Miért gondolja a többség itt azt, hogy ha az egyik szülő csalja a másikat, akkor a gyereknek ahhoz az ég világon semmi köze?

'előadja a tisztességes asszonyt'

nem ebbe mérik a tisztességet, pláne ha anyagilag össze vagy kötve egy idegbeteg emberrel megddig szenvedjen csak hogy neked ne keljen érzelmileg felnőni és elfogadni hogy anyád is ember

Mit ne mondjak, születtek azért érdekes válaszok. Egyesek szerint a kamaszok, meg a kérdező is fekete-fehéren lát mindent, de azt már nem veszi észre, hogy ő maga is így tesz. Mert persze a családon belül a szexről, a szexuális életről kizárólag szaftos részleteket kiteregetve lehet beszélni - vagy sehogy. Köztes megoldás nincs, punktum, merénvagyokafelnőtt ésaszondtam, kész. Amennyiben mégis van olyan család, ahol felmerül a szülők és a gyerekek között ez a téma, az a család perverz és beteges. Ja, és teljesen normális addig provokálni a kérdezőt, amíg az tényleg kiakad, majd utána megveregetni a saját vállunkat. Tapsvihart érdemel, ha egy önmagát felnőttnek valló ember ilyet tesz. Nade ugorgyunk.

Lehet, hogy perverz és beteges vagyok, de szeretném úgy nevelni a gyerekeinket - még kicsik -, hogy bármilyen témával kapcsolatban bizalommal fordulhassanak hozzánk. Igen, a szexszel kapcsolatban is. Még véletlenül sem szeretném, ha úgy állnánk ehhez a témához, mint a saját szüleim. A tesóm helyzetét nem tudom, de nálam anyukám végtelenül megörült, amikor kaptunk egy csomó felvilágosító füzetet, meg termékmintát a suliban. Mondta, hogy olvassam el őket, és ennyi volt a nagy felvilágosítás - nem beszéltük át, még csak szóba se került utána.

Aztán egyik nap megjött. Ott álltam a budiban véres bugyival, némileg megrémülve, és kiabáltam anyunak. Ő meg bejött, hozott egy betétet, majd megkérdezte, mit hisztizek, hiszen már olvastam róla. Hát kösz. Basszus sárkányokról is olvastam, meg űrhajókról is, mégis asszem helyben összesz@rtam volna magam, ha bekukucskál a WC ablakán egy hétfejű, vagy egy földönkívüli. Szóval jó lett volna, ha ezekről őszintén tudtam volna beszélgetni egy felnőttel, és nem csak a füzetkékből, meg a lánywcbeli pusmogásokról, és a hasonlóan felvilágosult barátnőimtől szedegettem volna össze az információmorzsákat.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a szex sosem került szóba közöttünk, bár azt már alighanem sejtik, hogy nem vagyok szűz, így két gyerek után... Apropó: szülés. Hát erről is jó lett volna anyuval beszélni, örültem volna, ha elmondja a tapasztalatait, de egyszerűen nem mertem rákérdezni. Pedig nem vagyok már tini. Szóval én nem szeretném, ha nálunk tabutéma lenne a szex.

Jó, alighanem nem azzal fogom indítani a reggelt, hogy: "Hé srácok, hallottátok, hogy az éjszaka apátokkal háromszor is csináltuk. Ebből kétszer kutyapózban." vagy "Kisfiam, jól kézimunkázott a kiscsaj, akit tegnapelőtt felhoztál? És te kinyaltad?" De örülnék neki, hogyha a fiaim nyugodt szívvel fordulnának akár hozzám, akár az apjukhoz ezzel a témával kapcsolatban is.

