Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy albérletbe költözhessek?
Egy másik városban tanulok, a bejárás nem megoldható a távolság miatt, így mindenképpen ott kell laknom. Jelenleg kollégista vagyok és gyűlölöm. A körülmények olyanok, amilyenek...gondolok itt pl. a kicsi szobára, a gyenge fűtésre vagy a szegényes felszerelésre. Ezeknek sem örülök és ezeket sem könnyű megszoknom, viszont talán mégis ez zavar a legkevésbé. Ami viszont nagyon zavar az az, hogy nincsen saját terem, nincsen saját szobám és nem tudok egyedül lenni. Normális a szobatársam, tényleg nincsen vele semmi probléma (pl. nem igénytelen, nem rumlis, nem lop stb.), viszont nem tudok vele kényelmesen együttélni. Nincs is bennünk semmi közös, nem tudunk beszélgetni egymással. Az is zavaró, ha pl. hangosan járkál, horkol, csörömpöl vagy telefonál, de már a puszta jelenléte is zavar. Reggeltől estig emberek között vagyok az egyetemen, egymás nyakában ülünk, állandó sutyorgás-nevetgélés-kiabálás van a fülemben és mikor hazaérek, akkor sem tudok egyedül lenni. Elegem van belőle, hogy mindig mindenben alkalmazkodni kell a másikhoz és 0-24 ott van valaki a nyakamban. Pluszban még ugye a szomszédos szobákból, a folyosóról is állandóan jön a zaj. Nem tudok normálisan tanulni, nem tudom kialudni magamat és amióta ott lakom szinte mindig van valami bajom... folyton meg vagyok fázva, émelygek, hányingerem van és már többször el is ájultam.
Úgyhogy egyre inkább azt érzem, hogy én ezt így nem bírom és ott akarom hagyni a kolit. Viszont a szüleim ennek annyira nem örülnek, mert a koli nagyon olcsó (10.000 forint) és mások is kibírják, akkor csak nem lehet olyan rossz stb.
válasza:60.-nak.
+1
Nálad a pont! Ezek után sem adnék neki!
válasza:Most sok kommentelő szavából azt veszem ki.
H a szülő felelőssége szinte kimerül a gyerekcsinálásban.
Kicsit neveli azt kilöki az életbe azt majd lesz valami old meg magadnak a többit mi mindent megtettünk mindent...
Meg a hitel adósítsuk még jobban magunk meg az országot.Meg csináljon proletár diákmunkát hagy szokja a rabszolgalétet.A veséjét ne adja el?
Aztán ne csodálkozzon senki h sok a qurva meg a díler ezeket mind a társadalom termeli ki.
Érvényesítsd az akaratod addig nyaggasd őket míg idegösszeroppanást nem kapnak mert ha nem ők akk te fogsz ilyen körülmények közt ...
Ha gyereket tudtak csinálni ami elméletileg felbecsületlen érték akkor nehogy már életed egyik legkritikusabb szakaszát ne támogassák ezt nem is tudom h gondolja az emberek többsége de mondjuk nekik biztos bejött a proletár lét!
válasza:Szerintem meg rendben van a kérdező érvelése. Ha jó szülők lennének előbb fizetnék ki hogy a gyereküknek jobb körülményei legyenek mint az új autót. Persze joguk az van hozzá, mert ők keresték meg, de szerintem nem nevezhetik magukat jó szülőnek.
A másik meg ez az 'én is megoldottam', ja csak egy megkeseredett ember lett belőlem. Dögöljön meg a szomszéd tehene is?
válasza:Kiscsillag!
Továbbra is : AZ Ő PÉNZÜK. ARRA KÖLTIK, AMIRE AKARJÁK
válasza: válasza:62.-nek.
Te trollkodsz vagy gyógyszerre iszol?
Itt a szülők fizetik a gyerek tanulmányait és ellátását. Nem lökték utcára és nem kell eladnia a veséjét vagy strichelnie!
Kollégium. Igen. És? RENGETEG diák ölne egy kolesz helyért! Ha nem tetszik, dolgozzon, oké, ha nem tud semmi gond, keressen egy pasit/csajt, akinél lakhat, sok fősulis pár ezért jön össze! Vagy keressen egy idős nénit akinél lakhat, segítségért cserébe!
Kapna albit, oké és? Utána kocsi kéne, mert koszos a busz?
Diploma után meg saját cég, mert a főnök olyanokkal piszkál, hogy legyek bent 8-ra, mikor 8:15-kor kezdődik a meló?
ÉN elítélem, azokat akik azt írják, hogy elmúltál 18 mennyé dógozni fele!!? De azért húzzuk már meg a határt!
válasza:Ennyi erővel gyerekese volt kötelező csinálni ezt sose fogom megérteni mindenki csak felelősséget hárít.
Vagy akk gyereket miért volt kötelező csinálni valaki magyarázza ??
Beteg ez a társadalom!!!
Kevés a civil alapítvány :) na csak várjatok
válasza:66-os Eddig sem hisztiztem nekik, mindig normálisan beszélek a szüleimmel. Elhiszem, hogy ez most nem így tűnik, de felidegesítettem magam egy-két válaszon, nem volt túl nehéz... Mindig mindent meg szoktunk egymással beszélni, napi szinten és tudtak mindenről. Tudták, hogy sírva járok vissza, tudták, hogy beteg voltam, tudták, hogy elájultam és ugyanígy mindenről tudtak. Ezeket én többször is elmondtam nekik érvként, nem egyszer és nem kétszer próbáltam velük ezt megbeszélni, de őket fikarcnyit sem érdekelte. Tudod, nem vagyok lusta sem, csak éppenséggel fel tudom mérni a saját helyzetemet annyira, hogy eldöntsem mire vagyok képes. Tudod, annyit vállalj, amennyit el is bírsz. Bár bizonyára okos dolog lenni elmenni dolgozni és utána nézni ahogyan elbukom a tárgyaimat... Amúgy meg nem, nem ezeken a szakokon tanulok és nem reszelgetem a körmeimet, hanem TANULOK, ahogyan amúgy a pszichológia szakos szobatársam is állandóan a könyveket bújja.
67-es Ha te kiakadsz a 62-es szélsőséges példáin, akkor most én is akadjak ki a te példáidon? Képzeld el, hogy tömegközlekedem és a szüleim akartak nekem autót venni mikor meglett a jogosítványom, viszont visszautasítottam, mert nincsen rá semmi szükségem. A többi példádat pedig hagyjuk is, túltoltad... Ellenben az albérletre nagyobb szükségem lenne, mint egy kocsira és ez nekem igenis fontos. Hogy miért, azt már leírtam. A hasonlítgatás is feleslges. Igen, sok diák ölne egy kolesz szobáért, más meg autót szeretne, egy kislámpát az ágya mellé vagy azt, hogy ne kelljen kijárni a kert végébe a wc-re... Húha, mások vagyunk és mindenkinek mások a vágyai, az igényei és a lehetőségei.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!