Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?

Sziasztok!

Gondoltam visszajövök, hátha még kaptam választ. :)

Most az a helyzet, hogy kissé beszabályozták a látogatásokat. Nem találtunk megfelelő albérletet, fontos volt az a szempont hogy milyen környékén van, az ilyen betonos környékre nem szívesen koltoznénk főleg a kutya miatt. Kertesházakban nagy meglepetésemre álltalában a kutya tiltott, pedig egy icipici kert jó lett volna. Végülis ha minden kötél szakad, elmennénk rossz környékre is. Bevállaltam egy harmadik munkahelyet is, szinte alig élek, tanulásról almodni se merek. Fogalmam sincs hogy fogom megcsinalni a vizsgát. Férjem is túlórázik. Gyűjtünk a kaucióra, ha úgy lesz. Bár most bevan szabályozva a látogatás, megbeszéltünk mindent a szüleimmel, szinte könyörögtek hogy ne menjünk, szeretnek. Csak péntekenként jön a gyerek, így nagyon jó lenne minden, a heti 1napot nem én kértem, felőlem jöhetne 2-őt is. Csak ne egész héten, reggeltől estig. Viszont hiába van beszabályozva, a múlthéten beteg volt a gyerek, nem tudott bölcsibe menni ezért egész reggeltől du 6-ig itt volt. Mert az anyja dolgozik, ő nem fog szabadságot kivenni, az apja meg nem tud. Szóval, hiába akarják ezt beszabályozni, nemet nem tudnak mondani, nagyon sajnálom de valószínű ebből költözés lesz.

A vidéki házzal az a helyzet, hogy a tesómék nem tudnak hova menni. Az utcára nem rakhatom őket gyerekestül, nincs szívem hozzá. Szóltam nekik hogy keressenek albérletet, de nem tudnák fizetni az albérlet árát... Felesleges őket csesztetnem.

A sogornőmmel beszéltem, ő azt mondta hogy hiányzik neki a gyerek, de ő nem csak anya, van más dolga is, a karrierje is fontos és nagyon jó hogy van nagymama nagypapa aki vigyáz rá. Ő azt javasolta hogy egészségesebb volna ha MI ELKÖLTÖZNÉNK. :) szóval jól össze is vesztünk, most meg nem győz bocsánatot kérni tőlem. Engem viszont ez nem érdekel.

Szóval tömören ennyi, van némi változás, de a rendszer bármikor felborulhat.

Köszönöm a sok választ!

Ebben igazad van, minek gyereketvállalni a semmire...

Egy gyereket nem lehet csak szeretetből felnevelni, én még kutya vállalás előtt is félretettem, felelősségel tartozunk a gyerek-kutyáért, és engem is bosszant hogy ott laknak. Most csak odamennék, és turhatná a kutyám a földet, lenne hova elvonulni. De hiába van mindenben igazad, nem tehetek semmit. Ők 2 hónap alatt sem tudják megoldani az albérletet. Nem veszekednek, nem bunkóznak, de kerekperec megmondják hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni. Az utcára meg nem tehetem őket, plusz szerintem ennyi gyerekkel a rendőrség se engedné.

Az a sogornőm aki engem csesztet, szinte gazdag. Nagyon jól állnak, csak úgy zsebből vettek egy elég fullos lakást itt a környéken. De amúgy nem baj, szóval nem vagyok irigy a pénzére, mert azért mi se állunk nagyon rosszul, mindent megtudunk teremteni, ami kell. Nem vagyunk nagyra vágyók. Persze sokkal nehezebb lenne ha ennél is többet kellene lakásra fizetnünk, de a lényeg hogy ott lennénk egymásnak, lenne étel az asztalon, és kisebb lépésekben ugyan, de haladnánk előre. Szóval én a két sogornőm között helyezkedek el valahogy anyagilag. A szegény sogornőm nem valami nagyszájú, kissé sunyi és rafinált ő is, jól forgatja a lapjait, bár még ellenem nem tett lépéseket, inkább a másik gazdag sogornőm felé rafináltkodik, szóval van itt szappanopera, de ha lehet inkább kimaradnék belőle. :D

A pénzre visszatérve, a sogornőm simán tudna fogadni szittert, aki fejlesztené is a gyereket. Mert annyira okos és fogékony ez a gyerek, könnyen tanul, ezt fejleszteni kéne. De apukám nem fejleszti, csak kényezteti, már 2 éves de mindenhova a lakásban kézben cipeli mikor egyébként tud már szaladni is.

A sogornőm a tesómat is teljesen megváltoztatta. Azt azonban elismerem, hogy ha valakivel megházasodsz nyilván ő lesz az első és gyermek ha van, ezzel nincs is semmi gond. Viszont olyan összetartó család voltunk, mindig kiálltunk egymásért és a bajban is ott voltunk egymásnak... Mi azonnal befogadtuk ezt a nőt, mert a testvérem szerelme, abban a másodpercben elfogadtuk őt és ő mindennel visszaél. A tesóm meg sose jön haza, állandóan dolgozik, mégse tudott kölcsönadni anyukámnak amikor nagy szüksége volt rá. Na most nem azt mondom hogy anyukám éhenhalt volna emiatt, csak hirtelen kellett volna neki amit másnap visszaadott volna szaros 10 000 ftot,de a sogornőm azt mondta hogy inkább ne adjanak pénzt mert akkor folyton keregetni fog... Ilyet bszki...Szóval én lszarom az összes sogornőmet, mindet jobb csak távolról szeretni.