És most térjünk át a megcsalás témakörére, hiszen arról szól a kérdés. Tegyük fel, hogy valamelyik gyerekünk lát egy megcsalásra utaló jelet. Remélem, hogy ebben az esetben bízni fog annyira bennünk, hogy rá mer erre kérdezni, először inkább annál a félnél, akiről a megcsalást feltételezi. Amennyiben a szeretőtartás közös megegyezésen alapul, ezt el lehet mondani a gyereknek úgy is, hogy nem kell belemenni a szaftos részletekbe. Ha viszont a másik fél nem tud a félrelépésről, akkor sem úgy kell reagálnia a megcsaló félnek, hogy "neszójjábele büdöskölyök" vagy "semmi közöd hozzá, nem a te dolgod" hazudnia pedig végképp nem szabad. A gyerekben ettől ugyanis nem oldódik fel a probléma, ugyanúgy agyalni fog rajta továbbra is. Attól, hogy a szőnyeg alá söpörjük, nem tudjuk meg nem történtté tenni, hogy tudja. Ha már rájött, hogy az anyja vagy az apja szeretőt tart, akkor igenis van köze hozzá, hiszen akaratlanul is a tudomására jutott - és ez független attól, hogy alapesetben a szülei szexuális életének a részletei nem rá tartoznak. A szülők felelősek azért, hogy milyen értékrendje alakul ki a gyereknek, hogy hogyan oldja meg a problémákat és kezeli a konfliktusokat. A kicsi gyerekeken is jól látszik, hogy leginkább a példamutatásból tanulnak, miért lenne ez másként egy kamasszal. Ha rossz példát mutatunk nekik azzal, hogy hazudunk, ferdítünk, csalunk, a problémákat nem megoldjuk, hanem kikerüljük, akkor ne csodálkozzunk, ha ezt a mintát követik ők is. Én nem szeretném, ha a gyerekeink ilyen mintát követnének. (A kisfiam ki szokott jönni velem a konyhába, amikor főzök. Mindig elpakolok magam után, elmosogatok, szép rendben hagyom ott a konyhát. Most már ő is rászokott arra, hogy lefekvés előtt összepakolja a játékait, mikor szólok neki, hogy megyünk fürdeni. Mert azt a példát látta, hogy rendezett környezetet hagyunk magunk után. Ha nyüstöltem volna úgy, hogy én magam trehány vagyok, nem hiszem, hogy eredményes lett volna.)

Egyetértek a kérdezővel abban, hogy egy családon belül kommunikálni kell, és azt is tudom, hogy ez piszok nehéz, ha valaki egy olyan családból jött, ahol ez nem volt divat. A kérdező hozzászólásai azt is tükrözik, hogy mi fordul meg ilyenkor egy hasonló helyzetben lévő fiatal fejében. Tényleg jobb elveszíteni a gyerek tiszteletét és elérni, hogy talán egy életre megutáljon - vagy legalábbis hosszú időre -, mint elmondani neki, hogy közös megegyezés alapján tart az anya/apa szeretőt? Mert itt a válaszokban is arra terelődött a hangsúly, hogy milyen kínos, ha kiderül, hogy a megcsalt fél tud a megcsalásról, vagy swinger-klubba járnak az ősök vagy akármi. Szerintem tudjátok, mi az igazán kínos? Ha a kamasz rájön, hogy mondjuk az anyja megcsalja az apját, de nem kérdez rá az anyjánál, mert feltette a kérdést itt a GYIK-en, hogy mit tegyen, és a válaszolók többsége azt mondta, hogy "semmi köze hozzá". Elhidegül az anyjától, ridegen bánik vele, és felnőttként sem nagyon keresi. Az anyuka mindenkinek siránkozik, hogy neki milyen hálátlan egy kölyke van, rá se nyitja az ajtót stb. Jópár évvel később aztán egy beszélgetés során véletlenül kiderül, hogy voltaképpen mi is a baja a gyereknek. Ekkor az anyuka végre elmondja, hogy az apuka tudtával tartott szeretőt, mert így egyeztek meg (merevedési problémák, vagy akármi más miatt, lényegtelen). Az a sok elvesztegetett év az igazán kínos, és nem is valószínű, hogy újra felhőtlen lesz az anya-gyerek kapcsolat.

