Mit tegyek, ha a bátyám a volt barátnőmet mindenáron ide akarja hozni? 16/f

#80: "mert ebben a szituációban a másiknak van oka magát úgy érezni, ahogyan" A "másik" nem szégyelli magát, mert vagy lemaradt az érzelmi fejlődésben vagy direkt teszi. Ez utóbbi esetben sem szégyellni fogja magát, hanem legfeljebb haragudni fog, hogy "nem jött be a trükk".

Amit javasolsz, az látszólag energiamentes dolog a kérdező részéről, hogy ne engedje magát provokálni, de az koncentrációt - tehát mégiscsak energiát - igényel. Ostoba tanács azt mondani, hogy ne engedjünk annak, aki provokál. Ez már alsó tagozaton sem jön be, mert legfeljebb nem napi 1, hanem csak heti 1 provokáció lesz, ha nem reagál a kinézett préda. Ha "beveri" a provokátor fejét, akkor nem lesz egy sem.

Ráadásul a zen buddhista hozzáállással nem áll ki magáért a kérdező, hanem odatartja a másik orcáját. Nem direktben, hanem csak úgy.

#81:

Köszönöm, hogy a véleményemet ostobának tituláltad. :)

Nem számít, hogy a másik szégyelli-e magát, vagy nem is fogja fel, hogy szégyenkeznie kellene. A lényeg az, hogy a srácnak nincs oka szégyenkezni, kínosnak megélni a szituációt, menekülési vágyat éreznie, vagy passzív-agresszív tettekkel kompenzálnia. Ennek a felismerése és önmagában való tudatosítása a megoldás az én olvasatomban, nem más.

Nem biztos, hogy provokálás volt a szándék, és erről is írtam, de még ha az is lenne: más egy iskolai közösség, egy osztály, és más egy család.

Ráadásul ez akkor sem provokáció, ha annak szánták, legfeljebb provokálási szándék, mert ezt a kesztyűt nincs oka felvenni, ezt a helyzetet nem szabad feszélyezőnek megélnie.

Minden megoldás belefektetett energiát igényel (ez bizony többet is, mint a kitervelt szurkálódás) nem azért ez a véleményem, mert energiatakarékos, hanem mert szerintem ez a helyes :)

A "zen buddhista hozzáállás" legfeljebb elfogadást, eltűrést jelentene, a másik orca odatartása azonban már nem Buddha, hanem Jézus tanítása. Én pedig sem egyiket, sem másikat nem javasoltam.

Kedves Lepontozók! :)

Sajnálatos, hogy lepontoztok egy választ, csak mert nem értettek egyet annak tartalmával.

Ilyenkor nem az a kérdés, hogy szerinted igaza van-e annak, aki válaszolt, hanem az, hogy hasznos-e a válasz. Márpedig ha valaki segítő szándékkal a saját, megalapozottnak vélt véleményét írja meg, ha mindig hasznos, még akkor is, ha nem értesz vele egyet.

Nem veszem magamra, nem is zavar és nem is érdekel, hogy személy szerint velem így jártok el, ellenben nem kívántam "zen buddhista" türelemmel szó nélkül hagyni azt a gyakorlatot, ami szerintem siralmas :)

#80