Rámehet a kapcsolatunk erre?

" az meg alap, hogy a még tanuló gyerekét eltartja a férfi."

Igen, alap, csak azért vannak fokozatok. Mondjuk 150 ezer forintos bp-i albérlet (és még nem is írtam sokat).

És ugye meddig? Harminc éves korig nappalin diplomát halmozni, persze lehet, ha valaki finanszírozza.

"szóraj a aszemedet, hogy a férfi albérletet és reszit fizet a gyerekének, de az teljesen ok, hogy a tied veletek fog lakni. "

Mondjuk azért nem ugyanaz, hogy a lányom lakik itthon a szobájában, velünk eszik, fizetjük a bejárást Pestre (20 km), megvesszük, ami kell.

Vagy alapból egy pesti albérlettel indul minden hónap, 100-150 ezer forinttal.

"Nyilván rosszul esik látni a nagy különbséget, de csak azért, mert te irigy vagy az életmódjukra, nem fog megváltozni a férfi, sőt!"

Nem tudom, nekem az "irigy" szó olyan utálatos, miért kell rásütni mindenkire?

Amúgy pedig nem így van, (mármint ahogy valakinek az írását beidéztem), mert ugye miről szól? "Jóban, rosszban, egészségben, betegségben ,szegénységben, gazdagságban".

Akkor marha egyszerű, nem kell összekötni az életüket.

Ez egy nagyon fals és beteg felfogás, hogy azért, mert azok a kölykök megszokták, hogy toronyórát lánccal kapnak, most ez így fog menni negyven éves korukig. Amúgy meg, a 31 éves bőven felnőtt, és felnőtt a 22 éves is, ha tetszik, ha nem.

Egyébként marha okoskák, egy dologra nem gondoltatok, a pasi szemszögéből?

Akkor ha így áll hozzá, ne kelljen neki nő. És akkor vegye tudomásul, hogy marad a tenyere, meg az öt ujja, ennyi.

Utolsónak: Nem mindegy, hogy hogyan felnőtt vagy nem felnőtt. Mondjuk egy budapesti bérelt lakásban havi 100+rezsiért, vagy otthon a kisszobában meghúzza magát.

"Kapás" oldaláról (a gyerek szemszögéből) ugyanaz, csak kiadás oldaláról baromira nem.

Amúgy meg egy történet: Egy kollegám (férfi) egyedül nevelte a 3 éves kislányát. Melós, minimálbéren, és egy nyomorult albérletük volt, anyuka pedig lelépett.

Az oviban, mikor vitte a kislányát, néha beszélgettek egy nővel, aki a saját lányát nevelte apa nélkül. A nő jómódú (kifejezetten az, több ingatlana is van, bérbe is ad, amiben laknak, az is szép), és még tevőlegesen dolgozik is. Összejöttek, a pasi a saját kislányával hozzájuk költözött. Azóta eltelt 17 év, a nő mindkét lányt teljesen egyenlően kezeli, anyagilag is. Pasi kislánya tehetséget mutatott hangszeren való játékban, a nő egyből beíratta, és meg is vette neki a hangszert, otthoni gyakorlásra. Külön sport, külön nyelv (fizetős) mindkét lánynak ugyanúgy megvan. (A férfi változatlanul egy gyárban dolgozik, átlag alatt keres).

Ilyen elven akkor a nő is gondolkozhatna úgy, hogy ridegtartásban tartja a férj kislányát, mert az úgyis azt szokta meg. A sajátját pedig tejben-vajban füröszthetné, mert az meg a magasabb életnívót szokta meg.

De nem így teszi.

És ez a normális, szerintem.

Már csak párhuzamot vonva a Kérdező sztorijával, ott pedig ugye az a véleményetek, hogy a nő gyereke "megszokta", hogy szerényen él, tehát legyen elég az.

Undorítóak vagytok, nem tudom, ha ti lennétek a Kérdező helyében, ti megértően bólogatnátok-e, ha a saját kölykötöknek lóf...sz se jut, csak mert jaaaa, hát ő úgysem szokta meg a jólétet.