Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy albérletbe költözhessek?

Köszönöm a válaszokat!

1. Igen, a szüleimnek van pénze és ki is tudnák nekem fizetni. Igen, ezt ők maguk is megmondták és nem csak én képzelem így. Tudom, hogy sok pénz, ők is tudják, hogy sok pénz, viszont van is rá pénzük. Mikor kiderült, hogy felvettek az egyetemre, akkor rögtön el is kezdtünk utánanézni a lehetőségeknek. Én beadtam a kollégiumi jelentkezést, viszont a szüleim mindig azt hajtogatták, hogy azért nézegessük az albikat is, mert ők egyáltalán nem hittek benne, hogy felvesznek a koleszba. Mondhatni eleve úgy tervezték, hogy albérletbe megyek, mert erre több esélyt láttak. Aztán végül valóban nagyon kevés pontom lett, de felvettek a koliba.

2. Alapvetően amúgy nem is az összeggel van a problémájuk, hanem szimplán azzal a ténnyel, hogy van olcsóbb megoldás is. Ha nem vettek volna fel a koliba, akkor egy szó nélkül kifizették volna az albérletet, viszont így már nem szeretnék.

4. Dolgozni egyelőre nem szeretnék elmenni (később ha majd már bírni is fogom, akkor igen, mert fontosnak tartom a tapasztalatszerzést), már leírtam, hogy miért. Ez amúgy a szüleimet is aggasztaná, mert mindig azzal vannak elfoglalva, hogy milyen jegyeket szerzek és hogyan teljesítek, szóval vannak elvárásaik. Mikor szünetekben dolgoztam, akkor is ezen ment a vita, hogy pl. helyette járhattam volna valamilyen tanfolyamra is és annak több haszna lett volna. Valamint az is zavarta őket, hogy mi van, ha meglát egy ismerős és mit gondol, hogy nekem dolgoznom kell... Amúgy az eddig megkeresett pénzt mind félretettem, szóval be tudnék szállni munka nélkül is, de a szüleimet ez nem hatja meg.

3. Nem csak a tanulással van a probémám(bár amúgy az sem egyszerű... a kari könyvtár már bezárt mire végeztem, a nagy könyvtár a város másik végében volt és szintén korán zárt a szorgalmi időszakban, a koliban pedig csak kis tanulószobákat lehetett előre lefoglalni 1(!) személyre, ami nem volt könnyű), hanem ez a helyzet kihat az egész közérzetemre, az egészségemre is. Tényleg sz*ul érzem magamat, egyrészt azért, mert számomra ez lelkileg is megterhelő (bármennyire is nevetségesen hangozzon ez egyesek számára, nekem igenis az), nincsen egy olyan pillanatom sem, amikor végre nyugodtan lehetek egymagamban. Már vasárnap esténként is azt várom mindig, hogy mikor utazhatok már haza. Másrészt pedig tényleg sokat voltam beteg, folyton fáradt voltam, nem tudtam kialudni magamat és már el is ájultam.

4. Eleve nem egyedül szeretnék albérletbe menni, hanem egy vagy két lakótárssal és akkor úgy megoszlanak a költségek. Ezt már korábban is írtam. Az sem a menyország, mert akkor is osztozni kell a fürdőn, konyhán stb. (egy darabig laktam olyan szobában is, ahol nem volt egyik sem és a retkes, büdös közös helyiségeket kellett használnom egy folyosónyi emberrel együtt...), de legalább lenne egy saját szobám és nekem ez a lényeg.

5. Államin vagyok, viszont tanulmányi alapú ösztöndíjat egyelőre még nem kaphatok. Szociális juttatásokra pedig nem vagyok jogosult, mert egyszerűen nem szorulok rá (azért amit lehetett azt megpályáztam, de mindet el is utasították).

6. A bejárás nem megoldható, ez a legközelebbi egyetem.

Miért, egy kollégiumban ezeknek kevesebb az esélye? A koliban találomra raknak össze egy másik egyetemistával, akit még hírből sem ismersz és semmit sem vesznek figyelembe... ha szerencséd van, akkor azért ellenkező nemű vagy külföldi szobatársad nem lesz, viszont erre is hallottam már példát. Nekem szerencsém volt a szobatársammal, de itt is kaphattam volna egy pl. drogos/bulizós/állandóan részeg/lopós/igénytelen/bunkó/zenész szobatársat és, ha blokkba kerülök, akkor ugyanúgy lakhatott volna szerelmespár a szomszéd szobában és ezen sem lett volna egyszerű változtatni (a koli tömve van, szóval nem lehet csak úgy cserélni, én pl. eredetileg a külföldiek részére fenntartott épületben kaptam szobát, majd ahogyan lettek üresedések, úgy pakoltak minket ide-oda). Ha albérletbe mennék, akkor azért megválogatnám, hogy kivel megyek egy lakásba, mert ott lenne rá lehetőségem. A koliban viszont nem mondhattam azt, hogy "bocs, de én vele nem szeretnék együtt lakni"...

Hol mondtam, hogy nem fekszik a suli? Én nem érzem így... Úgy érzem, hogy jól választottam és szeretem ezt a szakot, érdekel, amit tanulok. Eddig az eredményeim is jók, még néhány vizsgám visszavan, de eddig minden tárgyból ötöst kaptam. Annyi, hogy sokat kell rá készülnöm és az is lehetséges, hogy többet mint másoknak, de nekem ez megéri. Azért jöttem egyetemre, hogy tanuljak, így nem zavar, hogy tanulnom is kell.