Elolvastam a naplóját és szörnyű dolgokat tudtam meg a 15 éves húgomról. Mit tehetnék? Teljesen tönkreteszi magát.17/l

Szóval a húgom mindig is nagyon makacs és konok volt, a saját feje után ment, feszegette a határait, kettőnk közül ő a lázadó, én pedig a szöges ellentéte vagyok. Ugyanabba a gimnáziumba járunk Budapesten, a húgom kilencedikes, én tizenegyedikes. Nyelvi előkészítő révén már a húgom összeszokott osztályába jött év elején egy fiú, aki fenekestül felforgatta mindenki életét. Nagyon rossz hírnévvel bír, mindenki úgy tartja, hogy illegális dolgokhoz, drogokhoz van köze. A suliban többször verekedett már, a magatartása nagyon rossz. Igaz, hogy jóképű, de a személyisége, a kisugárzása engem megrémít, a legtöbben félnek is tőle. Állítólag valami trauma érte, azt hallottam, hogy nevelőszülők nevelik. A húgomnak sosem volt sok barátja, mindig zárkózott típus volt. Mostanában viszont nagyon megváltozott. Láttam párszor együtt ezzel a fiúval az iskolában, aggódtam, ezért beleolvastam a titkos naplójába, bár tudom, ez nem volt helyes. Szörnyű dolgokat találtam benne. A húgom vagdossa magát, ezt már sejtettem korábban is, de most már biztos. DRogozik, füvezik és amikor a szüleinknek azt hazudja hogy az egyik barátnőjénél alszik, akkor bulizni megy, ahol extasyt is használt már (három alkalomról ír a naplójában). Lefeküdt több fiúval korábban, akiket névről nem ismerek, és ezzel a bizonyos új osztálytársával mostanában volt együtt szinte minden nap. Megtették az iskolai mosdóban, bulikban meg isten tudja még hol. Együtt füveznek, isznak meg cigiznek, tanórán is voltak már nem józan állapotban. Nem tudom hogy ennek hogy nem lett következménye. Az elmúlt két hét bejegyzései mind a fiúról szólnak. Azt írta, hogy egyre jobban kezd beleszeretni, még senkivel nem volt ilyen jó neki. A tegnapi bejegyzése teljesen lesokkolt.

"Csak ketten voltunk végre, olyan rég nem volt már ilyen. Nem történt semmi csak feküdtünk a fűtől üveges szemekkel egymásra nézve miközben ő szorosan ölelt én meg hozzábújtam. Annyira sajnálom, tudom, hogy nagyon fáj neki, ami történt, és én nem tudok segíteni. A szülei elvesztése, a gyerekotthon és az alkoholista nevelőszülők... ez mindenkinek sok lenne. Nem akarom elhagyni soha, szeretem szeretem szeretem. Ezt más úgysem értheti."

Lefotóztam a telefonommal ezt a pár sort. Tehát a fiúnak szörnyű múltja van, de ettől még nem hagyhatom hogy tönkretegye a testvéremet. Mit tegyek? Már szóltam a szüleinknek de ők csak tiltani tudják, azzal pedig nem mennek semmire, a húgom bármire képes ezért a srácért, de közben magát teszi tönkre. Hogy tudnám kirángatni ebből az őrületből?