Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?
Előre is elnézést kérek, ha hosszúra sikeredik. :)
Mi együtt élünk a szüleimmel (szüleim, én és a férjem) közösen kitaláltuk kb 5 évvel ezelőtt, hogy béreljünk együtt egy albérletet, úgyis jó a kapcsolatunk, és így nem lenne annyira drága. Idáig minden annyira tökéletesen ment, mindent felesben fizetünk, mindenki intézi a maga dolgát, mindenki magára főz mos takarít, tökéletes volt, mindenben számíthattunk egymásra, ha esetleg valamelyikünk bajba került. (Pl kölcsön kellett nekem, vagy anyukámnak, tudtunk egymástól kérni)
A hely ahol a lakás van, az is tökéletes. Főleg mivel az a hobbym, hogy (saját) sport/munkakutyám kiképzem, egy csomó elfoglaltságunk van. Közben dolgozok ezerrel, és tanulok is, bár most jelenleg ezt szüneteltetem. A férjem is aktívan dolgozik, tanul. Apukám nyugdíjas, anyukám dolgozik még.
Az a probléma, hogy az 1,5 éves unoka állandóan itt van. Ez most lehet "szemétség" tőlem, de szerintem nem normális hogy 1 héten 5 napot van itt, mintha csak bölcsiben lenne... Az anyjának állandóan dolga van, pl körmöshöz kell mennie, vagy hivatalos dolgokat kell intézni, vagy hogy most betegek a bölcsiben a gyerekek, vagy egy évben 5x van házassági évforduló.. :D egyébként nem is őt hibáztatom, a szüleim ilyen vak unoka mániások, akik 0-24 órában akarnak vigyázni a gyerekre, pedig anyukám nincs is itthon soha. Apukám pedig egésznapra bevállalja a gyereket, a gyerek meg egésznap sír az anyja után. Egyszer azért hagyta itt egésznapra a babát, mert főzni akart otthon. Apukám meg nem veszi észre hogy hülyének van nézve. Bár egyébként ez nem érdekel, mivel ő azért nem tiltakozik, mert a gyerekkel akar lenni. Viszont mi nem! Mi nem akarunk gyereket/gyerekeket, de most olyan, mintha lenne. Már reggel a sírással kelt, mindenhol gyerek játékok vannak, zaklatja a kutyámat, zaklat engem is, mert állandóan velem akar játszani, nekem meg kismillió dolgom lenne, de csendben kell lenni mert itt a gyerek... Nem tudok a kutyámmal itthon feladatozni, mert úgy tanítottam, hogy sikeres mozdulat után vakkantson egyet (kézmozdulatra)
Nem tudok mosni, mosogatni, porszivozni, 5 napja nem lehet kiporszívózni a lakást... Éjjel járok dolgozni, hogy napközben legyen időm a kutyára, mert 4x viszem le, plusz pár órát aktívan tanulunk, közben nyelvet tanulok, és azért az éjjeli munka után jó volna aludni is, és habár a házimunka nem csak az én reszortom, mert az is elvan osztva, a saját magam részét még megkell csinálni. Már beszéltem velük, hogy jó volna ezeket a gyerekes napokat velem megbeszélni, mondjuk hétvégére korlátozni, felőlem akkor itt lehetne mindkét nap, mert minden hétvégén megyünk túrázni a kutyával... Akkor azt mondták, rendben. De úgy látszik feleslegesen beszélek, pedig nem egy eltartott, megtűrt személy vagyok itthon, mindenből kivesszük a részünket, lehetne beleszólásunk, de nincsen, a sógornőm is csak a szüleimtől kérdezi meg hogy nem baj, ha a gyerek itt van?! Most meg mi legyen? Nem tudunk külön költözni, mert rohadtul drágák már az albérletek, elképesztő milyen árak vannak, és ha mégis kitudnánk venni, kutyával hova menjünk?! Itt engedélyezték a kutyát, sőt a főbérlő imádja a kutyákat, együtt járunk kutyasuliba... Szóval mielőtt valaki azt mondaná hogy miért nem számoltam erre korábban, nem számítottam arra hogy anyámék így bekattannak. Van egy vidéki házunk is, tulandonképpen az én házam, arra számoltam, hogy ha gáz van, oda megyünk. De közben a másik tesóm összejött egy 3 gyerekes anyukával, lett egy újabb baba is, és kellett nekik a lakás... Most meg annyira levannak égve, hogy nem tudnak elköltözni, megélni alig tudnak. Szóval, oda nem tudunk menni. Pedig ez volt a B terv...
