Hogyan segíthetnék a páromnak? A munkahelye miatt folyton ideges, és erre sajnos rámehet a kapcsolatunk.

Azt gondold át, mit kapsz ettől a kapcsolattól, ami miatt párodnak nevezheted, vagy amiért ragaszkodsz hozzá.

Megmenteni nem lehet senkit, ha ő nem akarja - ha nem hajlandó veled beszélgetni a problémákról, akkor nem tudsz segíteni sem.

"Nem akarom magára hagyni a "sz*rban"."

Szerinted ha ő megkapja a külföldi munkalehetőséget, akkor rád tekintettel lesz bármilyen formában? Vagy együtt mennétek?

Szerintem csak az segíthet, ha elmondod neki, mit érzel ezzel kapcsolatban. Viszont ha erre sem képes érted, hogy meghallgat, akkor ne legyen bűntudatod, ha szakítotok.

Elhiszem, hogy szereted, mert különben nem lennél vele ezek után is, de egyszer tényleg kimerülsz és magadat is bántod ezzel, feltorlódnak majd a kellemetlen emlékek és csak egyre rosszabbul érzed majd magad.

Az nagyon jó, ha Te tudsz beszélni legalább a problémáról.

Az kevésbé, hogy együtt nem tudjátok megbeszélni.

Már az is több a semminél, ha Te elmondod neki a saját érzéseidet, gondolataidat ezzel kapcsolatban, Ő meg csak meghallgat. Ha úgy döntesz, megpróbálod, ne legyél konfrontatívabb vele a kelleténél. Semmiképp nem tudod kellemessé tenni, amit hallania kell, de nem is fontos, hogy túlélezd a dolgokat. Azt mondd, amit gondolsz és amit érzel, ne állítsd be ezeket mindenkire érvényes tényközlésként, hanem mindig maradj a szubjektum oldalán.

Például a "Ma nagyon feszültnek éreztelek." sokkal kevésbé ítélkező és számon kérő forma, mint a "Már megint nagyon feszült vagy." Az utóbbi szinte kiált azért, hogy megcáfolják. Ha vannak kívánságaid, akkor azokat kérésként célszerű előadni. A "Menjünk el moziba!" sokkal célszerűbb és kevésbé bántó, mint az, hogy "Már hónapok óta nem voltunk sehol!"

Ugyanez igaz arra is, amikor segíteni akarsz neki. Azt írod, tudod, hogy gondjai vannak. Kérdezz Tőle! Akkor is, ha tudod, hogy nem nagyon segíthetsz neki. A férfiaknak is szükségük van együttérzésre, csak sok közülük azt tanulta, hogy ezt nem szabad kimutatnia, mert az a gyengeség jele, ami számára megengedhetetlen. Ettől még belül jól fog esni neki, ha érzi, törődsz vele.

Sok múlik azon, számodra mennyit ér ez a kapcsolat, és mit, mennyit akarsz beletenni. Bármennyit is lennél hajlandó, a párkapcsolat egy egyensúlyi rendszer is. Egyrészt, neki fogadnia kell azt, amit Te adsz, másrészt viszonozni is. Ha ez nem áll fenn, akkor az egyensúly felborul és ő fogja rosszul érezni magát tőle. (Az a megfigyelés, hogy tudat alatt az emberek ki akarják egyenlíteni az ilyen "tartozásokat" ha erre nem nyílik módjuk, inkább kilépnek a kapcsolatból.)

Ugyanez igaz a negatív hatásokra is. Ha Te felül emelkedsz azon, hogy ő kiabál Veled, és nem is teszed szóvá ezt, akkor nagy a veszélye annak, hogy Rajta is felül fogsz emelkedni, Tehát fölé helyezed magad, ez által lenézed egy kicsit Őt, ami Neki biztosan nem fog tetszeni. Annyit lehet tenni, hogy a rosszat kevésbé adod vissza, tehát egy kicsivel kevesebb rosszat adsz, mint amennyit kaptál, a jóból meg mindig kicsivel többet. Ez tereli helyes útra a kapcsolatot.

