A húgom egy képzelt világban él! Mi ez? Mit lehet tenni?

Mi az szerinted, hogy normális?

Jelenleg szerintem egy fasisztoid világban élünk, ahol az egészséges, életet támogató dolgokhoz nagyon nehezen jutsz hozzá. A fákkal, természettel való testvéri szeretetkapcsolat, na AZ az egészséges, nem az, hogy valaki élettelennek mondja a füvet, a fákat. Ez a lányka egészséges, és azért szomorú, mert a világ, amibe született, szörnyű. Ennyi.

Az ő normái az egészségesek, nem a bolygóé.

13: És mégis milyen veszélyt jelent magára és másokra?

Nem lép a fűre. Ffffúúúúúdeveszélyyeees!!!! Fuss, amerre lááááátsz!

Kicsit, mintha gyermekkori magamról olvasnék. :)

"Nagyon visszahúzódó, az osztályából mindenki zakkantnak hiszi."

Ez rám is igaz volt. Nem kedveltem az osztálytársaim, nem akartam beszélgetni velük, nem érdekeltek. Inkább félrevonultam olvasni, tanulni. Hazaértem, a kutyámmal játszottam, olvastam, tanultam.

Azt képzeltem, hogy benne vagyok a regényeimben, és mindig valamelyik szereplő bőrébe bújtam.

"Viszont az élettelen dolgokkal úgy bánik, hogy félelmetes. Sosem lép a fűre, mert azt mondja, attól meghal. A fákat simogatja, de úgy mintha egy nagyon jó barátja lenne. "

Ebben sem látok problémát. Aranyos, kicsi lány, aki nem akar fájdalmat okozni sem fűnek, sem fának, sem virágnak.

" De a fiúk eszébe se jutnának. "

12 éves. Ezzel sincs semmi probléma.

"Órákon már mondta a tanára, hogy soha nem jelentkezik, de ha mégis szólítják megmondja a megoldást. "

Tehát tanul, figyel, de nem akar a figyelem középpontjában lenni.

"nem vega. szóval az állatokhoz sem kötődik"

Én sem vagyok vega, mégis kötődöm az állatokhoz.

Összefoglalva, zárkózott, magának való kislány még. Egyelőre tanul, élvezi a természetet, a természet szeretetét. Nincsenek barátai, de nem is igényli, hogy legyenek. Ezzel nincs semmi probléma.

Én is hasonló voltam, és sikeres mérnöknő vált belőlem. ;)

"Nem lehet, hogy Asperger-szindrómás? Nagyon passzol minden..."

Én is Aspergeres vagyok és sértő ez az állítás az Asperegesekre nézve. Nem szoktam a fákkal beszélgetni, néha eltűnni, virslikkel beszélgetni mielőtt megeszem őket. Nem kéne az beszűkült tudatállapotot az Asperger szindrómával egy kalap alá venni, az Asperger szindróma nem egy betegség hanem egy állapot, annyi hogy más a felfogásunk és nehezebben kommunikálunk. Egy Aspergeres is ugyanolyan életet él mint más emberek.

Régen én is olyan voltam, bár a természethez való kötődése egyedi, én az állatokat jobban szerettem/szeretem.

De egyébként ugyan úgy visszahúzódó, csöndes gyerek voltam, az érzelmeimet nem mutattam ki, és én is csak a szűkebb családi körben viselkedtem, "normálisan".

Rám még a tanárok egy része is azt mondta,hogy hülye vagyok, és autista gyanús is voltam, de nem vagyok az, megvizsgálták.

Például egy angol órán nem akart fogni a tollam és a lap szélén próbáltam bejáratni, erősen rányomtam, aztán meglátta a tanár és felháborodottan mondta,hogy vizsgáltassam ki magam mert nem vagyok normális.(mert ő azt gondolta,hogy rám jött valami "roham".-akkor ki a hülye?!)

Szerintem idővel változni fog a húgod, kissé egyedi, én úgy gondolom,hogy ennyire nem voltam fura gyerek, pedig én is az voltam, de minden egybevéve nem tűnik annyira gáznak a helyzet.