Szülők! Ti mennyire vennétek komolyan, ha 16-17 éves gyermeketek azt mondaná hogy ha vissza kell költözni a szülőországába, akkor öngyilkos lessz?

Aki tényleg öngyilkos akar lenni, az nem fenyegetőzik vele meg zsarol.

Megmondanám neki, hogy nőjön fel, az életben sok nemszeretem helyzettel fog még találkozni, ráadásul nemcsak neki nehéz a szituáció.

Szép és jó ez a vigyázzunk a lelkére-dolog, csakhogy meg is kell élni valahogy és ezt egy 16-17 éves már épp elég idős, hogy belássa. Hiába nem minden a pénz, de ha nincs, az bizony igen nagy probléma.

Sajnálatos, ha valaki ennyit költözik, de én nem törnék pálcát a szülő felett full ismeretlenül, nem tudhatjuk, mi történt pontosan. Valószínűleg ő sem jókedvéből költözget, hanem hogy javítson a saját és a gyereke életszínvonalán.

Azt meg továbbra is fenntartom, hogy aki egy cseppet is komolyan gondolja az öngyilkosságot, az nem zsarol vele senkit, sokszor még egyáltalán említést sem tesz ilyen irányú szándékról.

Erre így nem lehet épkézláb választ adni, mert a körülményekről semmit sem tudunk. Illetve körülmények nincsenek is, mert nem valós a helyzet. Ezért eleve hülyeség fiktív kérdéseket föltenni, szerény véleményem szerint.

Két dologtól mindenképp függ a válaszom:

1. Milyen ok miatt akarnánk mi, szülők, hazamenni?

2. Miért akarna ilyen erősen maradni a fiunk?

Az biztos, hogy ez utóbbi kérdést mindenképp föltenném neki. Ill. ahogy magamat ismerem, úgy próbálnám megoldani a szituációt, hogy őt hoznám lépéskényszerbe. Pl. azt mondanám, hogy nekünk haza kell mennünk, de ő maradhat egy bentlakásos iskolában, ha ennek anyagi terhei vállalhatók, vagy ő saját munkájával elő tudja teremteni és vállalja a külön élés hátrányait. Tehát neki is áldozatot kell hoznia a célja érdekében.

Vagy ha azért akarna maradni, mert szerelmes egy ott élő lányba (na, ezt meg is érteném, mert én is azt hittem egy-egy kamaszszerelem végén, hogy véget ért a világ :DDD), akkor megbeszélnénk, reális lehetőség-e, hogy a lány családjához költözzön, vagy ha a lány önállóan lakik, akkor őhozzá.

Szóval próbálnám keresni a "kecske is jóllakik, káposzta is megmarad" típusú megoldásokat. De elvárnám, hogy ő is partner legyen ebben és hajlandó legyen áldozatot, kényelmetlenséget vállalni e célja érdekében.

100% megértem, nincs az az isten, hogy én visszamenjek Magyarországra.

Bőven sok az az egy hét is, amit otthon töltök néha...