Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?

Előre is elnézést kérek, ha hosszúra sikeredik. :)

Mi együtt élünk a szüleimmel (szüleim, én és a férjem) közösen kitaláltuk kb 5 évvel ezelőtt, hogy béreljünk együtt egy albérletet, úgyis jó a kapcsolatunk, és így nem lenne annyira drága. Idáig minden annyira tökéletesen ment, mindent felesben fizetünk, mindenki intézi a maga dolgát, mindenki magára főz mos takarít, tökéletes volt, mindenben számíthattunk egymásra, ha esetleg valamelyikünk bajba került. (Pl kölcsön kellett nekem, vagy anyukámnak, tudtunk egymástól kérni)

A hely ahol a lakás van, az is tökéletes. Főleg mivel az a hobbym, hogy (saját) sport/munkakutyám kiképzem, egy csomó elfoglaltságunk van. Közben dolgozok ezerrel, és tanulok is, bár most jelenleg ezt szüneteltetem. A férjem is aktívan dolgozik, tanul. Apukám nyugdíjas, anyukám dolgozik még.

Az a probléma, hogy az 1,5 éves unoka állandóan itt van. Ez most lehet "szemétség" tőlem, de szerintem nem normális hogy 1 héten 5 napot van itt, mintha csak bölcsiben lenne... Az anyjának állandóan dolga van, pl körmöshöz kell mennie, vagy hivatalos dolgokat kell intézni, vagy hogy most betegek a bölcsiben a gyerekek, vagy egy évben 5x van házassági évforduló.. :D egyébként nem is őt hibáztatom, a szüleim ilyen vak unoka mániások, akik 0-24 órában akarnak vigyázni a gyerekre, pedig anyukám nincs is itthon soha. Apukám pedig egésznapra bevállalja a gyereket, a gyerek meg egésznap sír az anyja után. Egyszer azért hagyta itt egésznapra a babát, mert főzni akart otthon. Apukám meg nem veszi észre hogy hülyének van nézve. Bár egyébként ez nem érdekel, mivel ő azért nem tiltakozik, mert a gyerekkel akar lenni. Viszont mi nem! Mi nem akarunk gyereket/gyerekeket, de most olyan, mintha lenne. Már reggel a sírással kelt, mindenhol gyerek játékok vannak, zaklatja a kutyámat, zaklat engem is, mert állandóan velem akar játszani, nekem meg kismillió dolgom lenne, de csendben kell lenni mert itt a gyerek... Nem tudok a kutyámmal itthon feladatozni, mert úgy tanítottam, hogy sikeres mozdulat után vakkantson egyet (kézmozdulatra)

Nem tudok mosni, mosogatni, porszivozni, 5 napja nem lehet kiporszívózni a lakást... Éjjel járok dolgozni, hogy napközben legyen időm a kutyára, mert 4x viszem le, plusz pár órát aktívan tanulunk, közben nyelvet tanulok, és azért az éjjeli munka után jó volna aludni is, és habár a házimunka nem csak az én reszortom, mert az is elvan osztva, a saját magam részét még megkell csinálni. Már beszéltem velük, hogy jó volna ezeket a gyerekes napokat velem megbeszélni, mondjuk hétvégére korlátozni, felőlem akkor itt lehetne mindkét nap, mert minden hétvégén megyünk túrázni a kutyával... Akkor azt mondták, rendben. De úgy látszik feleslegesen beszélek, pedig nem egy eltartott, megtűrt személy vagyok itthon, mindenből kivesszük a részünket, lehetne beleszólásunk, de nincsen, a sógornőm is csak a szüleimtől kérdezi meg hogy nem baj, ha a gyerek itt van?! Most meg mi legyen? Nem tudunk külön költözni, mert rohadtul drágák már az albérletek, elképesztő milyen árak vannak, és ha mégis kitudnánk venni, kutyával hova menjünk?! Itt engedélyezték a kutyát, sőt a főbérlő imádja a kutyákat, együtt járunk kutyasuliba... Szóval mielőtt valaki azt mondaná hogy miért nem számoltam erre korábban, nem számítottam arra hogy anyámék így bekattannak. Van egy vidéki házunk is, tulandonképpen az én házam, arra számoltam, hogy ha gáz van, oda megyünk. De közben a másik tesóm összejött egy 3 gyerekes anyukával, lett egy újabb baba is, és kellett nekik a lakás... Most meg annyira levannak égve, hogy nem tudnak elköltözni, megélni alig tudnak. Szóval, oda nem tudunk menni. Pedig ez volt a B terv...

Amúgy bírom az unokaöcsémet, jófej ha épp nem sír és hisztizik, de én nem tudok egy gyerekkel élni, sajátot se szeretnénk. Mi a teendő szerintetek?