Mit gondoltok az "idősek otthonáról"? Mármint, hogy egy szülőd beadd.

Én még csak 22 leszek, de engem inkább altassanak el, minthogy befeküdjek egy öregekotthonába, ahol csak feküdni tudnék, mentálisan sem vágnám hogy mi történik, és mondjuk fel se ismerném a rokonaimat, stb. Amúgy, ha ellennék úgy mint egy klubban, és délután hazamenős lenne, akkor még lehet nem is bánnám.

Apum kb ugyanilyen, úgyhogy én mindent meg fogok tenni azért, hogy otthon ápoltassam, ha valami komolyabb baja lenne, de remélem ilyen sose lesz. Szerencsére nekik is van pénzük, úgyhogy valahogy biztos elő tudnánk teremteni, de törekedni fogok az önerőre. Pénzt azt egyáltalán nem sajnálom tőlük, hiszen ők alapozták meg a jövőm és indítottak el nagyon nagy előnyökkel az életben, ennek köszönhetően is, meg tudnám oldani az ellátásukat. Emellett persze töltenék velük is időt, de nem az egész napomat.

(Nem olvastam végig a kommenteket, úgyhogy bocsi, ha ezt már írták előttem)

Sokan több száz kilométerre laknak a szüleiktől. Szerintem senkitől sem várható el, hogy dobja el a munkahelyét meg úgy általában a normális életét azért, hogy odaköltözzön, főleg, hogy úgysem tudna szakszerű ápolást nyújtani. Én is hiába szeretem nagyon a szüleimet, nem tudnám őket megfelelően ellátni, nem vagyok az a típus, aki helytáll ilyen helyzetben. Egy ápolónővel sokkal többre mennének, de azt meg nem mindenki tudja megfizetni 0-24-ben, plusz kevesen is vállalnak ilyesmit.

Egyébként én ha odajutnék, hogy állandó felügyeletre és segítségre van szükségem, nem akarnám, hogy a családom végignézze, ahogy leépülök. Nem akarnám, hogy úgy emlékezzenek rám, mint egy magatehetetlen roncsra, és zavarna, hogy a terhükre vagyok.

Amúgy egy otthon azért is jó, mert ott van társasága a magányos öregeknek, akik alapból nem járnak már el, és ez jelentősen szebbé teheti az utolsó éveket.

En egyedül azoknak a gyerekeit sajnalom akik felhaborodottan irjak h szar az ember az idösek otthonaba adja a bezeg szüleit!

Gondolom ti is ezt varjatok majd a gyerekeitekröl!!!

Gondolj bele,vannak gyerekeid

Egesz eletedben azon vagy h felkeszits az eletre

hogy vigye valamire,h többet adj mint amit te kaptal valaha?!

Kerdem en,tenyleg elvarnad h hagyja ott a munkahelyet,az eletet

dobja el a hazassagat azert mert te beteg lettel???

Komolyan ezt mondod?

Ti vagytok azok akik majd leköpik a gyereküket ha netàn ugy döntenek egyszer nincs kapacitasuk teged apolni!

En sose varnam el h engem gondozzanak!!

Lesülne a pofamrol a bör ha tönkretennem azt amit eddig elert!

Latni azt h tönkremegy az elete!

Es akar nullarol kezd mindent idegi roncskent!

Szep es jo h segiteni akartok!de nem kell emiatt mast lehordani!

Remelem nektek zökkenömentes lesz...

74-esnek:!!!! !!!!!!!! !!!!

És különben is,!!!!!!

Így már hangsúlyosabb és fontosabb a mondandód,cseppet sem maunikasós.Talán ki kellene lépni néha a netről,mert az agyadra ment.

"Mit gondoltok az "idősek otthonáról"? Mármint, hogy egy szülőd beadd"

Nagy része elfekvő ahová a képmutatóvá nevelt felnőtt gyerekek adják be a szüleiket, így tulajdonképpen a szülő azt kapja amire nevelte a gyerekét, hogy forduljon el és hagyja magára az öreg beteg családtagot.

Régen a halált megpróbálták méltósággal megélhetővé tenni a haldoklónak és a környezetének, ma viszont egoista dekadens világban élünk, ahol egyszerűen megpróbálnak tudomást sem venni róla, mert esetleg felborítja az élvhajhász napirendet.

Én az apámat pszichiátriai otthonba adtam.

Öröm volt nézni, hogy kenik a szart a korláton, hogy veszik le az alsógatyájukat az öregek és próbálják fölvenni, mint egy pólót. De nem volt a fejnek luk, így fél óráig elnéztem, mire egy ápoló is észrevette.

Vagy hogy próbál átmászni egy 70 cm magas díszkerítésen, aminek 10 méterre volt mindkét vége és körbesétálhatta volna.

Jó nem minden öreg ilyen súlyos állapotú, de aki mindenkit elítél, aki "lepasszolja az őseit" az retardált.

Én annyira kikészültem abban a pár évben, amíg itthon neveltem az öregem, hogy most 35 évesen nem vagyok benne biztos hogy akarok-e családot.

Inkább akasztanám föl magam, minthogy úgy elabsszam a rokonaim életét, mint a miénket az öregem...

88-as: régen azért volt könnyebb méltósággal megélhetővé tenni a halált, mert nem húzódótt 10-15 évig a haldoklás. Nem tartották életben gyógyszerekkel azokat az embereket, akiknek már lejárt az idejük itt a földön.

Ha viszont volt rá példa régen is, hogy valakit már pelenkázni kellett, az nem volt méltóság akkor sem, hidd el. Nem attól válik valami méltóságteljessé, hogy a szomszédok vagy idegenek nem látnak semmit a nyomorúságból, csak a gyerekek. EZ hamis, képmutató hozzáállás.

És sokadszor jöjjön elő, mert egyesek még mindig nem értik: régen a gyerekek többnyire nem száz km-ekkel távolabb éltek a szüleiktől, hanem ugyanabban a faluban, városban, esetleg egy félórányira, a szomszéd faluba házasodtak. Néhány hétig vagy hónapig egészen más megterhelés volt ápolni a rokont, mint manapság akár tíz éven át.