Mit gondoltok az "idősek otthonáról"? Mármint, hogy egy szülőd beadd.

Mi inkább attól félnénk ha baj is lenne, de senki nincs otthon akkor mi lesz?

Gyerekek iskolában vannak, mi meg a párommal folyton dolgozunk. Hál Istennek semmilyen mentális betegsége sincs, de nagyon sokszor elnézte a gyógyszer adagot ami miatt orvost kellett hívni.

Sokkal nyugodtabbak lennénk, ha nem kéne aggódni, hogy mikor lesz nagyobb baja ha bent lenne, de csak ezért nem fogjuk berakni egy idősek otthonába. Mellette vagyunk, ameddig úgy gondoljuk, hogy mi is elegek vagyunk a mindennapjaihoz, de ha azt vesszük észre, hogy már napi szinten vannak az elnézései akkor inkább szakemberek 0-24es figyelmét vennénk igénybe bármi áron.

Ugyan még nem vagyok szülő, de szerintem senki sem azért vállal gyereket, hogy később ne tudja élni a saját életét. Nincs semmi rossz az otthonokban, ha nem csak havonta egyszer megy az ember.

Hárman vagyunk tesók, hogy dől el, hogy ki adja fel a munkáját és a családját a szülőkért? Ha valaki otthon marad évekig ápolni vele később mi lesz? Nem tud dolgozni, lőttek a nyugdíjnak, a párja vagy közli, hogy akkor az ő szülei is gondozza, vagy lelép. A gyerekek csak annyit látnak, hogy anya/apa nem dolgozik, ránk alig van ideje. Garantált, hogy ők majd ne akarjanak gondoskodni a szülőről.

A környezetemben az idős emberek többségben önellátóak, de nyílván jár hozzájuk minden nap a család, majd egy nap beüt valami, bekerülnek a korházba és pár hét alatt elmennek.

Én eddig 90%-ban ezt a mintát láttam... Nagypapám pl 75 éves, még mindig dolgozgat, segít, ha valakinek barkácsolni kell valamit és jó időben naponta leteker 10 km-t.

Nem ismered mások körülményeit. Nem tudod milyen betegségekkel küzd az ápolt, és esetleg az ápoló, nem tudod milyen anyagi- családi és élethelyzetben vannak.

Csak hogy pár lehetséges példát hozzak: nem mindenkinek a fizikai állapota engedi meg hogy egy idős embert emelgessen, vannak rokkant, gerincproblémás, vagy simán csak mondjuk alacsony és vékony emberek. Nem mindenki teheti meg hogy egy főállású családtag fizetése kiessen, vagy egy főállású alkalmazottat felvegyen, mert akkor X másik családtag, köztük gyerekek alapvető lakhatása és étkezése kerül veszélybe. Nem mindenkinek a lakása, élettere alkalmas egy idős ember gondozására, lehetnek például olyan háziállatok, lépcsők vagy fürdőszobai berendezések amik nem kompatibilisek a dédivel, de az se elvetemült ötlet hogy simán nincs elég szoba. Nem mindenki él közel, vagy akár egy országban az idősebb rokonaival, sokaknak ezek közül az új helyen párja, háza, állása, több gyermeke van. Vannak idős emberek akiknek nem csak egy kis ápolás meg ágyba vitt leves kell, hanem folyamatos _orvosi_ felügyelet, olyan beavatkozások (kötéscsere, injekció, x féle gyógyszer adagolása) amire egy képzetlen, gyakorlatlan unoka képtelen, és nagyobb kárt okozhat mint amennyit segít. Nem tudod hány más tartós beteg van a családban, ugye négy kb egykorú nagyszülő esetén ez rögtön szorzódik néggyel, és akkor még nem beszéltünk a születési rendellenességgel született gyermekekről.

Rengeteg olyan szituáció van amikor vagy nincs lehetőség az otthoni ápolásra, vagy akkora kompromisszumot, áldozatot kell hozni ami nem elvárható.

Szép és jó dolog az ápolás, amíg a szülő-nagyszülő viszonylag önálló és csak 1-1 dologban kell besegíteni.

De még így is baromi kimerítő. Apai nagyszüleink mellettünk laktak, a teljes rokonság alap dolognak kezelte, hogy bármi van mi járjunk át, mi ugráljunk. Gyakorlatilag +1 háztartást kellett vinni. Etetni az állatokat, rendben tartani házat, kertet.

Vagy saját anyám gyakorlatilag a nagymamám ápolásába rokkant bele. Nagymamám 10+ éve azt hajtogatja, hogy bárcsak meghalna, nem akar élni, minden szava önsajnálkozás. Konkrétan ontja magából a negatív kisugárzást. Pedig korához képest kifejezetten jó állapotban van. Viszont tényleg olyan, hogy elmondja az önsajnáltató monológjait, meg hogy nem akar élni. Aztán 5 perc után újra kezdi. Mint akinél beakadt a szalag. Persze ha erélyesebben szólnak neki akkor meg jön a mártír viselkedés, hogy ha ő ekkora teher akkor nem kötelező őt ápolni. Mellette azért mindig kifejti, hogy őt ne tegyék otthonba, azért vannak a gyerekei, hogy ápolják.

