Elmondjam, hogy 26 évvel idősebb a párom? Hogyan?

Mint a viccben:

- Drágám ugye bennem is van valami jó?

- Igen, de ha nem kussolsz kiveszem

- Kicsim milyen napod volt?

- Hát dolgoztam, reggel egy ügyféllel kicsit összevesztünk telefonon, de voltam egy tárgyaláson, összehoztam szerencsére egy üzletet, a délutáni mítingen meg is lett említve a nevem, valószínűleg kapok fizetésemelést. Aztán délután elvittem a kocsit szervizbe, elmentem vásárolni, este edzeni mentem, majd beültünk egy sörre a haverokkal. És veled mizu drágám?

- Hát töri ZH-t írtunk, és megdobtak a hátsó padból papírgalacsinnal.

- Jó, leszarom, dugjunk.

Utolsó, zh-t nem csak fősulin, egyetemen írnak? Én legalább is ott írtam.

Ne öregítsd már a kiscsajt :-D

Nem olvastam el az összes választ.

19 vagyok, párom 31. Szüleim ezt a 12 évet is nehezen fogadták el. Az rendben van, hogy jól elvagytok, szeretitek egymást, de belegondoltál a jövőbe? Te még nagyon messze vagy attól, hogy családot alapíts, a párod meg már nagyon a közelében van (vagy már túl is haladta, ha van neki gyereke).

Gondolom, ő az első neked. Én is 16 voltam, amikor megismertem őt. Persze, hogy első kapcsolatként teljesen levett a lábamról, de nem mindegy, hogy hosszú távon is veled tervez, vagy csak egy jó kis kalandként tekint rád. Hozzáteszem, ez bennem is (meg persze a szüleimben is) megfogalmazódott, amikor elkezdtünk gyakrabban beszélgetni. A mi helyzetünket az is nehezítette (nehezíti), hogy távkapcsolat lett belőle. Hétköznap nálunk lakik a munkája miatt.

A kapcsolatunk elején tisztában volt vele, hogy nekem még be kell fejeznem a gimit (idén érettségizek), aztán 3 évig járok majd egyetemre, utána dolgozok, és csak ezek után beszélhetünk majd családalapításról. Szóval én kb 25-36 éves leszek, ő meg 37-38. Nálatok ezt inkább nem számolom ki...

Sosem voltam ellene a korkülönbségnek, mindig is az érettebb pasikat tartottam vonzónak, de mint mindennek, ennek is ésszerű kereteken belül kell megvalósulnia. Lehet, hogy magam ellen beszélek most, de ez tényleg nagyon sok év, nagyon fiatal vagy, ő meg már túl sokat látott a világból, nagy mértékben sérülne a lelked, ha hosszabb ideig együtt lennétek, (ne adj isten még le is feküdnél vele, ezt tényleg tartsd észben), és utána dobna el magától.

Lehet idősebb pasid, de olyasvalakivel legyen kapcsolatod, akivel biztosan tudod, hogy lehet tervezni hosszú távra és ami még fontosabb, hogy ő is akarjon tervezni veled.

Gondold át.

Már van gyereke, sőt unokája is.

A kérdező már rég beengedte a macit a málnásba.

Elég gáz a szitu...

Ha nem áll fenn komoly kapcsolat, ahogy írtad, miért mondtad apukádnak, hogy a barátodnál alszol?

Édesanyád és a testvéred sem semmi... 16 éves vagy, 14 voltál mikor elkezdtetek ismerkedni. Ez nagyon beteges. Nagy a valószínűsége, hogy le fog téged cserélni, csak idő kérdése, ha mégsem, akkor te hagyod majd ott, mert rá fogsz jönni, hogy egy, ez beteges, kettő, neked nem erre van szükséged, hiszen annyi minden vár még rád az életben. Ez a férfi meg, tuti hogy beteges hajlamai vannak, hiszen normális 40-es nem kezd tinikkel.... egy-egy kapcsolat még oké, de hogy te már a második vagy - már ha nem titkolja el előled a többit.

Én a helyedben nem mondanám el, mert apukád nagyon ki fog bukni és teljesen jogosan. Arra vigyázz, nehogy teherbe ess, mert akkor majd a szüleid nevelhetik a kisbabát...

Volt pár barátnőm, akik hasonló kapcsolatban voltak, mint most te. Volt akinek a szülei elég lazán kezelték (gyanítom majdcsak vége lesz alapon).

Végül egyikből sem lett semmi, senki sem lett terhes, vagy rontotta el az életét örökre, de attól még ez nem egy ideális állapot és utólag ők sem életük legjobb ötleteként emlékeznek rá.

Egy kapcsolat akkor jó, ha a benne lévők azonos életszakaszban járnak. Lehet a korkülönbség, akár 10-20 év is, ha a különbség ellenére egyszerre akarnak gyereket és házasságot, de akár azonos korúak között sem működhet. Pl én nem voltam évvesztes, nem csúsztam egyetemen, 23 évesen kész volt minden, dolgoztam. Ehhez képest egy jól irányzott 0. évfolyam gimiben, vagy egyetemi matek bukás kombóval simán 25-26, amire végez valaki. Én ezt nem bírtam volna elviselni még 2 évet. Örültem, hogy vége, végre volt egy csomó időm, nem kellett folyamatosan házit írni, vizsgára tanulni, szabad volt a hétvégém és senki ilyen irányú bajához nem lettem volna hajlandó asszisztálni. Hiába lettünk volna ugyan annyi idősek, mégis máshol jártunk volna az életben.

Nálatok ez hatványozottan igaz. Olyan messze vagytok egymástól, amennyire csak lehet. Én elhiszem neked, hogy szereted, akár azt is hogy őt téged, de attól ez még nem lesz jó. Ő 42 éves és nem fog 10 évet várni arra, hogy te szépen beindítsd az életed, mert nincs ideje rá. Vagy most lesz gyereke, vagy elég valószínű, hogy nem látja felnőni (sajnálom, de ez statisztika és nem gyűlölködés). Innen egy megoldás marad, hogy te nősz fel hozzá túl hamar. Arról beszélsz, hogy 18 évesen elköltöznél, miközben tanulnod, buliznod és élned kéne. Megint statisztikai alapon ez több mint bátorság. A házasságok fele válással végződik és akkor ott fogsz állni 30 évesen használható munkatapasztalat, vagy végzettség nélkül.