Hogy alapozzam meg az életemet a mai erkölcstelen világban arra, amire tkp. minden házasság alapul, "holtomiglan-holtodiglan"? Miért nem lehet a választottjával legtöbb embernek a szerelem lecsitulása után is tisztelettel bánni?

Mai erkölcstelen világ?

Miért, szerinted régen másképp volt?

Régen is voltak rossz házasságok, régen is volt számtalan olyan ember, aki nem becsülte meg a párját, csak régen nem volt divat kiteregetni azt a nagy nyilvánosság előtt és pláne nem volt divat ezért elválni.

Amúgy ez bárkivel megesik. Egy kapcsolat olyan, mint egy kert. Ha nem ápolják, elgazosodik. Ha törődnek vele, akkor szép lesz. Tenni kell a kapcsolatért, tenni kell, hogy az jó legyen és akkor lesz holtomiglan-holtodiglan. Ha nem tesznek érte, akkor meg el fognak válni.

Bármelyik ember és bármelyik kapcsolatot képes megenni a sok stressz, az idegesség, az idő, a hétköznapok. Csak tudni kell kikapcsolni és a másikra koncentrálni, a másikkal törődni.

2: Pontosan! Azért régen nem volt nehéz holtomiglan-holtodiglan esküdözni, mivel ez igencsak hamar bekövetkezett (szülésbe belehalt nő, háborúban meghalt férj, fertőzések, járványok).

Aztán vitték haza a szintén özvegy mostohát a gyerekeknek.

Na meg a nők nem tudták volna fenntartani magukat és a gyerekeket egyedül, így a válás helyett sokat kellett nyelniük. Nem biztos, hogy nagyon boldogok lettek volna.

Manapság ha egy pár pl. 25-30 évesen összeházasodik, simán élhetnek 70-80 évig. Mikor kellett a történelem folyamán a pároknak 40+ évig együtt élni?

Ugyan...akiknek rendben van a kapcsolatuk, azok valószínűleg nem reklámozzák, ennyi az egész, ezért ismerünk többnyire negatív példákat.

Én sem "reklámozom" a kapcsolatomat még a legjobb barátaim előtt sem, mert úgy vettem észre, hogy mások boldogságával nem szívesen szembesülnek az emberek.

Kicsit eltúlzod a dolgokat. Az emberek fele biztosan nem meri megcsalni a másikat és tiszteli azt akivel együtt él.

Lehet, hogy túl érzelgős vagy. Bizonyos idő után jönnek a gyerekek meg egyéb gondok, arra is kell figyelni, nem lehet folyton a másik fenekét nyalni.

Szerintem előbb azt kellene megvizsgálnod, hogy milyen indokokkal támasztják alá a házasulandók a szándékukat.

A "mert szeretem" édeskevés, mégsem tudnak sokan mást felhozni a választottjuk mellett. Sok esetben nincs is mögöttük elég tapasztalat, elég ön- és emberismeret, elég együtt töltött év, elég őszinte beszélgetés.

Előttük pedig nincs konkrét jövőkép, nincsenek igazi, egyező célok.

Köztük pedig nincs őszinteség, összetartozás-érzés.

Nem hasonlítanak, így meg sem értik egymást, sőt, gyakran magukat sem. Csodálkozol, hogy egy ilyen alapokra épülő házasság a szerelem elmúlásával kiüresedik?

Nem minden kapcsolat van arra ítélve, hogy a szerelem lankadása után mély szeretet alakuljon ki a felek között. Sokan keresik az "igazit", és érzik, hogy megtalálták, holott CSAK SZERELMESEK. Szerelmesnek lenni meg lehet száz emberbe is. De olyat találni, akivel 10-15-20-50 év múlva is egyirányba tartanak és tisztelik-szeretik egymást a felek: na ilyen nem adatik meg mindenkinek. Mindenki reméli, sokaknak még kétségei vannak, végül úgy lesznek vele: majd lesz valahogy. És lesz. De tény, hogy általában nem jó az a "valahogy".

És a végére megjegyeznék valamit: a fentieket nem tudtam volna így leírni, ha nem olyannal lennék, akivel azt érzem, ezek a dolgok mind klappolnak. Nagyon ritka kincs, nem várhatod mindenkitől, hogy úgy érezzen veled, mint ahogyan te vele kapcsolatban. De létezik normális kapcsolat is.

u.i.: A régi idők nagy tiszteletével-szerelmével ne ámítsd magad. Anno az volt a "divat", hogy a rossz magánéletről tilos beszélni. Ma az a "divat", hogy aki boldog, inkább csöndben meghúzza magát, és örül a szerencséjének. Aki pedig nem: panaszkodik, ordít, verekszik, alkoholista lesz, mindezt pedig közli is a világgal, előadva a hattyú halálát, pedig voltaképpen mindenki magának választ párt/életformát.

Utolsó vagyok

A mai erkölcstelen világról meg csak annyit, hogy Jóska ugyanúgy beült vasárnap a templomba, miután előző nap holtrészegen elkente az asszony száját. A héten már sokadjára. Talán tudtak is róla a faluban, de mit lehetett tenni. Az az időszak a képmutatásé volt. Ez az időszak a nyers, gusztustalan őszinteségé. Egyet ne felejts el: akkor is emberek éltek a földön, a maguk defektjével, most is. Rajtad áll, milyen életed lesz.

Van olyan kapcsolat, ami arra rendeltetett, hogy kitombolja, kilángolja magát, aztán egyik fél balra, a másik jobbra. Ha találsz olyan embert, aki a szerelmi lángolás után is ugyanúgy szeret, tisztel, mint előtte és te viszont őt, na az a kapcsolat nem fog kimúlni. Ott jöhet a házasság.

Szerintem normális, hogy van akivel nem jön össze a dolog, mással meg igen. Az a nem normális, hogy ha valakivel nem jön össze mégis együtt maradnak. Ha nem maradnának együtt, akkor nem kéne megélniük azt, hogy a másik nem figyel rájuk, le se tojja őket, megcsalja... stb.

A párkapcsolatodat Te és az általad választott pár szabja meg, így mindegy, hogy a VILÁG többi része milyen...

25N