Miért nem jó semmi, amit csinálok? Mit csinálhatnék, hogy ez befejeződjön?

20 éves egyetemista lány vagyok. Nehéz szakon tanulok, vizsgaidőszakban általában 8-10 órát töltök könyvet, jegyzetek felett, de évközben is igyekszem minden nap tanulni. Ez meg is látszik a jegyeimen, általában a vizsgáim 4-es,5-ösök. Mindenki büszke rám, viszont a nevelőapám úgy viselkedik, mintha egész nap lustálkodnék. Folyamatosan mondja, hogy ez milyen nehéz egyetem, úgyis kibukok innen (itt végzett), meg hogy na, majd a következő félévem nem fog ilyen jól menni, kíváncsi lesz, mit csinálok, ha majd bejön ez, meg az a tárgy, stb. Emiatt fél évig rettegtem az egyetemre járni, hogy mi lesz majd velem. Mellé kapom azt is, hogy menjek dolgozni, "bezzeg ő"... Most is végeztem a vizsgákkal, és mondta a barátom, hogy ő június végére foglalt nekünk egy 4 napos wellnesst. Mondtam anyának, hallotta a férje is. Erre megjegyezte, hogy mit kell kipihenni, úgysem csinálok semmit. Ha otthon vagyok, és lemegyek mondjuk enni, kávézni, vagy elszívni egy cigit, odajön és elkezdi mondani, hogy miért nem tanulok, ennyi tanulás nem lesz elég, stb. Bármit csinálok, neki az nem jó. Anya is mondta már neki, hogy fejezze be, az volt a válasz, hogy ő így ösztönöz a tanulásra. Hogy a földbe döngöli az öncselülésemet?!

Ha visszaszólok valamit, hogy mondjuk a saját gyerekével foglalkozzon ennyire, akkor ordibál, hogy vigyázzak magamra és vegyek vissza, nem vagyunk mi egy szinten... De borzasztó tűrni ezt, hallgatni az okoskodását, meg hogy miért laptopról tanulok, miért kinyomtatott jegyzetből, de volt olyan, hogy azért is elkezdett piszkálni, hogy miért hason fekve olvasom a jegyzetet.