Nem akarok így élni, egy értéktelen ember vagyok, meg akarok halni, de nem bírom megtenni a többiek miatt?

Az van, hogy én egy nagy sza... vagyok. Akármennyi pasim volt, mind ba...ott át a francba. Nem kellettem nekik (és nem, velük nem beszéltem így, nem káromkodtam, mielőtt valaki a trágár stílusomat kifogásolná, amit csak a kétségbeesés hoz ki belőlem). Csak nem akarok létezni, azt akarom, hogy ne kelljen semmiről sem tudnom, hogy ne fájjon semmi. Nyugtatókon élek, remegek, egész nap sírok, mert hiába tettem meg értünk mindent, mégsem kellek neki. Mi a fenét rontottam el? Más mit tud jobban? Nem értem, de már nem is érdekel. Mást választottak helyettem. Csak azt akarom, hogy könnyű legyek, hogy semmit ne érezzek, mert mérhetetlen fizikai fájdalmaim vannak. Úgy tudok csak létezni, ha folyamatosan adagolok magamnak valami nyugtatót, vagy iszok, mert ezt csak kábult állapotban lehet elviselni. Csak nagyon sajnálom a szüleimet, anya tuti nem élné túl, és ezt hogy tehetném meg? De így sem bírok élni. Szerintetek feldolgozná ezt a családom? Nem hagyhatom őket így, nem tehetem meg, de nem bírom már tovább.