Élni akarok, igazán élni és érezni. Csak én gondolkodok így vagy van még hasonló gondolkodású ember?

Sziasztok! (mar ha valaki meg olvassa) Visszaolvasva magamat, kisse talan teatralis voltam, de az alap gondolatok megmaradtak. Nem akarok mar utazni, csak szabadsagot. Anglia szep volt, jo volt, de nem lett az otthonom. Most ujra Magyarorszagon vagyok, egyetemen, immar 3. eve. Nem akarok a szakmamban dolgozni, ezt azert vegzem el, hogy legyen penzem, penz nelkul elni. Onfenntarto eletet szeretnek, egy dimbes dombos tanyan, vagy egy katolikus okofaluban. Ehhez kell egy alap, ezert tanulok.

A tarsadalmi normaknak nem tudok megfelelni, tul nagy az igazsagerzetem, igy jobban megvisel a politikai inkorrektseg, erkolcstelenseg, etikatlansag, mint egy atlag embert. Nem azokat a dolgokat tartom fontosnak, mint masok, nekem nem ertek sem a penz, se a karrier, vagy a hatalmi statusz. Nyugodt, csendes eletre vagyom, allatokkal, ferjjel, konyvekkel. Remelem 10 ev mulva leirhatom, hogy megvalosult. :) (bar az internetet is hanyagolni kivanom...:) )

Kedves utolsó válaszoló!

Nem akarok személyeskedni, így nem is kérdezek rá, hogy mi bajod, de ha úgy érzed segítségedre lehetek így a távolból, ismeretlenül, nyugodtan írj! Azt hiszem írtam, egészségügyben vagyok, jövőre végzek... Sok tragédiát, de éppen annyi csodát is láttam már. "Élni akarok"-ezt tartsd szem előtt, és hagyd el a bánatot, koncentrálj az élet picike csodáira. Üdvözöllek innen, és sok erőt küldök!