Ez tényleg olyan nagy bűn?

Egyáltalán nem bűn "többre értékelni 2 kisgyereket", 2 embert, 2 unokát, mint akár 2000 futóversenyen szerzett érmet, vagy pénzt vagy akármit.

Az lenne a baj, ha nem így lenne.

A nővéred egy felszínesen gondolkodó buta nő. És önző is, hogy a szülői házból kritizálja az anyját, akit kihasznál. Lakjon külön, és vigye mutogatni a mindig új és új érmeit, annyiszor, ahányszor te viszed a mindig más, naponta változó, növő, mindig újat adó gyerekeidet. Hadd adjanak az érmek is puszikat a nagyinak, mint az unokák. Hadd simogathassa az anyukátok az érmeit, és hadd meséljen nekik szép meséket, hogy milyen aranyos volt az anyukájuk, amikor akkora volt, mint ők.

Ne is törődj vele kérdező. Örülj neki, hogy legalább a rád áldozott ideje az anyukádnak nem dobódott ki a szemétbe, hogy te legalább megadtad neki az érzést, hogy hagy maga után valakiket.

Mert a nővéred mit hagy maga után? A falon, vitrinben az érmeit, amit a halála után kidobhatnak a szemétbe. Ha nem kap észbe, és nem áll oda az unokaöccse-unokahuga mellé, akkor még a sírjára se visz senki virágot. Emlékezni sem fog rá senki, azok közül, akiknél gyorsabban futott, az se, aki a nyakába akasztotta az érmeit.

Szerintem alapvetően tévúton vagytok.

Az unokáiért rajong, és te csak csatolt rész vagy hozzájuk. Nem neked örül, hanem nektek, vagyis az unokáinak.

Amíg nincs, el se tudod képzelni, hogy miért van sok nagyi megbolondulva. Ugyanúgy érzi azt a szerelemhez hasonló, erős szeretetet, mint az anyák, de neki nem jut a hasfájásból, altatásból, nem ő kínlódik a bilire szoktatással, stb. A legjobb részeit kapja a babázásnak, a hátrányok nélkül. Teljesen más, mint az anyaság.

Nem titeket szeret másképp, hanem az unokáit.

A nővéred féltékeny. Ez elég gyakori a gyerektelen nőknél. Nem tudják feldolgozni, hogy az általuk oly nagyon lenézett anyaság, gyerek mások szemében milyen sokat ér. Komolyan azt hitte, hogy egy újabb futó érem ér annyi az anyja szemében, mint az unikát nézni a karácsonyfa alatt? Gondolom nem olimpiai érem.

Senki sem kötelezi gyerekszülésre, de valljuk be se karrierje (otthon lakik, mert egyedül drága) se családja. Tulajdonképpen mit csinál? Amatőr futó?

Az, hogy kit mi tesz boldoggá, ugyan már ne más határozza meg. Semmi gond sincs azzal, ha a szüleid kimutatják a szeretetüket.

Onnantól kezdve, hogy a nővéred csúnyán beszólt hogy a gyereknevelés semmi az ő hobbijához képest, az egész dologgal nem kell foglalkozni.

Ő lenézhet téged, ő beszólhat neked?

Alapvetően hülyeség a sportsikereket két gyerekkel összehasonlítani.

Nővéred magányos, szomorú és felismerte, hogy nincs hová futnia. Lehet ezt anyukádra kenni, rád, de valójában nem ti vagytok a bajának oka.

A nőben nagyon mélyen él a férfi és az utód iránti vágy- melyet ideig-óráig el lehet nyomni mindenfélével - karrier, hobby, sport, utazgatás, élvezkedés -, de az ott van a tudat alatt, amióta ember az ember.

„Tudat alatt egy kis házban ül az ösztön talpig gyászban.” Karinthy