Miért gondolja, hogy attól jó szülők, hogy mindent megadnak a lányuknak? Mit csinálhatnék, hogy lássák, ezzel maguk alatt vágják csak a fát?

A nővéreméknek van egy 13 éves lányuk, és rettenetesen elkényeztették, bármit kitalál a lány, megkapja. A bármi alatt nem azt értem, hogy mondjuk a Sparban kinéz valamit párezerért, hanem 40 ezres cipő, mindig új telefon, táblagép, minden nap éttermezés, sütizés, stb. Ha megengedhetnék ezt maguknak, azt mondanám, hogy szívük joga, mi is a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek. De ők albérletben élnek (1,5 szobás panel, tehát semmi luxus), a gyereknek hitelre vásárolják a tv-t, telefont, most éppen eladták az egyik autójukat, mert annyira megszorultak anyagilag... De közben mesélik nagy boldogan, hogy mennyi ajándékot kap a gyerek karácsonyra, a "mikulás is bőkezű volt". Tavaly ugyanez volt, hogy iPhone-t kapott karácsonyra, január végén már tőlünk kért kölcsön a tesóm, hogyha később kerülne a számlájára a fizetés, legyen pénzük kajára. Nyáron is, hogy mennek nyaralni, be is lett fizetve, de éppen költőpénzük már nem volt, akkor anyuék adtak nekik. És igen, felmegy bennem a pumpa, mikor a gyerekük az 5. Nike cipőt kapja csak ebben a félévben, de közben nekem panaszkodik, hogy mennyire nincsen pénzük, és ha mondom, hogy spórolni kéne talán, akkor fel van háborodva, hogy mégis hogy, mikor a gyerek napi étkezése 2000-3000 ft, mit spóroljon, ne engedje, hogy egyen?! Meg hogy nem azért szült, hogy azt mondja a gyereknek, hogy nem.

De szerintem egy 13 (közel 14) éves gyerek már felfogja, hogy mondjuk heti 1-szer lesz étterem, Meki, vagy akármi, és 2 pár sportcipőt kap csak, meg nem a legújabb TV-je lesz mindig. Akkor egy szavam sem lenne, ha nem tőlünk kéregetnének "kölcsön", és nem azt látnám, hogy ők, mint szülők lemondanak mindenről (de tényleg mindenről), hogy a lányuk kétkézzel szórhassa a pénzt.