Azt akarja bíztassam az öngyilkosságra? (! )

Nézd, én voltam ilyen helyzetben, mélyen magam alatt, és húztam volna magammal a környezetem is.

Nekem az segített, hogy volt egy olyan barátom, aki jelezte, hogy mellettem áll, támogat mindenben, de ne várjam tőle azt, hogy sajnáljon, és ha folyamatosan ezt a játszmát játszom, azzal csak eltávolítom.

Van egy mondás: ha csak panaszkodsz, hogy fáj, de nem teszel ellene, akkor még nem fáj eléggé.

Szóval én a barátom támogatásával elmentem terápiára, jelenleg is járok. Kijöttem a gödörből. Nem állítom, hogy könnyű... nem az. Nagyon fontos ilyenkor a támasz, a segítő, elfogadó közeg, de beláttam, hogy nem kapaszkodhatok másokba - illetve arra van a pszichológus, hogy belé kapaszkodjak, de ő legalább úgy segít, hogy abból épülök, ez a szakmája, egy laikus ilyenkor nem tud érdemben segíteni. Ha fáj neki az élet, tegyen ellene, más nem fog tudni tenni semmit. Ne hagyd magára, támogasd, de csak akkor, ha hajlandó tenni magáért!

Mert nekem is volt az életemben olyan ember, aki belemerült az önsajnálatba, és engem is húzott magával lefelé - többek között neki is köszönhetem, hogy annyira mélyre kerültem. De ő nem volt hajlandó változtatni, ezért ő ugyanott tart, mint régen, én meg kijöttem a gödörből.

Én nem tartom jó ötletnek a szembesítést, mert nem mindenkire hat pozitívan, sőt! Ha valaki nagyon mély depresszióban van, akkor még visszájára is fordulhat, ha szembesítik vele, hogy ő a hibás. Igenis ilyenkor egy három éves kisgyerek szintjén vagyunk, aki szeretetre, elfogadásra vágyik, és ha azt hajtogatják, hogy mennyire "sz*ralak" vagyok, az még mélyebbre taszít. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy támogató, elfogadó legyél, de ne éljen vele vissza a másik. Ha ezt sikerül megtalálni, akkor tudsz segíteni. De én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben már csak szakember segíthet, és ez bizony hosszú és fájdalmas folyamat!