Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?
Előre is elnézést kérek, ha hosszúra sikeredik. :)
Mi együtt élünk a szüleimmel (szüleim, én és a férjem) közösen kitaláltuk kb 5 évvel ezelőtt, hogy béreljünk együtt egy albérletet, úgyis jó a kapcsolatunk, és így nem lenne annyira drága. Idáig minden annyira tökéletesen ment, mindent felesben fizetünk, mindenki intézi a maga dolgát, mindenki magára főz mos takarít, tökéletes volt, mindenben számíthattunk egymásra, ha esetleg valamelyikünk bajba került. (Pl kölcsön kellett nekem, vagy anyukámnak, tudtunk egymástól kérni)
A hely ahol a lakás van, az is tökéletes. Főleg mivel az a hobbym, hogy (saját) sport/munkakutyám kiképzem, egy csomó elfoglaltságunk van. Közben dolgozok ezerrel, és tanulok is, bár most jelenleg ezt szüneteltetem. A férjem is aktívan dolgozik, tanul. Apukám nyugdíjas, anyukám dolgozik még.
Az a probléma, hogy az 1,5 éves unoka állandóan itt van. Ez most lehet "szemétség" tőlem, de szerintem nem normális hogy 1 héten 5 napot van itt, mintha csak bölcsiben lenne... Az anyjának állandóan dolga van, pl körmöshöz kell mennie, vagy hivatalos dolgokat kell intézni, vagy hogy most betegek a bölcsiben a gyerekek, vagy egy évben 5x van házassági évforduló.. :D egyébként nem is őt hibáztatom, a szüleim ilyen vak unoka mániások, akik 0-24 órában akarnak vigyázni a gyerekre, pedig anyukám nincs is itthon soha. Apukám pedig egésznapra bevállalja a gyereket, a gyerek meg egésznap sír az anyja után. Egyszer azért hagyta itt egésznapra a babát, mert főzni akart otthon. Apukám meg nem veszi észre hogy hülyének van nézve. Bár egyébként ez nem érdekel, mivel ő azért nem tiltakozik, mert a gyerekkel akar lenni. Viszont mi nem! Mi nem akarunk gyereket/gyerekeket, de most olyan, mintha lenne. Már reggel a sírással kelt, mindenhol gyerek játékok vannak, zaklatja a kutyámat, zaklat engem is, mert állandóan velem akar játszani, nekem meg kismillió dolgom lenne, de csendben kell lenni mert itt a gyerek... Nem tudok a kutyámmal itthon feladatozni, mert úgy tanítottam, hogy sikeres mozdulat után vakkantson egyet (kézmozdulatra)
Nem tudok mosni, mosogatni, porszivozni, 5 napja nem lehet kiporszívózni a lakást... Éjjel járok dolgozni, hogy napközben legyen időm a kutyára, mert 4x viszem le, plusz pár órát aktívan tanulunk, közben nyelvet tanulok, és azért az éjjeli munka után jó volna aludni is, és habár a házimunka nem csak az én reszortom, mert az is elvan osztva, a saját magam részét még megkell csinálni. Már beszéltem velük, hogy jó volna ezeket a gyerekes napokat velem megbeszélni, mondjuk hétvégére korlátozni, felőlem akkor itt lehetne mindkét nap, mert minden hétvégén megyünk túrázni a kutyával... Akkor azt mondták, rendben. De úgy látszik feleslegesen beszélek, pedig nem egy eltartott, megtűrt személy vagyok itthon, mindenből kivesszük a részünket, lehetne beleszólásunk, de nincsen, a sógornőm is csak a szüleimtől kérdezi meg hogy nem baj, ha a gyerek itt van?! Most meg mi legyen? Nem tudunk külön költözni, mert rohadtul drágák már az albérletek, elképesztő milyen árak vannak, és ha mégis kitudnánk venni, kutyával hova menjünk?! Itt engedélyezték a kutyát, sőt a főbérlő imádja a kutyákat, együtt járunk kutyasuliba... Szóval mielőtt valaki azt mondaná hogy miért nem számoltam erre korábban, nem számítottam arra hogy anyámék így bekattannak. Van egy vidéki házunk is, tulandonképpen az én házam, arra számoltam, hogy ha gáz van, oda megyünk. De közben a másik tesóm összejött egy 3 gyerekes anyukával, lett egy újabb baba is, és kellett nekik a lakás... Most meg annyira levannak égve, hogy nem tudnak elköltözni, megélni alig tudnak. Szóval, oda nem tudunk menni. Pedig ez volt a B terv...
Amúgy bírom az unokaöcsémet, jófej ha épp nem sír és hisztizik, de én nem tudok egy gyerekkel élni, sajátot se szeretnénk. Mi a teendő szerintetek?
válasza:
válasza:Itt csak az lesz a megoldàs, hogy elköltöztök, mert mondani hiàba mondtok bàrmit.
Ha albérletbe mentek, akkor lemondjàtok a kutyasulit, férjed egyetem helyett/mellett dolgozik, akkor csak meg tudtuk élni.
Vidéken élünk, van egy pulink, soha nem volt megkötve, ezt kikérem a vidékiek nevében!Gyönyörű, hatalmas udvarunk van, szépen mutat a sok zöldben a fehér puli :)
Ha v.ki jön, és esetleg tartunk attól, hogy nem illő módon viselkedik, addig (5-10 perc) bezàrjuk a műhelybe, de NINCS megkötve.
