Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

#58

Kérte a gyerek, hogy szaporodj? Nem. Akkor old meg egyedül. Nem ő a szülő, hanem te, ezt fogd fel!

Hogy nézett ez ki nálatok az elmúlt mondjuk 6 évben?

Meg úgy amúgy mi volt a terv, amikor a másodikat vállaltátok?

Szerintem egyszer-egyszer megkérni full oké. De napi szinten nem. Nem az ő gyereke.

59-re:

Akkor egy héttel több legyen a nyári tábor. De ha erre nem telik, iskolában is van nyári napközi. Amikor itt a gyakorin is fölmerül, mit csináljanak nyáron a gyerekkel, mintha szégyellnék, iskolai napközit senki nem választ, inkább sipárog, hogy nem tud annyi tábort kifizetni, hogy lefedje a szünet azon részét, amikor nincs szabadságon.

Itt együtt él mindkét szülő, pedig a családok jelentős része csonka, vagyis a szülő egyedül neveli a gyerekét. És ott is megoldják valahogy a gyerekvigyázást.

Ezért ez olyan életszerűtlen és mondvacsinált probléma, hogy fölmerül bennem, nem kamu-e az egész kérdés. A nyárra vonatkozó is, meg az évközi is.

Nálunk ugyan kisebb volt a korkülönbség, de nyári szünetben együtt játszottunk, együtt csináltunk programokat a tesómmal. Inkább az lett volna kényszer számunkra, ha valamelyikünknek el kell otthonról mennie, míg a másiknak kötelező otthon maradnia.

Így a "vigyázás" mint feladat, el se hangzott a szüleinktől. Kölcsönösen vigyáztunk egymásra. Meg magunkra is. De leginkább arra, hogy jól érezzük magunkat. :-)

"saját szobát felporszívózni.És nem fizetek érte.Ez alapvető dolog mindenkinek."

Az egyik gyerekedre vigyázás nem a másik gyerek feladata, hanem a tiéd és a másik szülőé!!! Ha képtelenek vagytok ennek eleget tenni, akkor nem kellett volna gyereket csinálni. Nem màs szabadidejét terheljük a saját feladatainkkal. Felnőtt vagy, old meg egyedül!

Pénzzel tudod ösztönözni.

Ő teljesíti a maga feladatát a családban tanul és házimunkát csinál, a kisebbik testvér hurcibálása és felügyelete nem elvárható. Ha ne adj isten nem fogad neki szót, vagy történik valami, amíg a nagy "felügyelete alatt van", akkor meg ezzel kezdje az életét?

Az elmúlt 17 évben is megoldottátok valahogy, és ha ragaszkodtok hozzá, hogy a 9 évest még kísérgessék és felügyeljék, akkor oldjátok meg továbbra is, vagy pedig nyissátok ki a pénztárcát, és kérjétek babysitter segítségét/némi zsebpénzért a gyerekét. Ugye már nem is olyan fontos annyira?