Amúgy bírom az unokaöcsémet, jófej ha épp nem sír és hisztizik, de én nem tudok egy gyerekkel élni, sajátot se szeretnénk. Mi a teendő szerintetek?
Nem azt mondtam, hogy rossz a hàzassàgod, hanem azt, hogy nekünk példàul nagyon jól esik az, hogy a hàlószobàból nem zsàkban kell kijönni, mert valakibe belebotlunk, a lànyom nappal ugye suliba van, mi pedig van, hogy pihenősök, magyarul itthon vagyunk, azt csinàlunk a hàzban amit akarunk.
Vagy példàul imádok főzni, a fakanalat ki nem adom a kezemből, fràszt kapnék ha két kavaràs közben kerülgetnem kéne x embert, tehàt a magànszféràról beszélek, ami nektek így nincs meg.
Mi is tàrsas lények vagyunk, nyàron nincs olyan hét, hogy baràtokkal ne bogràcsoznànk, ne grilleznénk, ne lennénk kint az udvaron, sőt van olyan baràti hàzaspàr, akik nyàron 1-2 hetet itt töltenek, itt is alszanak, ergo nem vagyunk remeték.
De szükség van az intimitàsra, a meghitt beszélgetésekre, a magànszféràra, de ez úgy nem működne, hogy hallom ha a szomszéd szobàban kaparàsznak, kint az ebédlőben csörögnek, a gyerek szobàja nem viccből van messzi a mi hàlónktól.
Nem kell hallja miről beszélünk éppen.
Tényleg nem rosszindulatból írtam amit írtam, de egy idő utàn mivel nincs rendszeres csak ketten töltött időtök, jönnek a problémàk.
Lànyom szeret menni keresztanyàmékhoz, szeret az apjànàl is lenni, tehàt jut nekünk kettesben töltött hétvége.Fontosnak is tartom.
De ti tudjàtok, én biztos, hogy nem maradnék ott, de màs pàrral se költöznék össze.
Néztem a kutyás csoportot, egyébként tok jó a csoport. Most nincs kiadó albérlet, ami jó lett volna már rég kiadták. :(
Vannak meghitt pillanataink. Anyuék egyáltalán nem zavarnak minket, messze vannak a szobáink, egy egész nagy ebédlő van köztünk. De a gyerek az ebédlőben játszik. A másik szobaba pedig nem jatszhat, mert anya ott alszik (ő is éjszakás, csak ő minden zajt átalszik) hidd el jó lenne így nekünk, én elhiszem és elfogadom hogy nektek nem jó, de mi szerettünk együtt élni, monjuk mára már nem szeretjük. A férjem is utalja ezt a helyzetet, nem bírja ő se a gyerekeket. A párral nagyon jó a viszonyunk, mondjuk lakva ismerszik az ember. :)
De azt tudom ha lenne egy kertes házunk lehetne még több kutyánk... A csajjal ezt mi nagyon bírnánk.:D
Nincs mérték. Igen mert ma nincs gyerek nevelés ami régen megvolt.. Nálam probalná az ajtot rugdosni..
40N
Én sajnállak nagyon a leírásaid alapján. Költözzetek külön ahogy csak tudtok, más megoldás hidd el nincs, muszáj.
Ha ehhez az kell hogy a tesót kirakni a vidéki házból, akkor az, de valahova menjetek mindenképp.
Én simán kivágnám a kölykeivel,lehet menni dolgozni,nem kell máséba beleszülni ötöt a semmire,van ilyen rokonom,őt is kivágtam simán az én házamba ingyen pöffeszkedtek vége h közölték h szedjük a sátorfánkat mert zavarunk,na akkor a férjemmel elmagyaráztuk h a ház a miénk,ők csak szivességi lakáshasználók voltak,örüljenek h elvoltak türve tartva,ami véget ért igy ők szedhetik a mótyot.. Állj a sarkadra,néha trógernek kell lenni h ne legyen a fejeden táncolás..
40N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!