Élni akarok, igazán élni és érezni. Csak én gondolkodok így vagy van még hasonló gondolkodású ember?

ugyanezt érzem, és ez nehéz dolog. szerintem mi nem jó helyre (és talán nem jó időben ) születtünk. csak egyetlen életünk van, és szerintem próbálgasd is magad. ne érd be azzal, amit egyesek szerint tenni "kell" (egyetem , férj, gyerek, háziasszonyoskodni..stb) ez a te életed! ne állj be a sorba muszájból. igaz, én 31éves vagyok, gimi után dolgoztam, mert ezt akartam, és azóta is dolgozok.. nem bánom ezt egy pillanatra sem, hisz bármikor tanulhatnék, de mit?? még most sem tudom, h mit szeretnék kezdeni az életemben!!! ez baj. csak élek, és igyekszem a napokat boldoggá tenni. szórakozok, sokat vagyok a barátaimmal, stb..nekem is gyors ez a világ, gonosz és felületes, é tiporgok egy helyben, nem tudok "azonosulni" vele:(( remélem te ügyesebb leszel!!!

én ezért kezdtem el szívni.

Teljesen igazad van, nyugodtan kövesd a vágyaidat! Láss világot, ismerkedj emberekkel, tapasztalj meg élethelyzeteket! Egyetemre akkor érdemes menni, ha olyan munkára vágysz, amihez valamilyen diploma kell. Ráadásul semmi sem akadályozza meg, hogy később esetleg tanulj, ha mégis beleszeretnél valami olyasmibe, ami felsőoktatási végzettséget igényel. Sokszor nem értem a mostani szülőket, gimiket: most, hogy nem lehet korlátlanul akárhány sulit ingyen elvégezni, mint régen, nem is szabadna engedni beiratkozni egyetemre valakit úgy, hogy nem teljesen biztos a döntésében. Ha mégis másképp dönt, később már csak súlyos százezrekért végezheti el azt, amit ténylegesen csinálni szeretne.

TEdd azt amit szeretnél. Nem kell neked másoknak megfelelni.És ez teljesen természetes.Egyetemre meg tudsz még menni késöbb is ha akrsz

Ha tényleg van hozzá bátorságod, kezdd el a felszabadulást most. Ez persze a gyakorlatban nem olyan egyszerű. Jó, ha van valamilyen támogató hálózatod, azaz hasonló felfogású embereket ismersz, és segíteni tudjátok egymást. Ha nem vagy bejáratos ilyen körökbe, vagy nincs egy barátod sem, akivel együtt hajtanátok végre ezt az ugrást a sötétbe, akkor a felszabadulást nem tudod végrehajtani, tehát először is elő kell azt készíteni.Én ismerek embereket, akiknek sikerült. Sokuknak az volt a receptje, hogy olyan helyekre vándoroltak, ahol elfogadottabb a kérdésfeltevésben megfogalmazott életfelfogás. Dél-Franciaország, Dél-Olaszország és Spanyolország déliesebb vidékei alkalmas helyek az újrakezdésre: könnyű alkalmi munkát találni, az emberek eléggé lusták, így tőled sem várnak sokat. Marseille vidéke, Calabria és más hasonló helyek tele vannak olyan söpredékkel, mely egyik napról a másikra él, nem szakad bele a munkába, szóval a való élet érdekli őket és nem az olyan fiktív baromságok, mint társadalmi megbecsültség, diploma, presztízs és vagyon. Magyarországon a megélhetés egy kicsit küzdelmesebb, és a munkához való általános hozzáállás is komolyabb, nálunk nagyon erős az emberek pénz- és státuszimádata. Ezért ajánlom a napfényes mediterrán térség lepukkantabb körzeteit. De persze itthon is megoldható a "felszabadulás", csak nehezebb.