Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?
Előre is elnézést kérek, ha hosszúra sikeredik. :)
Mi együtt élünk a szüleimmel (szüleim, én és a férjem) közösen kitaláltuk kb 5 évvel ezelőtt, hogy béreljünk együtt egy albérletet, úgyis jó a kapcsolatunk, és így nem lenne annyira drága. Idáig minden annyira tökéletesen ment, mindent felesben fizetünk, mindenki intézi a maga dolgát, mindenki magára főz mos takarít, tökéletes volt, mindenben számíthattunk egymásra, ha esetleg valamelyikünk bajba került. (Pl kölcsön kellett nekem, vagy anyukámnak, tudtunk egymástól kérni)
A hely ahol a lakás van, az is tökéletes. Főleg mivel az a hobbym, hogy (saját) sport/munkakutyám kiképzem, egy csomó elfoglaltságunk van. Közben dolgozok ezerrel, és tanulok is, bár most jelenleg ezt szüneteltetem. A férjem is aktívan dolgozik, tanul. Apukám nyugdíjas, anyukám dolgozik még.
Az a probléma, hogy az 1,5 éves unoka állandóan itt van. Ez most lehet "szemétség" tőlem, de szerintem nem normális hogy 1 héten 5 napot van itt, mintha csak bölcsiben lenne... Az anyjának állandóan dolga van, pl körmöshöz kell mennie, vagy hivatalos dolgokat kell intézni, vagy hogy most betegek a bölcsiben a gyerekek, vagy egy évben 5x van házassági évforduló.. :D egyébként nem is őt hibáztatom, a szüleim ilyen vak unoka mániások, akik 0-24 órában akarnak vigyázni a gyerekre, pedig anyukám nincs is itthon soha. Apukám pedig egésznapra bevállalja a gyereket, a gyerek meg egésznap sír az anyja után. Egyszer azért hagyta itt egésznapra a babát, mert főzni akart otthon. Apukám meg nem veszi észre hogy hülyének van nézve. Bár egyébként ez nem érdekel, mivel ő azért nem tiltakozik, mert a gyerekkel akar lenni. Viszont mi nem! Mi nem akarunk gyereket/gyerekeket, de most olyan, mintha lenne. Már reggel a sírással kelt, mindenhol gyerek játékok vannak, zaklatja a kutyámat, zaklat engem is, mert állandóan velem akar játszani, nekem meg kismillió dolgom lenne, de csendben kell lenni mert itt a gyerek... Nem tudok a kutyámmal itthon feladatozni, mert úgy tanítottam, hogy sikeres mozdulat után vakkantson egyet (kézmozdulatra)
Nem tudok mosni, mosogatni, porszivozni, 5 napja nem lehet kiporszívózni a lakást... Éjjel járok dolgozni, hogy napközben legyen időm a kutyára, mert 4x viszem le, plusz pár órát aktívan tanulunk, közben nyelvet tanulok, és azért az éjjeli munka után jó volna aludni is, és habár a házimunka nem csak az én reszortom, mert az is elvan osztva, a saját magam részét még megkell csinálni. Már beszéltem velük, hogy jó volna ezeket a gyerekes napokat velem megbeszélni, mondjuk hétvégére korlátozni, felőlem akkor itt lehetne mindkét nap, mert minden hétvégén megyünk túrázni a kutyával... Akkor azt mondták, rendben. De úgy látszik feleslegesen beszélek, pedig nem egy eltartott, megtűrt személy vagyok itthon, mindenből kivesszük a részünket, lehetne beleszólásunk, de nincsen, a sógornőm is csak a szüleimtől kérdezi meg hogy nem baj, ha a gyerek itt van?! Most meg mi legyen? Nem tudunk külön költözni, mert rohadtul drágák már az albérletek, elképesztő milyen árak vannak, és ha mégis kitudnánk venni, kutyával hova menjünk?! Itt engedélyezték a kutyát, sőt a főbérlő imádja a kutyákat, együtt járunk kutyasuliba... Szóval mielőtt valaki azt mondaná hogy miért nem számoltam erre korábban, nem számítottam arra hogy anyámék így bekattannak. Van egy vidéki házunk is, tulandonképpen az én házam, arra számoltam, hogy ha gáz van, oda megyünk. De közben a másik tesóm összejött egy 3 gyerekes anyukával, lett egy újabb baba is, és kellett nekik a lakás... Most meg annyira levannak égve, hogy nem tudnak elköltözni, megélni alig tudnak. Szóval, oda nem tudunk menni. Pedig ez volt a B terv...
