Élni akarok, igazán élni és érezni. Csak én gondolkodok így vagy van még hasonló gondolkodású ember?

Szia! Hát, megint más irányt vettem. Új szakmát tanulok, de azt végre szeretem is. Férjhez mentem, akivel közös terveink vannak és az nem az utazás, de nem is az önfenntartás. (Bár utóbbi még mindig érdekel) Kíváncsi vagyok 3 év múlva mit írok majd ide...:)

Sok idő eltelt, sokaknak megbocsátottam, sok mindent elfogadtam, az igazságtalanságokat még mindig nem.

Utolsó, még nagyon fiatal vagy, rengeteget fogsz változni és a környezeted is körülötted. Tarts ki, minden jól lesz! :)

Szia/sziasztok!

Kicsit bizarr így bemutatni az életem ki tudja kiknek, hány embernek, stb. de nekem is érdekes olvasni, szóval válaszolok. (nem eddig gondolkodtam rajta, csak elfelejtettem, hogy nem írtam meg :) )

Azóta házat vettünk a férjemmel, akivel jól megvagyunk, és lett egy hivatásom, amit nagyon szeretek és szívesen dolgozom benne. (azóta is tanulok, ez a kérdés kiírása óta így van, szinte megszakítás nélkül)

Érdekes, hogy a hagyományos életmód azóta sem vonz, nem szeretnénk pl. gyerekeket, inkább vennék egy nagy földet, amit betelepítek fákkal, vagy tulipánokkal. Ez már nem az önfenntartás, amiről akkor írtam, mert szeretem a munkám, és az önfenntartás teljes embert kívánna, de a föld szeretete úgy tűnik stabil vonás bennem. Ha röviden akarom megfogalmazni, az a szabadság iránti vágy, amit akkor éreztem, sokat csillapodott, de eltűnni nem fog.

Ha van itt még válaszoló, aki akkor írt, én is szívesen olvasnám!