Jogilag elvehetik a szüleim a kisfiamat?

#51, nem, attól még senki sem troll, sem nem szociopata, mert MÁS A VÉLEMÉNYE. Az eltérő vélemények cimkézése (stigmatizálása) a kemény diktatúrák szokása - most ezen az alapon tartsalak diktátornak? :)

Tudod, nem a "rendpárti-értékelvű-konzervatív"-nak mondott zagy az egyetlen valid értékrend és vélemény...

50-es nyugtass meg, ugye neked nincs gyereked?

Amíg így gondolkodsz, ne is legyen!

Mindenki érdeke egyformán fontos? Ez működik két felnőtt ember között egy párkapcsolatban, de egy gyerek, pláne kisgyerek oly mértékben kiszolgáltatott, hogy a fenti elv nem alkalmazható. Egy felnőtt általában tudja képviselni az érdekeit más felnőtt családtaggal szemben, egy kamasz részben, egy hároméves semennyire.

És amit őnála elrontanak, azt lehet, hogy felnőttkorában évekig próbálja majd egy pszichológus részben (!!!) helyrehozni, teljesen valószínűleg nem is lehet.

Tehát pont a legkiszolgáltatottabb családtagnak van a legtöbb vesztenivalója egy rossz döntés miatt! Emiatt kell elsősorban az ő érdekét nézni és vele különös tapintattal bánni egy ilyen helyzetben!

És még valami: a szülői szerepkör elvitathatatlan része kéne legyen az önzetlenség. Ha a kérdező önzetlenül szeretné a kisgyerekét, akkor nem azt kérdezné, hogy jogilag mit tehetnek a nagyszülők, hanem azt, hogy mi szolgálná leginkább a gyerek érdekét.

Ja, és ha önzetlenül szeretné a gyerekét, akkor az első 3 évet nem így töltötte volna el. Apuka persze még rosszabbul vizsgázott szülőként.

Ha már szapulni akarjuk a nagyszülőket: őket én elsősorban abban látom hibásnak, hogy olyanná nevelték a kérdezőt, aki anyaként ilyen rosszul vizsgázott. Illetve még abban, hogy a gyerek megszületésekor a segítségüket úgy kellett volna felajánlaniuk, hogy a kérdező a kisgyerekével maradjon (pl. levelezőn folytassa az egyetemet és úgy lakjon a szüleinél). Nem szabadott volna abba belemenniük, hogy hétfőtől péntekig a anya távol van a kicsitől. Így most a kötődés is meglenne az anyával, tehát az esetleges költözés nem lenne akkor megrázkódtatás a kisgyereknek.

#53, nem, nem tudlak megnyugtatni:)))

Viszont ebben igazat adok: " Illetve még abban, hogy a gyerek megszületésekor a segítségüket úgy kellett volna felajánlaniuk, hogy a kérdező a kisgyerekével maradjon ...tehát az esetleges költözés nem lenne akkor megrázkódtatás a kisgyereknek" - túl azon, hogy a manapság bizonyos körökben divatos "attachment parenting"-et én egy ártalmas baromságnak tartom, mondhatni viszolygok tőle, mint Geréb a programozott szüléstől:)

Persze nyilván attól is függ, hogy mi a nevelés célja az adott családban, mit tartunk a gyerekeink számára optimális jövőnek.

Na, szóval az előbb idézett utolsó bekezdéseddel megmagyaráztad azt, hogy miért az a véleményem a Kérdező szüleiről, ami, és miért tartom azt a kisebbik rossznak, amit.

Jogilag valószínűleg semmi esélyük a nagyszülőknek.

Békésen pedig úgy lehetne megoldani, hogy kértek egy mediátort a gyámhivataltól/bíróságtól, aki gyerekpszichológus, vagy maga mellé vesz egyet, és KÖZÖSEN a nagyszülőkkel kidolgozzátok az optimális megoldást. A gyerek nem tárgy, akit ide-oda lehet rakosgatni, de alapvetően mégiscsak a szüleire van szüksége, már csak az idő/kor faktor miatt is, a felnevelése minimum 20-25 éves projekt. A folyamatra időt kell szánnotok, több, mint valószínű, hogy nem fog egyik napról a másikra beleszokni az új élethelyzetbe. Felelős szülőként a gyereked testi-lelki egészségéről kell gondoskodnod, ebbe beletartozik, hogy egy ilyen kényes szituációt türelemmel és körültekintéssel kezelj, az ő érdekét szem előtt tartva, nem csak a saját elképzelésedet.