Amúgy bírom az unokaöcsémet, jófej ha épp nem sír és hisztizik, de én nem tudok egy gyerekkel élni, sajátot se szeretnénk. Mi a teendő szerintetek?
Kedves 10-es:
Köszönöm!
Erre még nem is gondoltam, bár apu eléggé ilyen - morcos öregember, és egyébként neki hiába mondom hogy zavar, mindig az a válasz hogy azért mert én nem szeretem az unokát, én jeges vagyok, stb. Nem érti mi a baj, azt se érti hogy nem akarok gyereket, azt se érti hogy egyébként nem is lehet gyerekünk, mert nem vagyok alkalmas rá egészségügyileg, ő azért reménykedik benne. Neki 10 unoka se lenne elég, elképesztő. Ragaszkodik a számitógépéhez, ragaszkodik a kis foteljához, makacs, de azért egy normális pillanatában megpróbálom erről meggyőzni, köszi az ötletet, erre nem is gondoltam. :)
Én leültetném a sógornőmet, és a szüleimet együtt, és megbeszélném velük, hogy nem gond, ha a sógornő szetetne normális életet élni a gyerek mellett, az is nagyon szuper dolog, hogy a szüleid ragaszkodnak az unokájukhoz, de legyenek kedvesek megoldani, hogy hagyjanak nektek életteret. Pl hétvégén legyen az unoka nálatok, hétközben ha pedig vigyázni kell a gyerekre, menjen át apukád a sógornődhöz, és ott vigyázzon rá. Úgyis lehet vigyázni a sógornőd lakásában a gyerekre, hogy ő nincs otthon. Akár kulcsot is adhatnak a nagypapának, ha annyira bíznak benne, hogy állandóan ő vigyázhat az unokára, akkor ez sem lehet probléma. Főzni pl úgy is lehet, hogy a másik szobában nagypapa játszik a gyerekkel.
Légy támogató, mert ha állandóan csak hisztizel, akkor mindenkit elmarsz magad mellől.
Esetleg vidd el játszótérre a gyereket, amíg ő hintázik meg csúszdázik, addig te tudod tanítgatni a kutyát, úgy hogy rálátsz a gyerekre, és ha jól le van fárasztva a gyerek, nem unatkozik, ő is kevesebbet fog hisztizni.
Szerintem az lenne a legjobb megoldas, ha a vidéki hazatokba koltoznetek be a pároddal és a kutyaddal.
A testvered és az asszony, gyerekek meg odaköltöznének az albiba a helyetekre.
Én bevàllalnàm, hogy pár hónapig fizetem az albit helyettük, amíg talpra állnak.
Hosszabb távon szerintem ez lenne a legjobb, nektek nem kéne albit fizetni majd és a kutya sem zavarna senkit.
A sogornod érdekes amúgy, minek kell gyerek, ha folyamatosan lepasszolja? Vagy miért nem keres legalább bebicsoszt, miért másokra sozza rá a gyereket?
Az jó lenne, hétvégén itt van, hétköznap pedig apa megy át hozzájuk. Ez tökéletes lenne. Akkor nem is hisztiznék. De egyébként nem szoktam hisztizni, és egyébként meg nem gondolom, hogy mindig mindenben türelmesnek és megértőnek kellene lennem, eleget voltam az, most se aludtam pl 2 óránál többet, nem csak nekem kell figyelemmel lennem másokra.
Plusz az a HELY olyan ahol van a vidéki ház. Nem az összes a világon. Én szeretnék vidéken élni, tök menő, és hasznos lenne egy kert. A kutyám pedig munkakutya, neki ilyenek az elvárásai, mindig teljesíteni akar. Van szabadideje is, mint egy rendes, dolgozó kutyának, amikor szabadon szaladgál a többi kutyával, neaggódj. :)
Bocsi, most látom, hogy nem akartok annyira a vidéki házba költözni. Akkor is csak az lenne a megoldás, hogy odakoltoztok tesodek helyett.
A házat meg legfeljebb eladnatok, elcserelnetek idővel. Lehet kis ràfizetésseleg tudnátok oldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!