Jogilag elvehetik a szüleim a kisfiamat?

Nővéremmel volt hasonló: terhes lett, odaköltözött a pasija családjához. 1,5 éves volt a gyerek, amikor szétmentek. Az anyósa fenyegetőzött, hogy elperlik a kicsit. A nővérem hazaköltözött vele, az anyósa végül nem perelt. Később kiderült, hogy több ügyvéddel is beszélt, valószínűleg ők beszélték le.

Jogilag megteheted, hogy elhozod a gyereket. De akkor egyrészt számíts arra, hogy a szüleid nem fognak többet segíteni, egyedül (vagyis a gyerek apjával, aki már egyszer szarban hagyott) kell megoldanod a betegségeket, szüneteket munka mellett.

Másrészt a helyedben egyeztetnék gyerekpszichológussal.

#39 "De mivel őt nem szívlelik a nagyszülők, ennek semmi realitása." igen, szerintem is, tehát az általad ajánlott út ha jó, ha rossz, mindenképp járhatatlan.

Megmondom őszintén, én viszont a Kérdezőt sajnálom, akit a gyerekkel zsarolva még mindig kontrollálni akarnak és tudnak a "kedves" szülei... na EZÉRT nem szabad így gyereket vállalni, akármilyenek is a csáb igék - de azt hiszem, ezt már mondtam.

A gyereket miért kellene sajnálni, van anyja-apja akik nevelni akarják, az ember életében a környezetváltozás egy természetes dolog, a burokban nevelés viszont egy természetellenes. Azt meg végképp nem gondolom, hogy a Kérdezőnek kellene választania az egészséges párkapcsolat és saját család, illetve a szülei "féltő gondoskodása" között...

Jogilag tehetnek lépéseket, de ha rendezettek a körülményeid, nem hiszem, hogy a szüleid elvehetik.

Viszont mielőtt elhoznám, a helyedben felkeresnék egy pszichológust. Biztos nem lenne jó a kicsinek egyik napról a másikra elszakadni a nagyszülőktől. Lehet ha velük együtt kérnéd szakember segítségét, ők sem lennének így megrémülve a változástól.

Bocsi, de valahol őket is megértem, hogy évekig gyermekükként nevelték, aztán ennyi...

Nemetorszagban elek. Otthon van a 3 eves kishugom. Kesoi gyerek lett. 1 honappal ezelott voltak meglatogatni engem, es viccbol kerdeztem a hugomat: na nem akarsz velem maradni?

Mondta nem mert anyaval megyek haza!

Kerdezd meg a gyereked, veled akar e menni, lehet igent mondd, de sirni fog par nap utan.. Mamankat hetente latja, es 2 napot nem birt ki, sirt hogy o anyuhoz akar menni.

42: A Kérdezőnek lett volna más választása is.

Félbehagyhatta volna az egyetemet, vagy levelezőn folytathatta volna és közben együtt élhetett volna a kisfiával. Nehezebb? Persze! De aki nem hajlandó nehézséget vállalni a gyerekéért, az ne is nevezze magát anyának vagy apának.

A normális persze az lett volna, ha a férfival költözik össze, és a férfi tartja el (+gyes, családi pótlék, családi adókedvezmény az apának) és akkor talán az egyetemet nappalin is tudta volna folytatni.

Mint írod, a gyereknek meg "van anyja-apja akik nevelni akarják". Aha, az elmúlt 3 évben mégsem ők nevelték...

Tudod, egy kisgyerek nem olyan, mint egy cserép virág, hogy ha holnaptól más öntözi, attól még ugyanolyan szépen nyílik.

Ami különösen elszomorító számomra, hogy a kérdező csak jogi lehetőségekről érdeklődik, de eszébe sem jut, hogy ha jogilag nem is tehetnének semmit a nagyszülők (bár szerintem igen), attól még ő a gyerek lelkét tönkre teheti a döntésével.

#46, ... ja bocs, most látom, hogy ez a reakció egyébként is nekem szól, tehát akkor bővebben:

tudod, a kisgyerek érdekét már boldog-boldogtalan képviselni akarja, de ki képviseli a Kérdezőét, ki áll a Kérdező mellett? Ugye a Kérdező meg a nagyika kapcsolata is egy szülő-gyerek viszony...

Nem véletlen vagyok amellett, hogy így TILOS gyereket bevállalni, mert az ember szülei mint legközelebbi hozzátartozók egy ilyen helyzetben, egyben a legnagyobb ellenségévé is válhatnak. Annál, amikor egy szülő ilyenkor fűt-fát-venyigebokrot megigér az unoka feletti befolyás megszerzésére, majd ezt természetesen "csak a kicsi érdekében" arra használja fel, hogy a kicsit a zsarolásban eszközként felhasználva nagykorúan is tovább "terelgethesse-nyesegethesse" a Kérdezőhöz hasonló helyzetű fiatalt az "általa helyesnek tartott útra" - pláne akár a jövendő párkapcsolatába is beleszólva - nos annál utolsóbb, aljasabb, mocskosabb, gerinctelenebb szülői attitűdöt elképzelni sem tudok. Szóval aki itt sokkal rosszabb helyzetben van, az pont a Kérdező, és nem a kisgyerek, akit legfeljebb átmenetileg viselne meg egy környezetváltozás. És pont az a legnagyobb veszélye az ilyen ocsmány (nagy)szüllői magatartásnak, hogy a kicsit mutogatva - tehát újfent megemlítem, hogy embert eszközként felhasználva, és ezzel szánalmat keltve maguk mellé tudják állítani a környezetet, vagy rosszabb esetben a hivatalos helyeket is.

