Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

#65

Te akartál gyereket, akkor tartsd el és ne nyafogj. Nem volt kötelező szülni, ez a te döntésed volt. A gyerek nem tartott pisztolyt a fejedhez, hogy létrehozd. A gyerek vállalás még mindig nem 20 ember döntése a családban, hanem a két szülőé. Ha megszülted, akkor kizárólag csak a ti(apa, anya)feladatotok minden megoldása körülötte. Ideje felnőni és nem másokat baszogatni azért, mert egyedül nem vagy képes megoldani.

65-re:

Örülök, hogy abban egyetértünk, hogy a 9 éves egymaga is hazajöhetne.

Szerintem itt találkozik a kétféle idiotizmus:

Adott egy (azaz kettő) túlféltő, túlkontrolláló szülő, akik a semmiből is problémát csinálnak és minden sz...ért ugráltatnák a 17 éves gyereküket.

És adott egy 17 éves, akinek probléma az, hogy nagy általánosságban otthon tanuljon, amikor hazaért az öccse. Szerintem ebbe bele kell férnie annak, hogy időnként, pláne rövidebb időre elmenjen valahová. Ettől a 9 évesnek nem szabad összef..snia magát. Sem a szülőknek. Ugyanakkor, ha nagyrészt otthon van a 17 éves, akkor alapvetően nincs egyedül a 9 éves sem.

Tartok tőle, hogy itt eleve nem jó a gyerekek közti viszony sem, egyik gyerek sem lett önállóságra nevelve, ráadásul a szülők is kellően tehetetlen és önző emberek, akik leginkább csak másra tudják hárítani a problémák megoldását.

Ennek az egésznek lett az az eredménye, amit megjelenik ebben a kérdésben.

Sehogy. Ő egy testvér, nem egy mini-szülő. Az oké lenne, ha hetente egyszer vagy kétszer vigyázna rá, de a nepi szint túlzás.

"Bezzegrégen": Nagyapám is konkrétan felnevelt három gyereket, amikor ő maga is csak gyerek volt, csak hát ugye ő volt a nagy. Szerette őket, lelkiismeretesen csinálta, de attól még nagy teher volt neki. Később emiatt meg is romlott a kapcsolata mindhárom gyerekkel.

Én amúgy 17 évesen nem voltam egy társasági pillangó, sem egy "csavargó". Viszont még nekem is volt jópárszor olyan spontán progim, hogy "hé, suli után elmegyünk könyvtárba/cukrászdába/plázába/uszodába/stb.?"

Vagy épp a sulim tartott olyan foglalkozást, ami érdekes vagy szórakoztató volt.

Ha lett volna tesóm akire vigyáznom kellett volna minden nap, akkor meg lettem volna lőve. Kösz, nem. Ne szívassátok be a nagyobbik gyereket.

#70

Mondjuk ez nagyban függ a helytől. Én oviba is egyedül jártam, mert egy kulturált normális nyugis kis vidéki lakótelepen éltünk, egy utcányira az ovitól. De mondjuk BP belvárosában nem engednék el egy alsós gyereket egyedül a fél óra átszállásos buszútra levő suliba. Bakker, néha még felnőttként is para átvágni a városon.

Manapság úgy néz kia többségnél az a módi, hogy a gyerekek seggét ki kell nyalni.

A 17 éves élvezte az időszakot, amikor két szülő teljes figyelme az övé volt. a második, harmadik, negyedik stb gyereknek logikusan egyre kevesebb jut, de ez nem ok arra, hogy mindenki egykeként nőjjön fel. A fő feladata egy iskolásnak a tanulás, kell jutnia idejének kikapcsolódásra, de emellett ki is kell vennie részét a család ügyeiből. Elképzelhetetlen pl egy nagycsaládot úgy létrehozni, akár 5+ gyerekkel, hogy a szülők a számoktól függetlenül egyformán el tudnak látni mindent és mindenkit.