Mit csinálhatnék az apámmal, aki betegesen félti a dolgait? Az autóját nem használja, inkább kiszedi az enyémet alólam
Elég nehéz gyerekkora volt. A szülei hamar elváltak, a tatám nem egy városban élt vele. Ami pénzt küldött gyerektartásként, meg ünnepekkor, azt a mamám elköltötte magára...Nagyvilági nő a mai napig, imádja szórni a pénzt. Csak emiatt apa kicsiként nem kapott semmit, a szomszédok adták oda a kinőtt gyerekruhákat, mert a mamám arra sem hagyott. Ez akkor változott, mikor kamaszként az apjához költözött. De a mai napig érződik a nehéz gyerekkorának a hatása. Bármit vesz magának, vagy kap ajándékba, azokra betegesen vigyáz. Pl. a cipőket, órákat nem hordja, hanem hetekig/hónapokig csak nézegeti. A biciklijét nem a garázsban tartja (ami amúgy teljesen tiszta, nem egy koszos, lomos hely), hanem behozza a házba és felviszi az emeletre, merthogy az előszoba sem elég jó. Van egy rész a gardróbban, ahová anyával be sem mehetünk, mert azonnal rohan apa és nézi, hogy nem-e lett valami baja a ruháinak, vagy hogy nem-e érnek egymáshoz.
Most vett egy új autót... 3 kocsinak van hely a garázsban, mióta az ő autója megvan, anyával mi nem állhatunk be a garázsba, merthogy "meghúzzuk a kocsit", meg hogy valami baja lesz biztos, és nem jó, ha a 3 kocsi ott áll. Nem használja szinte soha az autóját, augusztus óta megvan, de eddig mindig az anyáét vitte el. Ő htb. szóval nem létszükség neki az autó, vezetni sem szeret annyira. Ha kellett neki valami, szólt nekem, vagy ilyesmi. De mostmár elege lett anyának is, és mondta, hogy nem viheti el apa reggel az ő autóját, hogy aztán anya itthon malmozzon, meg ne tudjon magának szervezni semmi programot, mert kiszámíthatatlan, hogy apa éppen mikor esik haza. Ezért most rászokott arra, hogy az én autómat viszi el. Szó nélkül... Ha pedig elviszem az ő autóját, ki van borulva és hisztériás rohamok kap kb., hogy azt az autót "így nem lehet vezetni csak úgy", hanem meg kell szokni előtte. Pedig egy sima automata autó, nem kell hozzá külön vizsgát tenni. Viszont amíg a saját dolgaira úgy vigyáz, mint a szeme világára, a másét lesz..rja. Pl. hiába mondom, hogy az én autómban nincsen lézer, ne száguldozzon vele. Erre már bemérték kétszer, és állította, hogy az nem ő volt. Én is eszem benne néha, de nem morzsázom szét az ülést, meg a lábrészt. Legutóbb a kávét is beleborította, mert az ülésre rakta, nem a tartóba. Mondtam neki, hogy jó, vigye az enyémet, de akkor az övé nálam lesz. Megcsináltam ezt háromszor, azóta elviszi a másik kocsinak a kulcsát.
Mondta neki anya is, hogy ez beteges, és hogy annyira várta ezt az autót, akkor használja. De hogy még nem akarja, mert rutin kell hozzá, és hogy majd ha belejött, akkor elviszi egésznapra. Több, mint 20 éve vezet napi szinten, nem tudom, hogy már hova akar több rutint. A barátai is röhögnek rajta, hogy mennyire túlreagálja ezt, és hogy ennyi erővel egy trabantot is vehetett volna, az is eláll a garázsban.
Már rég nem laknék élnék ilyen emberrel az az autó cirkusz csak a tünet..
58N
# 1
Igazából amúgy teljesen normális, csak valamiért betegesen félti az új dolgait. De amik régebbiek, azokra nem vigyáz. Próbáljuk anyuval tolerálni, de nehéz néha... Főleg, amikor már tényleg túltolja és rajta röhög mindenki.
# 2
Jaj de kis okos vagy!:) Anonim oldalon, arc nélkül tolod a sok "igazságot", és ettől nagyfiúnak érzed magad? Hogy beszólhatsz másoknak, ok nélkül? Menjél te a gyárba, talán akkor kevesebb erőd, időd, és kedved lesz ahhoz, hogy ismeretlen embereknek próbálj okoskodni.
9 A tárgyai azok, amikhez annyira ragaszkodik az egyetlen öröme. Ezért kötődik ennyire hozzájuk. Abszolút lejön az írásodból. Kinevetik az ostoba emberek érte, mert nem értik, édesapád meg nem beszél. Ezért akad ki ennyire ha hozzá nyúltok a dolgaihoz.
Nem az a boldogság ha van zseton.. Viszont csodálkozom, hogy ezt eddig ti, akik vele éltek nem vettétek észre.
11 Ne is haragudj, de akár tetszik neked, akár nem, akkor is leírom:
Egy boldog ember nem viselkedik így, csak egy végtelenül magányos lélek.
Azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, ha azt látod, amit látni akarsz, de sajnos köze nincs a valósághoz.
Ordít az írásodból a magánya. Te írtad. Saját magad. Viszont aki egy kicsit is odafigyelt erre az írásra, az abszolút észre veszi azt amiről beszélek.
Mindenkinek bizonygathatod a dolgokat, de az ember, és annak cselekedetei beszélnek-és nem arról amit te itt próbálsz magyarázni.
Sajnálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!