek a részévé, vagy újra teremti önmagát egy alkalmas helyen a mindenségben.

CSODÁLATOS ÉS FANTASZTIKUS - DE ! NEM MISZTIKUM! CSAK A TERMÉSZET ALKOTTA LÉTEZÉS FOLYAMATAI ÉS SZINTJEI!!

tévedés Csaba az új élet születése a szülőknek köszönhető ők adják a testnek csíráját valamint a testnek a lélek-szikráját amelyből aztán kialakul a test és fejlődik vele együtt a lélek is.

egyszer nagyon sokára ha a Földünk holt bolygóvá lesz vagy a természet elpusztulna akkor születhet ujjá csak az élet vagy itt vagy egy másik bolygón.

Sziasztok! Fél éve ment el papám, és azon a napon rá egy hétre furcsa dolgok történtek. Édesanyám képe lesett a falról de nem tört el (azt mondják hogyha lesik a kép és nem törik el akkor az illető a közeljövőben meghal de anyukám jolvan és papám igy akart jelezni szerintem). Történt még 2 dolog mamám lekapcsolta a tv-t kiment wc-re és mikor vissza jött a tv be volt kapcsolva. Volt papámnak egy kedvenc fotelje mindig ott ült és párszor azt vettük észre hogy kivolt ülve és meleg volt mintha ülne ott valaki pedig mi nem ültünk benne azon a napon.

Mindenki ugy gondolja ahogy akarja de ha egy szeretted elmegy akkor hinni kell abban hogy találkozol még vele ha nem hinnél semmiben akkor beleőrülnél abba a ténybe hogy nem látod többet! Én ugy gondolom hogy van valami,nem boztos hogy az amire gondolunk de valami biztos hogy van.

Márk

nem, születésem előttről nem emlékszem semmire, mikor alszok, sem emlékszem általában az álmaimra (holott végig öntudatodnál vagy, az agyad nem kapcsol ki... félálomból felébredve mindig azt veszem észre, hogy tartok valahol gondolatban, javarészt hülyeségeknél:D, és akármikor ébresztenek fel, mindig álomból ébredek, amire másodpercek múlva nem emlékszem); az embriókoromra sem emlékszem, sőt, a csecsemőkoromra sem, akkor se embrió, se csecsemő nem voltam? agyrázkódásomkor is kimaradt egy fél óra, pedig a többiek elmondása szerint akkor is éltem, beszélgettem velük, mozogtam, stb...

nem akarok semmire kilyukadni, csak azt próbálom érzékeltetni, hogy az emlékek hiánya nem is olyan ritka dolog ebben a világban...

Ehhez értő és erre a válaszra életét fölszentelő ember válasza:

Régen is izgatta az embereket, hogy mi is lehet a halál után. És erre a kérdésre még máig nem kaptak választ az emberek.

Na mármost...én kamasz korom óta ezzel foglalkozom, és ez a munkám.

Félreértés ne essék, én most nem azt várom el ezzel hogy akkor most dobjanak el mindent, és higgyenek az Úristenben, és a tanításokban.Ez mindig úgy volt hogy aki hagyta hogy fölnyissák a szemét annak sikerült, de aki nem az tudatlanul éli tovább az életét, és majd abban az órában rájön hogy mekkorát tévedett. Amit mondani fogok tényeken alapul. Magam jártam utána. Haldoklók lelkét könnyítettem meg, és halgattam meg a visszatérőket. Na most senki ne higgyen az olyan mesékben amik az mondják el hogy hirtelen csak visszajött. A visszatérő emberek küldetéssel jönnek vissza a földre.Az a feladatuk hogy beavassanak minket a titokba: Mi is lesz az élet után.

Sok évtizednyi munka után kimutatták az eredményt a fáradozások. A meghallgatottak 73 %-a választ adott nekünk anélkül hogy beszéltek volna egymással, és egy kivétellel mindannyian ugyanazt mesélték el:

El is mondanám nektek a titkot, amit egy visszatérő mesélt el a legrészletesebben.

A naplómból idézek ugyanis mindent azonnal és ott följegyzek, s följegyeztem. mindent.

