Hogyan reagálnátok ha a párotok bejelentené, hogy odaköltözteti a közös házatokba a 15 éves öccsét?

Nyilván nem lesz egyszerű, dehát mégiscsak a testvére. Talán elsőre tűnik ijesztőnek,

hogy hogy-mint lesz majd, de a gyakorlatban talán kiegyenesednek a dolgok.

Amúgy szerintem 15 évesen már nem olyan kicsi, azért bizonyos dolgokat tud magának intézni, otthon is tud besegíteni a házimunkába.

Azt azért tegyük hozzá, ha hivatalos gyám lesz, akkor:

1) családi pótlék

2) árvasági segély az apja után

3) gyerektartás az anyjától vagy az állam megelőlegezi jár.

Ennyi plusz bevétel bőven fedezi a gyerek miatt megnövekedett plusz kiadásokat.

Így van, az utolsónak igaza van.

Anyagiakon pörögni elég szánalmas abban a helyzetben, amivel most neki kell megbirkóznia.

Mondanám, hogy küldd inkább hozzám, az én kisfiam örülne, ha kapna egy nagytesót, én meg munkám miatt is gyakran vagyok kamaszokkal, bírom őket - de ez nem ilyen egyszerű...

Jól is kijöhettek ebből, sokat kell beszélgetni, akár iskolapszichológushoz is kérnék neki időpontot, mert a beilleszkedés is nagy falat lesz az új suliba - bár lehet, hogy könnyebb, mint hozzátok.

Valószínűleg lesznek kellemetlenségek, de nekem ez azt mutatja, hogy a férjed egy szerető, gondoskodó ember. Ez azért becsülendő.

Próbálj meg ne idegenként gondolni a tesójára, próbálj meg jóban lenni vele. Ha nagyon nem működik a dolog egy idő után a férjed is látni fogja, akkor ha belefér a keretbe megpróbálhattok kolit intézni neki vagy szobát bérelni. Fontos: ne felejtsd el, hogy te is voltál kamasz, nem könnyű korszak főleg ha családi gondok vannak.

Szerető, gondoskodó? Ő fog főzni, mosni a gyerekre? Mert ha nem, úgy nagyon könnyű, hogy kiadom az asszonynak feladatba, hogy nesze, itt van plusz egy fő, törődj vele.

Én ezt nem bírnám, lehet, elköltöznék.

Akkor sem akarnék plusz egy főt, ha mindent megcsinál, mint egy kis tündér.

De akkor ezentúl első randin azt is meg kell kérdezni, hogy van-e 18 év alatti tesód, és anyád kompetens-e az ellátásában.