Szerintem ez végletekig önző viselkedés.

Szerintem normális ember nem várja el a saját gyerekétől, hogy az feladva az életét, minden szabadidejét, szórakozását körülötte ugráljon egész nap. Valahol szerintem az egy család legnagyobb tragédiája, ha az előre haladás, jövő helyett folyamatosan egymást húzzák vissza és a végső éveket mindegyik idegroncsként, megtört emberként éli le.

Elég csak végig gondolni egy ember életútját. 18 éves koráig reggeltől estig tanul. Majd jön az egyetem még 4-5-6 év tanulás, hajtás, hogy elkezdhesse az életét. Ez után 4-5-6 év karrier építés, párválasztás. Ott van, hogy 30 éves, és nem élt semmit. 30-40 év között gyereket vállal, azt is fel kell nevelni 18-25 évig támogatni anyagilag, lelkileg mellette állni. 50-60 éves az ember, örülhetne, hogy anyagilag stabil, a gyerekek elindulnak az életben, végre megpihenhetne, felfedezhetné önmagát. És itt jön közbe az idős szülő, akit évekig ápolhat 5-10 évig, közben megöregszik, elrepül az idő és mire tényleg "élhetne" addigra ő is ápolásra szorul.

Nem gondolom hogy az idosek otthona olyan borzaszto hely lenne csak normalis otthont kell valasztani.

Az idoseknek ott van tarsasag, rendszeresen megy hozzajuk orvos, apolok figyelnek rajuk, stb.

Van rossz otthon is ahol alig adnak enni az embereknek, stb.

Nem mindenki tudja megoldani hogy otthon marad az idos szuleivel hogy apolja oket.

Valami segely jar ilyenkor de ezt az hasznalja ki akinek amugy sincs munkaja de ha dolgozol akkor ki figyel rajuk addig?

En kulfoldon lakok es nem tudnam ide kihozni oket mert sok penzbe kerulne es az egeszsegbiztositas is egy vagyon lenne, foleg ha valaki beteges. Tesom toluk nem messze lakik, ha kesobb mikor idosebbek lesznek es apolasra szorulnak akkor o tud intezkedni. En apamat beadnam otthonba mert ahogy oregszik ugy egyre rosszabb ahogy viselkedik, nehez vele birni es most 60 eves, mi lesz 20 ev mulva...

Ha apolokat fogasz ugy eleg draga.

Dednagymamam idosek otthonaban volt es a nyugdijaert csereben teljes ellatast kapott ami kb 120.000 volt havonta ha jol emlekszek.

Anyukam jart valakit apolni akit nem akartak otthonba adni es 2en apoltak valtasban, nem voltak ott egesz nap hanem etetni mentek, furdetni, gyogyszert beadni meg ilyenek es akkor kaptak 40-40 ezer forintot. Tehat a neni gyerekeinek 80.000 forintjaba kerult csak az hogy valakik gondozzak ugy hogy a kajat meg a rezsit is ok fizettek 80.000en felul mert sajat hazban volt es nem is volt egesz napos felugyelet alatt.

27: Meg programokat szerveznek nekik, jön hozzájuk popsztár, színitársulat, van mise.

A probléma az, hogy nagyon kevés a hely és nagyon messzi van a család lakhelyétől minden ilyen intézmény. Pl. Bp. belvárosában vagy a közelében nulla darab van. A kerületenkénti 10-25 (!!!) fős hely pedig siralmas, az nem színvonal. Pedig kereslet az van.

És még a normális helyeken sincsen önálló szoba, hanem 2-4 ágyas szobák vannak. Ez szerintem gáz.

Ahol vannak önálló apartmanok, mind a lakott helyektől távol, falvakban, tanyán vannak.

Most egy Bp-i belvárosi idős ember, aki 5 generáció óta ott lakik, mért menne oda? Én meg hogy látogassam?

Na, ezek a problémák.

Az otvostudomány rengkívül meghosszabbította az idős kort. Gyógyszerek, kórházi ellátások hatására gyakorlatilag meghosszabbítják a haldoklást. Aki a régi időkön nosztalgiázik, hogy bezzeg akkor nem rakták otthonba az időseket, az elfelejti azt, hogy a leépülést követően elég hamar meghalatk az idősek.

Az én nagymamám is az agyvérzése után még 10 évig élt. Igen otthonban. Félig lebénult, az anyám felemelni se tudta volna. Nem tudott feljönni a lépcsőn stb. Látogattuk minden héten, Katácsonykor kihoztuk. De betegszállító hozta és 2 erős férfi egy betegszállító székben cipelte fel a 3. emeletre. Beült egy fotelba és nézte, ahogy a dédunokái bontogatják az ajándékokat. De ápolni nem tudtuk.