Mit szólnátok, ha az idén érettségiző 18 éves fiatok kijelentené, hogy ő inkább öngyilkos lesz, semhogy dolgozzon vagy továbbtanuljon?

Gratulálok azoknak a leendő szülőknek, (vagy akik már szülők, sajnos) akik azt írták, hogy "kiröhögném, élösködő stb".

Arra nem gondoltatok még, hogy a gyereket mondjuk olyan trauma érte amiről nektek fingotok nincs azért, mert pont az ilyen érzelmileg 0 gondolkodás miatt nem meri elmondani a gyerek/felnőtt?

Lehet, de csak lehet, hogy mondjuk nem volt túl jó gyermekkora az iskola miatt, ahol valószínű atelt bántalmazás enyhén, vagy akár sajnos mindennap, súlyosat? Mármint nektek nyilván semmi amiről most írok, de nem lehet, hogy a gyereknek fáj rajonni milyen világban él?

Saját maga tapasztalja meg azt, amit ti talán sosem, olyan mértékben, mint ő?

Lehetséges az, hogy a gyereknek mondjuk nincsenek olyan barátai akikkel beszélni tudna az erzelmeirol és a szülei is olya értelmetlen, gátlástalan tuskók, hogy inkább kiröhögik a gyereket ahelyett, hogy beszélnének vele?

És akkor tegyük fel a kérdést.

Ha a gyerek ezt fontolgatja, nem buktatok el?

Lehet a gyereknek több érzelmi intelligenciája van, mint nektek?