Élni akarok, igazán élni és érezni. Csak én gondolkodok így vagy van még hasonló gondolkodású ember?

Tele vagy ábránddal. Ez jó, csak amikor felébredsz majd, hogy milyen is ez a világ, akkor nem lesz igazán jó, bár nagyon sokan igy élik le életüket, tele álmokkal, bizakodással, talán nektek jobb, mert nem érzitek át a világ gazságait.

Ahogyan te is, én is ki akartam törni egy fajta közegből. Ezt úgy tudtam elérni, hogy főiskolára iratkoztam, ez miatt is rengeteg volt a veszekedés szüleimmel, ki kellett harcolnom, érvelnem. Kitörtem. Tudod, szeretnék olyan szülőket, akik buzditanak a tanulásra, semmi hátsó szándék nélkül, csupán azért, mert szeretnek és a legjobbat akarják gyereküknek.

Tudod mit? Baromi nehéz volt az első év, és utána a többi(most harmadikos vagyok), nem szeretem ezt a leendő szakmát, igy majd másfajta munkát próbálok találni. A nagyobb képzettség nagyobb anyagiakkal jár, mégha nem is abban dolgozol, amit kitanultál, de ez nem lényeg. Tudod mi az igazi lényeg? Az, hogy örömmel fog eltölteni, hogy bármennyire nehéz volt, mégis képes voltam megcsinálni! Az utazgatást is meg birod, akár sulizás közben is csinálni, akár a sulival. Később sem leszel öreg, 23-24, ezután is rengeteg időd van megtapasztalni a világot.

A tanulás arra van, hogy bölcsebb legyél, ezáltal is ismerkedsz a világgal.

Ez az én véleményem. Nem azt akarom, hogy egyetérts, csak azt, hogy gondolkodj el.

(21 éves)

Sziasztok!!

VÉGRE,VÉGRE valaki aki úgy gondolkodik mint én!!! Ez akkora megkönnyebülés!!! Én sem akarok egyetemre menni,világot akarok látni,de senki nem tart velem!!! :S Szóval aki kérdést feltette nagyon szeretném ha írna hogy mi is van vele!!

Bocsi, most nem olvasom végig a válaszokat, de még vissza fogok jönni pótolni.

Teljesen megértem, amit érzel, bár én kicsit másképp próbálom ugyanazt elérni, amit te is szeretnél. Én egyetemre akarok menni, aztán valamilyen ösztöndíjjal külföldön tanulni. Közben (nyaranta) a legjobb barátnőmmel fogunk utazgatni a környező országokban egy khm... kicsit lerobbant, de imádni való kocsival, amit közösen vettünk. Ahol elfogy a pénz, ott dolgozunk, hogy legyen kaja meg benzin, és már állunk is tovább...

Szerintem attól még lehetsz szabad, hogy nem hagysz eszetlenül hátra mindent. Úgyis, mikor már családod lesz, több pénzre lesz szükséged, mindent meg akarsz majd adni nekik... legalább is én így gondolkodom.

Oké, ez lehet nem lett összefüggő vagy érthető, de most képtelen vagyok koncentrálni... szóval, majd visszajövök :)

Nem olvastam végig akommenteket.

De én is ilyen vagyok :S Ahol most lakok, az a közeg teljesen megfojt. Mintha nem is én lennék, visszatart minden. Tudom, hogy lehetnék több is...

És nekem is nagy álmom, hogy utazgassak.