" 21:34 - A nyirokrákos beteg megkapta a betegek kenetét. Elment a pap,és beengedett hozzá az orvos. A beteg eszméletlen volt egy ideig, aztán földúltan ébredett. Azokat kiabálta hogy ő nem akar meghalni,élni akar. Elmondtam neki mi lesz az élet után velünk. Hogy nem kell félnie. A páciens lenyugodott. Nyugtató nélkül. Csöndben nézett rám, és nem szólt semmit. Elmeséltem neki a tapasztalataimat, és elmosolyodott. Azt kérdezte: "megyek haza a feleségemhez..ő fog várni rám. Hiszen őt szerettem a legjobban" A beteg mosolygott egyész végig, és mosolygott akkor is amikor az orvos kijelentette hogy a halál beállt 3:19-kor.A beteget lekapcsolták a gépekről, és letakarták....elhagytam a kórtermet, és ki mentem elkönyvelve ezt egy békés halálnak..de amikor éppen kivettem volna a kórházi automatájából a kávémat, az orvos rohant izzadtan hozzám hogy jöjjek..de hogy miért az el sem tudta mondani. Ez már reggel történt 5 óra fél 6 körül. Én siettem ahogy tudtam, és amikor beértem a kórterembe az orvos után, megpillantottam a bácsit aki meghalt, immár zihálástól izzadtan, és gépekre kapcsolva ismét. A feje már ki volt támasztva párnával. Akkor még én is meg voltam lepődve, mivel ez nem volt mindennapos jelenség. Érthetetlen hiszen nyirokrákkal, és egy halom áttéttel durván 2 óra a halálbeálta után nem ébrednek föl betegek. Az jellemző hogy hamarabb meghallnak.

A beteg lélegeztetés után beszédképes lett, és ebbe órák teltek .

A páciens egy öreg bácsi és az ő szavaival írom le most:

"Éreztem percekkkel előtte hogy meg fogok hallni. Nem tudtam pontosan hogy mi ez az érzés,de különös volt és olyan amyilyet még sosem éltem át. Így gondoltam hogy akkormost jön el értem. Maga miatt nem féltem tőle, sokkal inkább vártam.Vártam hogy a mennyekben legyek a feleségemmel találkozzak. Mégis küzdöttem egy ideig ellene. De aztán megszünt ez az érés.Mintha úgyanúgy gonolkodtam volna,é éreztem volna,és hallottam másik emberek beszédét, először azt hittem ez beszéd, de aztán rájöttem hogy ezek a gondolataik. Láttam amint lekapcsolnak a gépről, s ekkor már láttam a saját beteg földi testemet is. Élettelenül feküdni, amint az orvosok leszedik rólam a csöveket.Aztán eltűnt előlem a kórterem, egy teljesen más helyen voltam.Annál tisztább, természetesebb,élettel telibb helyet még soha én nem láttam. A természetben voltam.Hegyek vettek körül, hó csillogott vakítóan.A karomhoz kaptam, és csodálkoztam rajta hogy nem fázok, és nem is volt melegem. Nem volt rossz kedvem , de nem is repestem semmitől. Egy alagutat vagy egy földlattit láátam,és oda mentem. Először a filmekben látott jelentre gondoltam egy valamit kihagytak...a fehérséget a végén. Amikor átmentem az alagúton ami órákba telhetett. Aztán egyre közeledtem a fehér dologhoz , és amikor már nagyon közel voltam akkora szeretetet éreztem, és akkora nyugalmat. Akkora megértést, és elfogadást hogy vonzott ez a hely. Mentem özelebb és közelebb. amikor beleértem a fehérbe, nem láttam semmit a világítófehérségtől, de aztán kitisztult a szemem,és egy ismerős világba érkeztem.A régi világ. Most megint ott volt a szemem előtt. A feleségem a nagyobbik fiam akit nagyonkorán elesztettünk, a régi barátok és minden ami a legkedvesebb nekem. Akkora béke, s szeretet.(itt könnyezik, majd pityereg).akkora szeretetet éreztem amekkorát le sem tudok írni . Nem volt közöny, sem undorodás.Nem volt taszító érzés. A boldogságtól úgy sírtam mint most. De nem szégyeltem magam. Most pedig igen. De aztán amikor éppen közeleb mentem volna még közelebbb valamilyen láthatatlan erő megállított, és ezt hallottam: még nem mehetsz ide be..még nem bizonyítottál. Még az élők között a helyed, még nem vagy közénk való. Ez rossz volt a szeretet után.Én nem akartam visszajönni ebbe az életbe.Minden erőmmel tovább akartam menni a nagyobb boldogságba,és óriási szeretetbe.De nem lehetett, ekkor visszaestem, és a távolban megpillantottam egy tót. Ez a tó vérvörös volt, és én hirtelen cselekvés nélkül dakerültem. Belenéztem a tóba, és embereket pillantottam meg akik ábrázata mélységes szomorúság, elhagyatottság, és árvaságot tükrözött. Ott felismertem néhány embert..mint iszlám, és buddhista emberek. Azok az emberek akik nem hittek istenben. És ott volt a bátyám. A legidősebb bátyám aki korához képest korán magához hívott az úristen. De hogy kerülhet egy ilyen szörnyűséges helyre? kérdeztem magamtól. Be akartam nyúlni hogy kiszabadítsam, de megint csak egy erő visszatartott és ezt hallottam: Nem! Ide nem mehetsz még be.Nem vagy közénk való. Az élők sorába tartozol. Magamból kikelve órdítottam: Mért van itt a testvérem. Ki akarom szabadítani

