Mit gondoltok az "idősek otthonáról"? Mármint, hogy egy szülőd beadd.

Én szülőről nem tudok nyilatkozni csak mamámról.

90 éves és most intéztem el neki az idősek otthonát. Napi 10-12 órákat dolgozok, nincs arra kapacitásom, hogy még munka után is vele legyek és ápoljam. Munkám feladni pedig marhaság lenne. Normális csaj se jönne össze velem ha mamámat ápolnám saját lakásban.

Nővéremtől meg főleg nem várnám el, hogy a 2 kis gyereke mellett még ápolja a mamát. Szerintem abszolút nem egészséges dolog. Férj se örülne plusz a gyerekeknek is gondolom mekkora öröm lenne állandóan az idős nagymamát kerülgetni.

Idősek otthona inkább, szerencsére a nyugdíja is futja. Heti egyszer látogatom. Tetszik is neki.

Te sz-r puculonak vállalsz gyereket kedves utolsó,mert én nem házi ápolokat szültem.. V netán kidobod a sajátod h aput anyut pesztráld,tanulni kell dolgozni és tudsz ápolot fizetni,proliknak marad mindenből az alja..

Amugy provokativ kamu,jelentve...

Nem olvastam végig mindent, de csak jelezném, hogy az országban nincs bentlakós elmegyógintézet.

Az öregek jó része demens, alcheimeres stb.

Nagy részt pont az ilyeneket passzolják le, mert most jön a "szakápolói ellátást igényel blabla". Na szóval ahogy ti mondjátok útban vannak és kényelmetlen őket otthon ellátni.

Főleg, ha a "hüye proli" 40 négyzetméteres panelben lakik a gyerekeivel.

Na ott jó hamar beteríti a szarszag az egész lakást, ha megesik a baj az öreggel.

Én voltam már öregotthonban.

Jobb, mint a csepeli elfekvő vagy a dél-pesti neurológia (zártosztály).

Na utóbbiak tényleg futószalgon termelik a hullákat és komolyan leszedálják őket.

És aki "nem éhes" azt "nem tömik".

Pszichiátriai betegek otthonában (=öregotthon) még beszédképessé és szobatisztává tették az ősöm az elfekvő után, ahol még nem kommunikált és maga alá piszkított.

Ha valaki felelőtlen szex miatt esik teherbe, és nyilvánvalóan megterhelő lenne minimum 18 éven át gondoskodni valakiről, aki neki köszönhetné az életét, miatta lemondani dolgokról, álmokról, akkor gondolkodás nélkül abortuszt szoktak neki javasolni, de még a legjobb érzésűek is azt, hogy adja örökbe a babát. És akkor nem normális, ha nem így tesz, és elszúrja az életét.

De ha egy haldokló rokont otthonba ad, mert nem szeretné feláldozni a saját és a családja életét hosszú éveken át azért, akkor szívtelen gazember.

Azért kíváncsi lennék arra, hogy akik itt foggal-körömmel ahhoz ragaszkodnak, hogy a családnak kell ápolnia akár 0-24 órában a magatehetetlen rokont, azok tényleg ezt várják a saját családjuktól, ha egyszer rájuk kerül a sor? Semmi jó érzés, semmi szeretet nincs a családjuk felé bennük? Ráadásul mindezt azért, mert ha már valaki gyereket nevelt, akkor neki ez jár? Megnyomorítani annak az életét, akit felnevelt? Akinek elvileg a legjobbat akarta mindig?

Nem elméletben kérdezem, hogy illik-e a gyereknek ápolni a szülőt. Hanem hogy tényleg elvárnátok-e konkrétan a saját gyerekeitektől, hogy pelenkázzanak ahelyett, hogy mondjuk a gyerekeikkel lennének.

Vagy onnan indul mindez, hogy ti megtettétek? Feláldoztátok a családotokat egy rokon ápolásáért, nehogy megszóljanak az emberek? És a feloldhatatlan megbánás és keserűség miatt most nem tanácsolhattok mást, csak hogy más is szúrja el ennyire az életét?

Ami nem szeretetből jön, az nem ér semmit. Az csak mártírkodás, értelmetlen áldozat, nem ad semmit az idősnek, csak a külvilágnak a látszatot, hogy lám, én nem dugom öregek otthonába a rokonomat.