Szóval megmondom őszintén, én az ilyen elvetemült nagyszülői attitűddel szemben abszolút zérótoleráns vagyok, és azt gondolom, hogy az ilyent bármi áron meg kell állítani.

47-re:

A gyerekkel 3 éves koráig otthon lehet az egyik szülő, és ha tehetik, legyen is otthon, mert a gyerek érdeke ezt kívánja. Ez nem XIX. századi őskövület gondolkodás, hanem gyermekpszichológia. Addig ő gyedet/gyest kap. Mivel a nő tanul, logikus lett volna, hogy ő maradjon otthon. Az nem derült ki, hogy a párja szintén egyetemista volt-e, vagy dolgozott. Ha dolgozott, értelemszerű, hogy ne ő maradjon otthon, hanem dolgozzon tovább. Ha a férfi is nappalin tanult, akkor egyiküknek félbe kellett volna szakítani tanulmányait, annak érdekében, hogy a másikat eltarthassa. Az eltartás értelemszerűen azt jelenti, hogy a másik kap gyest (esetleg gyedet, ha jogosult rá), de az önmagában kevés lenne az önálló életvitelhez (nem is arra van kitalálva). Szükséges tehát az élettárs fizetése a közös önálló élethez.

Elvileg tehát a férfi is maradhatott volna otthon a gyerek egyéves kora után, de jelen helyzetben ez nem lett volna túl logikus, pláne, ha a férfi már eddig is dolgozott és nem egyetemista volt. Nyilván gyes mellett sem könnyű befejezni a tanulmányokat, már csak azért sem, mert ha bemegy az egyetemre, akkor a gyerekvigyázást meg kell oldania.

48-ra:

AZ, hogy olyanokat írsz, hogy a szülő a legnagyobb ellensége (vagy az lehet) a gyerekének, hogy azért ígér segítséget, hogy az unoka feletti ellenőrzést megszerezze és ezzel zsarolja saját gyerekét - nos ez téged minősít. Ilyenkor döbbenek rá, némelyik GYK-s hozzászóló milyen útravalót hozhatott a saját családjából. :-(((

Az én logikám szerint itt a nagyszülők megadták a kisbabának azt, amit sem anyja, sem apja nem volt hajlandó: az első 3 év kötődését. Érthetően féltik az unokát attól, hogy a lányuk ki akarja szakítani ebből.

Te azt írod, hogy a kisgyereket legfeljebb átmenetileg viselné meg a környezetváltozás. Fogd már fel végre, hogy nem az a gond, hogy másik lakásba költözik a gyerek, hanem az, hogy más lesz vele otthon, életvitelszerűen! Neki eddig a nagyszülők voltak érzelmileg az apa-pótlék és anya-pótlék. Most jön a hetente-kéthetente látott fiatal néni (anyja) és a még ritkábban látott fiatal bácsi (apja), akik hirtelen etetni, fürdetni, altatni fogják úgy, hogy anya-pótlék és apa-pótlék (tehát a két nagyszülő) sehol sincs.

Kérdezz meg egy gyerekpszichológust erről, mielőtt magabiztosan kijelented, hogy ez csak átmenetileg viselné meg a gyereket! Meg amikor olyat írsz erről a helyzetről a kisgyerek szempontjából, hogy "az ember életében a környezetváltozás egy természetes dolog, a burokban nevelés viszont egy természetellenes"!

Az utolsó mondatod szinte egy freudi elszólás: szerinted BÁRMI ÁRON meg kell állítani a nagyszülőket.

Aha, akár a gyerek lelkének tönkretétele árán is....

#49, nincs abban semmi freudi, pont azt írtam oda, amit akartam, hidd el kérlek... és hát továbbra is úgy kezeled a "kisgyerek érdekét" mint valami magában létező, minden mást űberelő aduászt... holott egy családban az is természetes, hogy időnként ütköznek az érdekek, és mindeniknek - ismétlem MINDENKINEK - ki kell venni a részét az áldozathozatalból is, ahogy az örömből is. Igen, a babának IS.

(ha most a párom lenne, aki előadja amit Te itt, megkérném, hogy akkor írja le 1000x, hogy "egy családban NINCS első meg utolsó, mindenki EGYFORMÁN fontos!":)) - n.b. semmivel se fontosabb a kérdező érdeke a gyerekénél, DE semmivel se fontosabb a gyerek érdeke a kérdezőjénél.

(sőt, nem biztos, hogy annak a gyereknek tényleg az az érdeke, amit a nagyszülők, vagy épp a kívülállók annak hisznek - sőt)