Ezt mondta: A testvéred azért van ezen a helyen mert nem hitt a teremtőben, és mert öngyilkosságot követett el...én itt csodálkoztam hiszen a szüeim autóbalestről beszéltek.

A szerete érzése megszűnt, se helyette hideg volt és fáztam senki nem adott tararó pedig kiabáltam. Lángolt a tűz és megégette a bőrőm, de senki nem segített pedig ordítottam. Éhes voltam pedig mindenütt étel volt. De senki nem evett, és nem adott ételt. Szomjúságot éreztem , és ki voltam száradva és senki nem kínált vízzel pedig kínlódtam. Mindenki csak a saját problémájával volt elfoglalva, és lehajtott fejjel meneteltek a semmibe.

Ekkor megint éreztem az erőt, hogy visszataszít és megint estem egyet. Végül megfordultam és csak futottam az alagúton kereszül kifelé, vissza az életbe. De egyszer csak elfogyott az út,és leestem. Órákig zuhanhattam, amikor fölébredtem, és ekkor már az életben ébredtem. Lélegeztem és érzékeltem, de nem hallottam a gondolatokból ahogya halálomnál, és arra eszméltem hogy nincs senki a kórteremben."

A bácsi könyvet írt amit végül nem adott ki. Magam is képedtem amikor megtudtam hogy a bácsi egészséges, amikor a legrosszindulatúbb betegségbe hallt bele. A férfi éllt még 13 évet, és ezalatt megváltoztatta a hitét, és az életét. Hívő emberként ismét mosolyogva, de már véglegesen hagyta itt a világot.

A könyvét mindig megmutatom azoknak a betegeknek akik a betegségünk első stádiumában vannak. ezer és ezer embert segítettem békességgel a halálba. És az örök életbe.

" a halál beállt 13:09-kor"

nagyon hiteles lenne, amit mondanál, de már ott hiba van, hogy alapból "iszlám és buddhista elkárhozottakról" beszélsz...

ha van Isten, akkor sem a vallásuk alapján választja szét az embereket, ez teljesen logikátlan...

Utolsó előtti vagyok #

Isten nem a vallásunk szerint fog minket megítélni. Hanem az életünk során végzett cselekedeteink alapján leszünk "felmérve".

Az egészen kisgyerekeknek azt szoktam mondani hogy Jézus egy aranyos kedves jólelkűbácsi aki segít nekünk megítélni saját magunkat. Akkor nem lesz bennünk hazugság, sem ravaszság akkor az igazat fogjuk magunkban látni, és saját magunk fölött fogunk ítélkezni, és az Isten látni fogja az ítéletünket. Nos a buddhisták, és az Iszlám vallásúak mást vallanak életük során mint (mi) keresztények.

Ezt kell megértenünk, hogy Isten igazságos és biztos hogy sosem büntetne azért valakit amiről nem tehet. De mégis van valami alapja (ugyanis nem én csaptam a hasamra és találtam ki ezt a történetet) hogyha sokan ugyanígy mesélték el.

látszik, hogy életedben nem olvastál el egy sort a Koránból, és hogy két percnél többet nem is tudnál beszélni az iszlám vallásról, sőt, szerintem még muszlimot életedben nem láttál...

én katolikus keresztény vagyok, de amit állítasz, az értelmetlen, legalábbis számomra tűnik mesének