Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy albérletbe költözhessek?

Jó, hát mondjuk eleve olyan feltételek vannak, hogy mivel csak a tanulás az egyetlen dolgom, ezért alap, hogy jól kell teljesítenem. A munkát már leírtam, nem tudom megoldani (amúgy igen, dolgoztam már diákmunkán többször is nyaranta). Zsebpénzt pedig eleve nem kapok, "csak" a szükségleteimet fedezik a szüleim.

Pfff.... Persze, hisztis meg elkényeztetett vagyok, munkanélküli utcaseprő leszek, hogyne. Elhiszem, hogy tetszik ez az ötlet, csak sajnos nem tudom, hogy mennyi köze van a valósághoz. Szerintem az egy alapvető emberi igény, hogy az ember szeretne magának egy közeget, ahol normális körülmények között tud élni. Ha egy putriban nőttem volna fel, ahol nincsen bevezetve a víz, villany, gáz és legalább tízen lakunk egy szobában, akkor valószínűleg most összetenném a két kezemet, hogy nem az utcáról kell behordanom a vízet vagy van saját ágyam. Viszont nem ez a helyzet. Ha az elkényeztetés, hogy többek között például volt saját szobám, ahol kényelmesen elfértem minden cuccommal, meleg volt, normálisan tudtam tisztálkodni stb., akkor el lettem kényeztetve, ez van. Ezek után, ne haragudj, de nem örülök annak, hogy most össze vagyok zárva egy idegennel egy olyan szobában, ami számomra minden csak nem komfortos.

Szerintem pedig nincsen benne semmi gyerekes. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, nem azért lakom külön, hogy verhessem a mellemet, hogy én milyen nagy lány vagyok és felnőtt, önálló, akinek nem kell anyuci, apuci stb., hanem azért, mert nincsen más lehetőségem. Ha tovább akartam tanulni, akkor az azzal járt, hogy el kellett mennem otthonról, mert ott nem volt semmilyen lehetőség. Bár bizonyára ez is az én hibám, hogy nem a Bözsi néni zöldségesében szeretném leélni az életemet. Ez van.

Jelenleg nem tudok mit tenni azon kívül, hogy a szüleimnek a fülét rágom, mert már leírtam többször, hogy nem tudok elmenni dolgozni, anélkül, hogy lerontsam az eredményeimet. Nem tartom magamat hülyének, mert azért sosem voltak rossz eredményeim, viszont ehhez az kellett, hogy bejárjak az órákra és tanuljak. Ahogyan az eszetlen bulizás közben nem fogsz szuperul felkészülni a zh-ra, úgy az árupakolás vagy a kasszázás közben sem. Ha el kellene mennem dolgozni, akkor egyszerűen nem tudnék teljesíteni, ami pedig megint nem lenne jó. Igen, sokan meg tudják oldani, sőt tudom, hogy itt ezen az oldalon meg aztán pláne mindenki egy superman, de én nem.

Igen, a szüleim fizetik a költségeimet, mint még rajtam kívül rengeteg más fiatalnak. Szerintem ebben nincsen semmi meglepő. Én pl. egyetlen egy olyan embert nem tudnék mondani az ismerőseim közül, akik ennyi idősen saját magukat tartják el... Ha a szülők meg tudják engedni maguknak, akkor szerintem nincsen ebben semmi kivetnivaló. A szüleim hozzáállásában pedig az zavar, hogy nincsen benne semmi következettesség, logika, sőt... Ők aztán mindenre nagyon 'allergiások', még az sem mindegy, hogy milyen színű a vaj csomagolása, nemhogy a minősége vagy a márkája. Annak tekintetében, hogy ennyire körülményesek és engem is így neveltek, valamint mivel tudom, hogy lenne rá pénzük is, engem igenis zavar hogy csak legyintenek egyet, hogy "neked jó lesz" és sz*rnak rá. Rosszul esik, hogy ennyire nem érdekli őket, hogy mi van velem.