Magatokhoz vennétek a tesoitokat? Annyira nehéz :/

Te jó Isten!

Magyar családmodell 2017. Édes kedves jó anyádnak mi a bánatért kellett 6 gyereket szülnie a nincstelenségbe? Megsúgom, hogy a barátod pár hónapon (ha nem héten) belül el fog hagyni a francba, és teljesen jogosan. Egy fiatal, éppen hogy felnőtt srác még saját gyereket sem akar, nem hogy a barátnője neveletlen húgát meg a beteg kisöccsét nevelje. Ez teljesen abszurd. Ezt az édesanyátoknak kell megoldania, értsd ezalatt, hogy egye meg amit főzött.

Szerintem nem magatokhoz kéne venni, ha felosztani, hogy mikor ki megy hozzájuk segíteni, akár velük élni, mindig más testvér egy-egy hétig. Négy testvér, havonta kb 1 hét jutna mindegyikre.

Segítséget kérni közösségi szolgálatoktól is, hogy az anyuka talpra tudjon állni. Beszervezni a nagyszülőket, hogy jöjjenek azok is. Persze, amilyen az élet, biztos a meghalt apa szülei, és nem az anyáé; mi?

Szégyen lenne, ha egy ekkora és eddig egészségesnek tűnő családban nevelőszülőkhöz kerülnének a gyerekek.

Kérjetek segítséget, minden lehetséges közösségi-egyházi elérhető helyről. Aki kér, az kap, sokan szívesen segítenek, de nem tudják, hogy kinek, hol van szüksége rá.

Nem. Lehet, hogy én könnyen mondom, mert nincs testvérem, de gyerekem van, és a gyerekvállalásról nem mondanék le azért, hogy a testvéreimet neveljem. Neked valószínűleg le kell.

Ketten kerestek 230 ezret, amire én a két tesó mellett nem mernék sajátot vállalni. A párod pedig ezt meg fogja unni. Neki a tesóid idegenek, miért mondana le a jövőjéről miattuk?

Nekem pont 9 és fél éves a testvérem és nem venném magamhoz. Az a helyzet, hogy 25 éves vagyok, most indult be a karrierem, párommal összeköltöztünk. Szeretjük a testvéremet mindketten, de nem tenném ki ennek a kapcsolatunkat.

Ideiglenesen oké lenne, de örökké nem. Mi is szeretnénk saját gyereket vagy többet is akár, de a pénzt nem sz*rjuk (már bocsánat).

Ez anyád felelőssége egyedül, de ha te felhozod neki, hogy mehetne hozzátok, akkor kapni fog a lehetőségen, hidd el. Én csírájában elfojtanám ezt, mert lehet, anyád még örül is neki, hogy végre lepasszolhatja őket. Mondd csak meg neki, hogy nem vállalod, maximum segítesz ebben-abban.

Vannak helyzetek amikor nem igazán van választás és a te eseted pont nem olyan.

Jó későn jött húgomat mi neveljük a 2 gyerekünkkel együtt,immáron 3 éve, 11 éves és pokoli nehéz vele. Természetesen rendszeresen megkapjuk tőle,hogy nem mi vagyunk az anyukája és az apukája, utál minket,nem parancsolhatunk neki. Persze azért vannak jobb időszakok,de ahogy egyre jobban kamaszodik egyre nehezebb vele. Nálunk azért más a helyzet mert a szüleim autó balesetbe meghaltak, húgom súlyos sérülésekkel,de testileg maradandó sérülés nélkül megúszta. Lelkileg viszont :(

Szóval nem egy fáklyás menet, 19 évesen meg aztán pláne nem lenne az 2 testvérrel, pláne,hogy az egyik nem egészséges. Lényegébe úgy teljesen megszűnne a magán életetek és kettesbe se igazán tudnátok túl sok időt tölteni és ez azért nem bizti,hogy jó hatással lesz a kapcsolatotokra miután nem a saját gyereketek miatt borul az egész és jön a sok lemondás beteg gyereknél meg a rengeteg lemondás és mind ezt nagyon fiatalon. Az se éppen tenne nekik jót,hogy befogadod aztán 1 hónap múlva már vágod is vissza anyukádhoz őket mert már csurig vagytok az egésszel. Anyukádnak próbálj segíteni,de tanulja meg rendezni az életét és rendesen felnevelni azt a 2 gyerekét.

Az, hogy nem a te dolgod lenne, hanem az anyádé, az egy dolog. DE! a testvéreidnek a leírás alapján sokkal jobb lenne.

Igen, én ebben a helyzetben feltétlenül befogadnám őket - megbeszélve a többi testvérrel, hogy néha besegítenek (de azért nem számítva rá, hogy tényleg be is tartják az ígéretet).

Természetesen gyámüggyel le kell papírozni mindent!