Sokszor gondolok az öngyilkosságra. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudom megtenni?

#2-esnek igaza lehet.

Viszont ha azok a gondolatok szorongást is váltanak ki nálad, akkor kényszerbetegségben is szenvedsz.

Én ugyanígy vagyok, ahogy te. Dettó. Sokszor gondolok én is az öngyilkosságra, de mégse merem megtenni. Eddig egyetlen egyszer fordult elő olyan, hogy komolyan gondoltam és akkor...hát nem mondom, hogy majdnem megtettem, de a helyet, ahol megtenném felkerestem félig-meddig azzal a szándékkal, hogy most már elegem van a földi létből.

Arra is sokszor gondolok, hogy itt hagyok mindent, mindenkit, viszem a megspórolt pénzem, aztán lelépek az országból. Lenne is hová mennem, mert ismerősöm van kint.

És tessék.....egyik se megy....depressziós vagy szerintem is, tudom magamról, hogy én is az vagyok, sőt vannak nálam még egyéb problémák is. Keress fel egy pszichiátert, de ő úgyis pszichoterápiára akar majd küldeni, ahová én nem akartam menni, de legalább valami gyógyszert ír fel, ami talán segíteni fog.

Mondom mindezt úgy, hogy nem feltételezlek tininek, mert náluk ez ilyen minden napos probléma. Tehát, ha már felnőtt vagy irány egy szakember, ha tini vagy.....akkor sem ártana felkeresned, de rengeteg tizenévesnek vannak ilyen gondolatai a felnőtté válás küszöbén.

hát ha nem megy próbálj valami öngyilkos kört keresni lehet létezik ilyen, és együtt gondolom a csoport hatásra alapozva könnyebb megtenni.

ja meg szerintem is az életösztön miatt nem megy meg amiatt hogy gyáva agy és valószínüleg van vesztenivalód még.

mert ha nem lenne már rég megtetted volna valószínüleg.

olyan mint a közmondás hogy amelyik kutya ugat az nem harap.szóval ha ezt így beismered valószínüleg nem gondolod komolyan csak valami problémád van és így próbálsz segítséget kérni mőásoktól mivel más figyelemkeltő módszer nem ment eddig.

Tévedés a halálvágy verbalizálása kapcsán kijelenteni, hogy "amelyik kutya ugat, az nem harap".

Aki pedig figyelemfelkeltés céljából mondogatja, az nem itt gyik-en írja ki, hanem a környezetében hangoztatja. És az ilyen esetekben is előfordulhat, hogy "cry for help"-ről van szó, azaz később tényleg megpróbálja magát megölni.

Az öngyilkosság és minden egyéb (enyhébb) önpusztítás gyakorlatilag segélykiáltás, és a jelen életkörülményeknek való "nemet mondás". Enyhébb ilyesmi a különféle tudatmódosító szerek alkalmazása, pia, könnyű és egyéb drogok stb.

(Én is állandó depivel küzdök, meg sokszor játszom a halál gondolatával is, de megpróbáltam kielemezni az okokat.)

Egyébiránt az öngyilkosság elkövetése az egy beszűkült tudatállapotban történő dolog, amikor úgy érzi az egyén, hogy nincs más kiút.

Amúgy mindenkinek, aki így érez szét kéne néznie maga körül. A pszichiátria bogyó-ármádiája sajnos nem segít.

Nem a tűzjelző szirénáját kell leverni, ha visít, hanem eloltani a jelzett tüzet.

Amúgy az életösztön nagyon nagy az emberben, az öngyilkosság persze, hogy sokszor felmerül, de a nem megtétele nem gyávaság, hanem az életösztön.

Én is mélyponton vagyok. Anyagilag lecsúsztam, adósságokban úszom, a párom, akit nagyon szerettem elhagyott egy nagyon hosszú kapcsolat után. Én pont így érzek, hogy senki nem szeret, senkinek nem kellek, semmi öröm nincs az életemben. No ezek a gondok nem fognak megoldódni gyógyszerektől.

A legtöbb depresszió elszállna, ha sikerülne a kiváltó okokat megszünetni.