Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy albérletbe költözhessek?
Egy másik városban tanulok, a bejárás nem megoldható a távolság miatt, így mindenképpen ott kell laknom. Jelenleg kollégista vagyok és gyűlölöm. A körülmények olyanok, amilyenek...gondolok itt pl. a kicsi szobára, a gyenge fűtésre vagy a szegényes felszerelésre. Ezeknek sem örülök és ezeket sem könnyű megszoknom, viszont talán mégis ez zavar a legkevésbé. Ami viszont nagyon zavar az az, hogy nincsen saját terem, nincsen saját szobám és nem tudok egyedül lenni. Normális a szobatársam, tényleg nincsen vele semmi probléma (pl. nem igénytelen, nem rumlis, nem lop stb.), viszont nem tudok vele kényelmesen együttélni. Nincs is bennünk semmi közös, nem tudunk beszélgetni egymással. Az is zavaró, ha pl. hangosan járkál, horkol, csörömpöl vagy telefonál, de már a puszta jelenléte is zavar. Reggeltől estig emberek között vagyok az egyetemen, egymás nyakában ülünk, állandó sutyorgás-nevetgélés-kiabálás van a fülemben és mikor hazaérek, akkor sem tudok egyedül lenni. Elegem van belőle, hogy mindig mindenben alkalmazkodni kell a másikhoz és 0-24 ott van valaki a nyakamban. Pluszban még ugye a szomszédos szobákból, a folyosóról is állandóan jön a zaj. Nem tudok normálisan tanulni, nem tudom kialudni magamat és amióta ott lakom szinte mindig van valami bajom... folyton meg vagyok fázva, émelygek, hányingerem van és már többször el is ájultam.
Úgyhogy egyre inkább azt érzem, hogy én ezt így nem bírom és ott akarom hagyni a kolit. Viszont a szüleim ennek annyira nem örülnek, mert a koli nagyon olcsó (10.000 forint) és mások is kibírják, akkor csak nem lehet olyan rossz stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!