Normális dolog az, ha valaki gyűlöli a testvérét?
Kezdjük az elején, 16 éves vagyok, a húgom 9. Életem első 6 évében nagyon nagyon boldog voltam, csak három tagból állt a családom, anyukám, nagymamám és én. Imádtak engem, és én is őket. Nagyon jól megvoltunk, és bár nem volt apukám, egyáltalán nem hiányzott, hogy legyen. Volt, hogy kicsit unatkoztam néha, mert anyu sokat dolgozott. De aztán ebből az okból kaptam egy kiskutyát, és ezzel aztán úgy éreztem teljes az életem. Aztán 6 éves koromban anyu találkozott egy férfivel, egymásba szerettek,és minden elképesztően gyorsan történt, összeházasodtak és a következő év elején meg is született a húgom. Akkoriban, talán azért mert elég kicsi voltam, nem zavartak ezek a dolgok. De ahogy haladt az idő, egyre rosszabb lett a helyzet, a húgom sosem szeretett, folyton csípett, rúgott, harapott, szándékosan széttörte, tönkretette a dolgaimat, és mindent megtett hogy ő és csak ő legyen a figyelem középpontjában. És ez mindig úgy is lett ahogy ő akarta. Ha harapott, én voltam a hibás, ha tönkretett valamit akkor is, ha rászóltam, rákiabáltam én voltam a hibás, és mindent, de mindent el kellett tűrnöm mondván én vagyok a nagyobb. Nem számított hogy épp az én cuccom van darabokban, vagy az én karom csupa karmolás.
És ez így ment szépen mindig. A nevelőapámat sem kedveltem soha, nem azért mert tett volna valami rosszat velem, vagy ellenem, egyszerűen csak mindig éreztem, hiába tett úgy mintha egyformán szeretne, hogy én valahogy nem illek oda. Anyukámat teljesen lefoglalta a húgom, és ha éppen egyszer véletlen velem kellett foglalkoznia a húgom akkor is mindig elérte hogy vele legyen. És az évek során oda jutottunk, hogy azt hiszem meggyűlöltem őt. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de ezt érzem. És erre csak most, egy pár napja döbbentem rá.Ugyanis akárhogy is viselkedett a tesóm, én mindig kedves voltam hozzá, vagy legalábbis próbáltam. Ezzel szemben neki, soha egy kedves szava nem volt hozzám. Persze arra jó voltam hogy ki tudjon használni. Adjak enni, inni, vigyem ide, vigyem oda stb. Pár napja összevesztünk, megint mert cirkuszolt hogy most azonnal töltsek zenét a telefonjára. És azt mondtam hogy most nem, mert épp megyek el. Erre bömbölni kezdett, és árulkodni, hogy mit mertem neki mondani. És a pillanat amikor rájöttem arra hogy gyűlölöm az az volt amikor anyu erre azt mondta, hogy igazán lehetnék vele kedvesebb nem érti mi bajom van vele.
Majdnem elsírtam magam. De gondoltam nem adom meg annak a kis.... az örömöt és elmentem otthonról. Azóta ezen gondolkodom, hogy tényleg gyűlölöm? és ez normális? vagy tényleg én vagyok a hibás? Nem tudom. De azóta nem beszélek vele, csak ignorálom. Anyuval is csak minimálisat. Mert közben még az is eszembe jutott, hogy ez az ő hibája. Sosem kérdezett meg arról hogy én akarok-e nevelőapát, tesót, költözést...
Mit kellene csinálnom? :(
Megértelek. Nekem amióta megszületett a kisebbik tesóm, ő van a középpontban. Emiatt sokat kesergek, nagyon sokat. Remélem hogy a válaszom kicsit jobb kedvre derített. :)
18 éves lány
Nem mondom, hogy az én anyám mintaanya, de ha három gyereket három különböző apától össze tudott szoktatni úgy, hogy az életünket adnánk a másikért akkor szerintem a tiéd rontotta el a neveléseteket.
Mindenesetre a tűrésen kívül egyelőre nem tudsz egyebet csinálni. Maximum anyuddal beszélni, de az szerintem hatástalan. Az ignorálás talán gyerekes, de részben megvédene. Aztán imádkozz, hogy ha megnő legyen egy értelmes lány akivel esetleg jóban leszel és számítasz rá.
Egyébként persze, nem kell téged megkérdezzenek a tesóról, nevelőapáról, költözésről, de tapasztalatból mondom, hogy ha ilyen gyorsan ennyi változás jön be az életedbe akkor persze hogy te is törsz egy kicsit.
"Mert közben még az is eszembe jutott, hogy ez az ő hibája."
Így van, ő a hibás, meg az új kanja.
Az a kislány még csak egy buta gyerek, akit a szüleid tettek ilyenné. Teljesen jogos, hogy utálod a társaságát ebben a leosztásban, és nagyon rossz lehet így, de a szüleid tehetnek róla.
Majd később, mikor felnő, sajnos valószínűleg ilyennek nevelik, ilyen marad, akkor már jogos lesz az iránta érzett haragod is. :(
16 éves vagy, a húgod 9.
Erősebb vagy, okosabb vagy, ravaszabb vagy, tapasztaltabb vagy.
Szedd már össze magad.
Azt gondolom hogy ket dolog van amit tehetsz. Az egyik es a legjobb megoldas az lenne ha tudnal errol anyukaddal oszinten beszelni. Mert ha ez lehetseges volna akkor meg is oldodna a problema, vagy legalabbis enyhulne.
Szoval szerintem egyszeruen ulj le vele beszelgetni es oszinten mondd el neki amit itt leirtal, es azt hogy te emiatt hogyan erzed magad evek ota. Persze nalgyon fontos hogy ezt harag es szemrehanyas nelkul tedd, a hangsuly inkabb azon legyen, hogy ettol te hogy erzed magad. Mert meg ha o tulzonak erzi is amiket mondasz - biztosan igy lenne - de akkor is ertse meg hogy te hogy erzed magad, es hogy beloled ez ujabban gyuloletet valt ki, es nem akarod gyulolni a tesod, es kered hogy segitsen...
Ha igazi anya akkor meg fog ijedni vagy el fog az ugyon gondolkozni, hiszen melyik anya szeretne ha a gyerekei gyulolnek egymast?
Ha viszont anyukad ebben nem partner es egyaltalan nem megerto feled, akkor valoszinu nem fog segiteni neked, sot meglehet hogy meg te leszel a rossz az o szemeben. Nos ebben az esetben jon a masodik megoldas. Akkor ignoraljad a hugodat es csak akkor legyel kedves vele ha o is kedves veled. Ha bant, vagy elrontja valamidet akkor utasitsd rendre ha csunyan viselkedik tartsd vele a tavolsagot. Viszont ha normalis, akkor foglalkozz egy kicsit vele, mert a kishugok szeretnek felnezni a noverukre. Ha igy teszel tisztelni fog, es meglatod javulni fog koztetek a kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!