Te utàlod a gyerekeket, a szüleid viszont szeretik az unokájukat, a sógornőd letojja a gyerekét...Pocsék helyzet az tény.Van gyerekem, igaz màr 9 éves, de nem ordít egy 1,5 éves nonstop, hidd el az enyém sem 9 évesen született.
Apàd meg érthető módon jobban szereti az unokájàt, mint egy kutyàt, mégha az olyan okos is.
De szerintem te csak ne tàmadd a vidékieket, ha te inkább tartod egy nyamvadt tàrsashàzban a kutyàdat, minthogy megoldàst talàlnàl arra, hogy udvart, kertet biztosíts neki.
Hidd el, vidéken sem ősemberek élnek, mi sem azok vagyunk, sajàt hàz, van munkánk is.Ezt csak azért írom, mert mint írtad, van vidéken egy hàzatok.
Akkor menjetek oda, mindenki boldog lesz.Te alhatsz, nyalhatod a kutyàd hàtsójàt, ők meg unokàzhatnak.
Abba meg kutya még nem halt bele, ha nem hordtàk kutyaiskolàba.
Itt valóban csak a vàgyaidat soroltad, azt nem mondtad, hogy lépni is akarnàtok.
Nem fognak a gyerekről "lemondani" a szüleid csak azért, mert te utálod a gyerekeket.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Anyukádéknak nem kell 120 ezres albérletet fizetniük, ha egy kisebbe költöznek. És ti is költözzetek külön, és ha bírjátok anyagilag, a szüleidet segítsétek, mert a ti kényelmeteket szolgálja az eredeti megállapodás megszüntetése és a külön költözés.
Senki nem fog zavarni téged, a sógornőd annyiszor viszi szüleidhez az unokát, ahányszor akarja, anyagilag is tisztább helyzet teremtődik.
Közös lónak túros a háta - ezen nem lehet változtatni. Igazából az lett volna a csoda, ha sikerül keresztülvinni ezt az együttélést a szülőkkel, és örülj annak, hogy ilyen problémán csúszott el a dolog, nem pedig az ő vagy a te személyedet érintőn.
válasza: válasza:Mi ugyan sajàt hàzban élünk vidéken (brrr, fújj a vidék ugye Kérdező?) mint írtam koràbban, de szrnék a kutyaiskolàra magasról ha az miatt nem tudnék albérletbe menni KETTEN a pàrommal.
Azért így Kérdező bennem az is felmerült, hogy jó így a házassàgotoknak, hogy soha nem vagytok kettesben, nem ketten éltek, nem tudsz egyedül vinni egy sajàt hàztartàst, (nekem màs matatna a konyhàban, nyakon vàgnàm) nincsen igazàn meghitt intim pillanatotok mert valakit feszt kerülgetni kell?
Hàzasok vagytok, éljetek kettesben.
Jót nevettem a "diplomàs kutyàja nem tàncol össze annyit" hozzàszólàson.
válasza:Teljesen megertem, hogy miért laktok a szüleiddel, érthető, hogy nehéz ketten fent tartani egy albit a sok költség mellett.
DE sajnos más mód nincs rá, kénytelen vagytok alkalmazkodni így.
Megértem a helyzeted, engem is idegesítene. A megoldás: el kell költözni.
Ha én két gyerekkel, egyedül meg tudtam oldani az albérlet fenntartását, két felnőttnek is menni fog simán.
válasza: válasza:Itt most több házről van szó, és/vagy én nem rétem teljesen a helyzetet. a kezdő hsz-ben írtad, hogy a testvéred és sógornőd költözött abba a házba, ami neked B terv lehetett volna, de oda emiatt nem mehettek. Ez ugyanaz a ház, amit 500 E-ért vettetek, felújítottatok és télen nem is lakható?
A válaszolókat sem értem. Próbáljunk elvonatkoztatni végre, hogy van a történetben egy kutya (ő aztán itt az egész sztoriban teljesen irreleváns szerepet tölt be) és van egy kisgyerek, aki ugye a normál erkölcsi értékrend szerint értékesebb, mint egy kutya. Én úgy látom, hogy a válaszadók nagy többsége itt elakadt, hogy a kérdező imádja a kutyáját, és vele tölti a szabadidejét, a kisgyerekkel meg nem szeretne ennyit együtt lenni, ez kiverte a biztosítékot, és innentől már minden lehet, csak jó ember nem.
Nem lehetne lecsupaszítani a történetet a puszta tényekre? A kérdező, a férje és a kutya alkotnak egy "családot", valamint a kérdező szülei egy másikat, a két család közösen vett ki egy albérletet.
Időközben az egyik család egy újabb tagot fogadott tulajdonképpen az albérletbe a másik család beleegyezése nélkül. Ez lehetne nagynéni, unokatestvér, legjobb barát, megsajnált hajléktalan vagy akár az unoka, abból a szempontból teljesen mindegy, hogy a leírtak szerint 7 napból legalább 5 napot és több éjszakát is ott tölt, és zavarja a másik család nyugalmát, pihenését.
A kérdés nem az volt, hogy a kutyákat kell jobban szeretni vagy a gyerekeket, hanem, hogy hogyan oldható meg ez a helyzet.
Ha a kérdező fogadná be mondjuk a dzsesszdobos haverját heti 5-6 napra, aki zavarná a szülei pihenését, akkor is azt mondanátok, hogy azt lát vendégül az otthonában, akit akar és annyi időre, amennyire csak akarja?
Miért nem mennek a nagyszülők bébiszitterkedni a sógornő otthonába?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!