Ez tényleg olyan nagy bűn?

"Marhaság. Szó sem volt arról, hogy a kérdezőéknél "lenézik" a gyerektelen nőt."

Idéznék két mondatot a kérdésből. "Nővérem sosem akart férjet, gyereket, és ennek többször is hangot adott. Elfogadtuk"

"Egy ideje viszont került minket ezért megkérdeztem, hogy megbántottuk e valamivel? Azt felelte, hogy az anyánk bántotta meg, mert benne soha semmit nem értékelt annyira, mint bennem azt, hogy szültem"

Itt az egész sztorinak a kulcsa. Ha akaratlanul is, de azt éreztették a gyermektelennel hogy ő értéktelen. Ha nem szándékos bántásból is, de akkor is ezt érzi a kérdező testvére, ez vezetett az elfogadhatatlan megnyilvánulásához.

Látatok már viccesnek szánt youtube videókat, ahol a gyerekek sírva-sikítva menekülnek valami elől ami igazából nem veszélyes? A szülő meg nem segít a gyereknek kijutni a számára ijesztő helyzetből, hanem röhög és videózza a kicsit? (kedvem lenne megütni azokat az idiótákat, akik szerint poén a gyerekük rettegése)

És hogy hogy jön ez ide: ott nincs valós veszély, a kérdező testvérét valószínűleg nem akarták lealázni, bántani mert gyermektelen. DE! Az érzések, amik a helyzetből születtek, valódiak. Akár a gyerekek félelme, akár a sportoló testvér mellőzöttsége,-lenézettség érzése. A többi résztvevő tehetne a szituáció ellen, de nem veszi komolyan, nem érzi a helyzet súlyát. Pedig csúnya dolgokhoz vezethet. Például egy elmérgesedett testvéri viszonyhoz, ahol mindenki sérül. Ki lehetne védeni, csak bele kellne gondolni a másik fél helyzetébe is- a kérdésnél mindkét félnek, vagy inkább mindháromnak. A nagyinak, az anyukának, és a gyermektelen testvérnek is. Picikével jobban megérteni a másik érzéseit, és nem bántani a másikat.

Hogy kell őket egyenrangúan kezelni?

Úgy hogy Karácsonykor, Húsvétkor és a többi alkalommal, mikor összegyűlik a rokonság, nemcsak arról kell áradozni, hogy a kis Pistike már tud kúszni vagy négykézláb menni, hanem azt is illik megemlíteni, hogy a Kati lefutotta a félmaratont, amire egész évben szorgalmasan edzett.

Valahogy így.

És honnan tudjátok, hogy nincs így?

Emellett egy unoka mindig több témát ad mint egy versenyeredmeny, mivel emberekről van szó.. Én sem tudnék órákat mesélni egy-egy munkahelyi vagy hobbi sikeremről, megemlítem és ennyi.

De érdekes, nekem van családom, testvéremnek nincs, mégsem sértődött meg soha, ha a szüleink örültek az unokáknak, sőt ő is mindig nagyon várja őket, játszik velük. Hmm, lehet hogy azért mert ő tényleg, őszintén nem vágyik családra, nem csak így alakult az élete? Ha a kérdező tesójat tényleg hidegen hagyná a téma nem érintené ilyen érzékenyen..

Kedves kérdező, nagyon jó, hogy írtál, viszont a legfontosabb dologról nem említettél szót megint.

Ahogy az egyik előző válaszoló is felvetette, legalább a nővéred eredményei annyi figyelmet kapnak, hogy egy-egy családi beszélgetés alatt akár csak 2-3 percig elmondják, megkérdezik, stb. hogy mi van vele, hogy halad, milyen sikereket ért el?

Mert ha tényleg arról szól az egész, tegyük fel 2 órás ottlétetek, hogy "Pistike" tegnap mennyit büfizett és "Gyuszika" kimondta hiba nélkül, hogy cica, akkor érthetőek a nővéred érzései, hiszen lehet hogy számodra nem észrevehető, de igenis az, hogy valakit nem hagynak szóhoz jutni, szinte levegőnek néznek egy erős elhanyogoltság érzetet, akár társas magányt is eredményezhet, ami hosszú távon igen romboló tud lenni az egyénre. Hidd el, nem feltétlenül a bántó szavak amik igazán fájnak, hanem a szavak teljes hiánya.

Erre válaszolj kedves kérdező. Ez így van, vagy adtok neki is teret?

10 km lefutása nagy előkészülettel, stb...jár? KINEK? könyörgöm, két gyerek közt naponta lefutottam, este sötétben. Nem is tudtam, hogy annyi, csak le hazulról, át az egyik hídon, végig a Duna túlpartján, vissza a másik hídon, tovább haza.

El vannak ma túlozva a dolgok. Egyik oldalon.

Kérdező!

Te teljesen jól csinálod, empatikus, érdeklődő vagy a nővéreddel kapcsolatban, kiváncsi vagy az életére, az elért eredményeire stb. Te jó ember vagy, és jól is csinálod, a nővéred valószínűleg nagyon szeret téged, ezért is volt veled őszinte.

A nővéred problémája az, hogy az anyukátok nem ilyen. Ő egyszerűen csak szeretné ugyanazt a törődést, szeretetet, érdeklődést és elismerést megkapni az anyukátoktól, amit tőled is megkap.