Én azt látom, ha a nagy és "mindent megoldó" azonnali megoldás nem lehetséges, akkor kis lépésekkel még érdemes lehet megpróbálni leküzdeni ugyanazt a távolságot. Ha akarod.

Üdv, és minden jót!

van ilyen időszaka mindenkinek

olyan nincs,hogy nem talál másik melót

lehet kevesebbért,lehet nem a szakmájában,de találna...és lehet nyugisabbat ennél

Nem értem! Mi az, hogy nem dolgozhat máshol, csak itt, vagy csak külföldön??? Ilyen nincs! Miért nem keres másik munkát?

Ennyire nincsen tekintettel Rád, meg arra, hogy szereted? Mi az, hogy veled kiabál? Nekem is volt nagyon stresszes munkahelyem, ahol sokszor reggel 6-tól este 10-ig, 11-ig bent kellett lenni, és hergeltek egész nap. Én is nagyon ki voltam borulva, de otthon akkor sem kiabáltam a párommal! Egyrészt tudatában voltam annak, hogy a kapcsolatunk mehet rá, másrészt becsülöm, és szeretem őt annyira, hogy megkímélem ezektől. És ha Te kiabálnál minden nap, Ő tolerálná? Én elgondolkoznék ezen. Megérdemel ő téged?

30F

Nekem ráment egy kapcsolatom erre. (Én voltam a stresszes, aki kiabált, párom, aki sokáig tűrt és nem szólt, amikor szólt, akkor meg már azt, hogy "elmegyek".)

Ma már úgy látom, hogy menthető lett volna sok minden jobb kommunikációval mindkét részről. Az emberek nem gondolatolvasók. Én azt hiszem, Ő tudja, érti, hogy mi megy végbe bennem, hogy nem rá haragszom. Ő azt érzi, hogy ok nélkül bántom, pedig nem szolgált rá erre. Ez csak egy példa, de valós. Ezért beszélni kell. Akkor is, ha az egyik félnek ez valamiért nehéz, nem tud megnyílni.

Sajnos a saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy én is hajlamos voltam a problémát addig söpörni a szőnyeg alá, amíg csak lehetett. Ez jobbnak tűnt, de végső soron nagyon rossz volt. Pont a válás változtatta meg a véleményemet, a hozzáállásomat. Ez volt az a nagy trauma, ami kibillentett az addigi állapotból. Ha nálatok sikerül e nélkül, akkor az nagy szerencse. Én csak sok sikert tudok kívánni a dologhoz.

Nem tudom, a párod mennyire hasonlít hozzám lelki alkatában, én mindig hálás voltam végül, és szégyelltem magam, amikor ilyen volt. Sajnos nálunk belejátszott egy olyan probléma is, hogy kényszeres maximalista is voltam. (A munkám miatt is.) Ami azt jelenti, hogy nem tudtam egyenesen beismerni, ha hibáztam, illetve amikor mégis megtörtént, akkor rá akartam kenni másokra, a körülményekre stb. Ez egy hihetetlen feszültséget tud okozni az emberben, mert tökéletesnek kellene lenni hozzá, ami nyilván nem elérhető. Ezen a szinten már megfontolnám a terápiát. a baj az, hogy én most a mai fejemmel fontolnám meg, az akkorival ez szóba se jöhetett volna. Te tudsz valami olyan sokkoló terápiát alkalmazni rajta, ami nem veszélyezteti közvetlenül a kapcsolatotokat és mégis segít neki kibillenni? Ha van ilyen, az sokat segíthet. (És árthat is, ezt nem akarom elhallgatni, mindenképp benne van a kockázat.)

Másik út, hogy biztosítod róla, akkor is szereted, ha nem tökéletes, sőt, így szereted, ahogy van. Ezt nagyon sokszor, nagy türelemmel kell viszont művelned és őszintén. Amivel most azt a problémát látom, hogy nem teljesen igaz, hiszen a kiabálását pl. nem szereted egyáltalán. Az meg már rosszul hangzik, hogy "Én így szeretlek, csak..." - Ismered a Dömdödöm-ös mesét? Erről most az jutott eszembe. (Ha ismered, érted mire gondolok, ha nem, olvasd el! Biztosan megtalálod valahol a neten.) ;)