Mi van a halál után?

Ez félelmetes O.o :(

Amugy attol függ. Ha vannak szellemek akkor van vmi 'élet' a halál után hisz a szelemek is egykor éltek, igazi emberek voltak..... Ezt egyépként senkisem tudhatja.. Najo talán wki.. Aki viszajött már a halálbol, ami picit érdekesen hangzik..

$zóval attól függ..

sokáig gondolkodtam ezen eredménytelenül, de rájöttem valamire, ami megnyugtatott

Majd egy külön könyvben megírom, mert EZ OLYAN DOLOG, AMI TELJESEN BIZTOS, TELJESEN LOGIKUS, NINCS BENNE SEMMI MISZTIKA, EGY MATEMATIKAILAG LEVEZETETT DOLOG, AMI A LEGROSSZABB ESETET OLYANNÁ TESZI, HOGY TELJES MÉRTÉKBEN ELFOGADHATÓ

A legrosszabb eset, hogy nincs lélek, csak öntudat van, amit idegrendszerünk szimulál számunkra, és ez az öntudat megszűnik halálunkkor, élettelen tárgyak leszünk.

NA MÁR MOST, HA EZ IGAZ, EZZEL SZÁMOLVA TUDOK EGY OLYAN ÖRÖMHÍRT, AMIRE EDDIG ELŐTTEM SENKI, SOHA NEM GONDOLT! LEGALÁBBIS NEM VALÓSZÍNŰ!

Én vagyok az értelmi szerző, ezért nem is írom ide, de egyszer majd megtudjátok!

ezt még a tudósok sem tudják megmondani,senki sem tudja!

csak akkor tudod meg ha meghalsz.

Nagyon ritka képesség kell hozzá, hogy erre válaszolni tudjon valaki, még a klinikai halálból visszatért se képes, mert sok sok testből való kilépés több éven keresztül és speciális tudás szükséges ahhoz, hogy legalább felismerje önmaga lényegét először is. Hát valami ilyen absztraktnak születtem vagy váltam gyermekkoromtól kezdve. Fogadjátok nagyon röviden a lényeget a halál utáni létezés lehetőségéról.vagy A-létezés-fantasztikuma blog.

Örökkön-örökké.

Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?

Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.

A vallások tanítása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.

Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.

Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint tanítják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!

Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a

semmi porból, törvényekbe kényszerítve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak, sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábítón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

Örök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében. Vagy magas hőn hevülve, csillagként

ontja, életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak

lehetetlen… de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.

Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,

de egyetemes törvényen módosítva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat. Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha Újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosítva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósítja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.

Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

Így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még, az idő- szorítása

határoz, annak korlátait ledöntve, egy új Élet-teremtésben azt,

meghosszabbítani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség” (correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.

S egyszer, sok ezer esztendő múltával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több ezer Földön megtelepedve, új életet teremtsenek.

Így foglalva el a végtelenséget, a még tökéletesebb, Új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos teremtett, élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? talán…

Vagy csak remélem.

Hogy is szólt múltunk szentírása?

„Új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*

Nos, ez ugyebár egy olyan dolog, amit soha nemtudunk meg.

És talán oka van annak is, hogy nemtudhatjuk meg.

Ha tudnánk, hogy a halál után jaj de jó lessz, akkor sokkal több öngyilkosság lenne.

Ezért is tanitja azt a vallás, hogy aki öngyilkos lessz a pokolba jut. Ezzel ösztönözve, hogy ne tegyél ilyet. És helyes is...

A biblia, a vallás szüksége van az embernek arra, hogy higgyen valamiben, és legyen célja az életben.

Ahogy mondták páran mi értelme van gürcölni az életben, ha a halál után mindennek vége?

Épp ezért találtak ki dolgokat, túlvilág, reinkarnáció, hogy legyen amiben hinni, és legyen értelme gürcölni.

Lehet, mindennek vége lessz a halál után de akkor már úgyis mindegy, ellenben ha hiszünk abban, hogy a halál után van valami akkor az életünket egy bizonyos hit szerint alakitjuk.

Akik a klinikai halál állapotából visszajöttek, igaz többen is mondták az alagútat a fényt stb.

Ez lehet, egy agyban lejátszódó folyamat, a dopamin hormon és a halucináció, de kérdéses számomra is, hogy ha ahhoz viszonyitjuk, hogy csak arról halucinálhatunk amit elképzeltünk, láttunk hallottunk, akkor az első aki ezt az alagútat látta, honnan jött neki.

Mi már száz helyen elolvastuk elképzeltük tehát ha mi kerülünk ide, erre már magyarázat lenne.

Volt, hogy elájultam, és tisztán emlékszem, hogy először elhomályosodott minden, majd teljesen elsötétült, éreztem, hogy zuhanok a föld felé és azt is, hogy földetértem, és első gondolatom az volt, hogy ilyen mikor valaki meghal. Ekkor megszakadt a kép és kis idő után magamhoz tértem és akkor már első gondolatom volt hogy mikor ájultam el. Szóval nemtudtam meghatározni az időt, egész hosszúnak tünt csak akkor fogtam fel, hogy kevés ideig voltam elájulva mikor megnéztem az órát.

A klinikai halál állapotát van aki megéli, megtapasztalja van aki semmire nem emlékszik. Van aki eltudja élethűen mesélni van aki viszont mindent hozzá mesél, hogy érdekesebb legyen a sztori.

Ahhoz hogy megérthessük a léleknek elmesélt útját a klinikai halálból visszahozottak elmondásait, amit megtett ilyen állapotban-- ismerni kell azt hogy mi valójában a lélek. Amely arra is ad választ hogy miért válhat halhatatlanná és mi okozhatja a megsemmisülését ezen az úton amit alagútszerűnek véltek látni"

De olyan illúzióba senki ne ringassa magát hogy a lélek ÉL és újra ÉL majd itt a Földön, mert nem.- ha végig megy azon az utolsó úton, utána Ő maga is istenné válik, Teremtő Energiává!.