Normális dolog, hogy így érzek?
Figyelt kérdés
Van két féltestvérem, egy nővérem és egy bátyám. Nagy a korkülönbség köztünk, ezért én még pici voltam, amikor ők kiröppentek otthonról (mind a ketten kicsit idejekorán, a családi dolgok miatt). 5 voltam, amikor nővérem elköltözött tőlünk, bátyám 8 éves koromban szedte a sátorfáját, alig 16 évesen. Amíg otthon is laktak, alig találkoztunk, mert másik városba jártak suliba. Részemről (és szerintem részükről sem) alakult ki az az igazi testvéri kapocs. Nekem konkrétan nem is szoktak hiányozni. Nem mondom, hogy idegenek számomra, de valahogy nem tudok rájuk teljes szeretettel tekinteni. Esetleg van még más is ilyesmi helyzetben?2017. júl. 2. 13:46
1/2 anonim 
válasza:
válasza:Nem azért alakul ki kötődés, mert a családtagod, hanem mert kiskorodban a másik fél tedd bele időt és energiát abba, hogy építse a kapcsolatot. Nyilván nem véletlen léptek le hamar otthonról, szóval el tudom képzelni, hogy nem volt külnösebben lehetsőégük meg energiájuk a testvéri kapcsolatérpítésre.
2/2 A kérdező kommentje:
A családi sztori kifejtése egy novellába sem férne bele, de dióhéjban annyit, hogy anyámnak volt néhány iszákos élettársa (persze nem egyszerre), a légkör pedig tele volt feszültséggel (emiatt hülyültem meg részben, de az már egy másik téma), így érthető, hogy hamar megpattantak otthonról. Amúgy tartjuk a kapcsolatot, nem vagyunk rosszban. Egyszerűen csak nincs meg az a nagy szeretet.
2017. júl. 2. 14:22
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!