Ez normális dolog? Szerintem nagyon bántó...

Azért a stílusod amivel ezt előadod elég sokat elmesél erről a családi viszonyról. Pökhendi és lekezelő, sértett és kicsinyes, nektek ez jár, elveszi tőletek, igaz nem hiányzik, de akkor is, hangnemben.

Azt is elhiszem, hogy a gyerek sem jobb, de egy ilyen közegben nem is csodálkozom.

"én erre a viselkedésre biztos nem adok érettségi ajándékot."

Komolyan minek feszülsz rá ennyire? Most ha eleve nem olyan a viszony, akkor miért kellene adnod bármit is? De persze adsz, nem azért mert akarsz, hanem mert szokás, mert kell, mert így illik, de közben fáj hogy adnod kell. Szerepet játszol és elvárnád hogy a gyerek is vegyen részt benne, mert ha nem sértve vagytok. Szerintem nálatok eleve nincs őszinte kommunikáció, nem egy szeretetteljes közeg, valószínűleg a gyerek is így lett nevelve, ezért idegenedett el, és pont ezért nem vágyik erre az alakoskodásra.

Kérdező, amilyen stílusban írtál róla, mindent elmond arról, hogy mit gondolsz róla. Szerinted ezt a tinédzserek nem veszik észre? Én például a nagyszüleimhez utáltam járni, mert soha nem igazán foglalkoztak velem, nem is tudtam velük semmiről beszélgetni, csak a szüleim köteleztek rá, hogy minimum havi egyszer elmenjünk hozzájuk, és akkor is csak csöndben ültem végig és hallgattam, miről beszélnek a felnőttek.

A stílusodból ítélve el tudom képzelni, hogy állsz hozzá az unokaöcsédhez.

"De, "sajnos" elvárná, tavaly ballagott 8.-ból, és egy 20-ast kellett adni neki, nővérem felhívott hogy ennyit adjunk neki."

Oh, Valóban? Mondtam volna neki, hohy te Kati, x éve nem is láttuk a Pistit, ha ennyire nem kíváncsi a nagyapjára meg ram, akkor ne is jusson eszetekbe, hogy bármit is kap.