A kamaszok tényleg olyanok, mint a rögtön ítélő bíróság. A kommunikáció hiánya viszont minden bizonnyal nem a pozitív ítélet javára billenti a mérleget...

Szépen minősítetted magadat. Most azon gondolkozom hogy nagyon fiatal vagy, vagy csak kamu-e az egész kérdés, és élvezed hogy kötözködhetsz. Mert semmi konkrétumot nem írtál.

Lehet hogy fáj, de tényleg így van: A szüleid szerelmi életéhez semmi közöd. Honnan tudod hogy ők nem egyeztek meg egymás között hogy szabad a pálya, mert nem működnek a dolgok, de miattad nem akarnak válni egy darabig? Ideje ráébredned hogy a szüleid is esendő emberek, és nem azonosak azzal akik a fejedben élnek. Ők is lehetnek magányosak, dühösek egymásra, vagy egyszerűen csak élhetnek egymás mellett a gyerek kedvéért mint oly sokan. Szerencsétlen egy helyzet, de vannak sokkal rosszabbak is. Ettől még nem feltétlenül erkölcstelenek, csak emberek.

Sajnálom hogy ilyen helyzetbe keveredtél. Rossz ez érzelmileg, nagyon rossz. Tudom mert benne voltam gyerekfejjel. De miután elváltak még rosszabb lett. (igen, beleszóltam az életük ebbe a részébe egy óriási hiszti kíséretében. ezután döntöttek úgy hogy válnak.)

Később, felnőtt fejjel tudtam meg az okokat- nem részletezném - de olyanok voltak, amit az ember egyszerűen nem oszt meg a gyerekével. És ezek nem csak a szexről szóltak, annak volt a legkisebb része benne. És bevallom, utólag ég szégyenemben az arcom hogy mennyire nem értettem a dolgokat. pedig jó tizenöt év telt el azóta. Annyit még elmondanék, hogy a kapcsolatom több-kevésbé rendeződött a szüleimmel, de nem igazán jó. Megvagyunk, bár igazi szülő gyerek kapcsolatnak ezt nem mondanám.

Szóval kedves kérdező: Nem tudhatod az okokat. Nem tudhatod ők mennyire tudnak a másik dolgairól.

Nekem kamasznak tűnsz amikor az ember hajlamos érzelmileg túlpörögni, puszta tudatlanságból fél-információk alapján ítélkezni mások felett egy olyan értékrend alapján ami a vallós felnőtt életben nem igazán működik. Próbálj lehiggadni, és átgondolni a dolgokat. Értem én hogy nem akarsz "cinkosa" lenni a megcsaló félnek, de tényleg nem tudhatod mi van a háttérben.

#41 te biztos nagyon okos vagy meg átlátsz mindent, SŐT ismered a szereplőket. Vagy olyan kényelmes az életed, hogy mindegy hogy mit csinál a házastársad.

Mellesleg a fater ezt a példát látta gyerekként, hogy a szülei hűtlenek és oktalanul is gyanakodott anyámra. Ilyen sz.r hatással van az ilyen példa valakinek az érzelmi fejlődésére. Amúgy igen, sajnos idegbeteg, emiatt én is megtartom vmennyire a távolságot, de anyámnak évekig mégis jó volt, habár elmondása szerint "sose szerette".

Most megnéztem egy pár ilyen kérdést, amikre kérdező hivatkozik. Mindegyikben a gyerek kutakodott valamelyik szülő telefonjában vagy gépében, így jött rá (vagy legalábbis feltételezte), hogy megcsalás történik. A kérdését dühből tette fel, a legtöbb arra irányult, hogy elmondja-e a másik szülőnek a dolgot. A "semmi közöd hozzá" válaszok pedig nagyrészt arra (is) vonatkoztak, ahogyan az információt szerezte.

Kell a kommunikáció a gyerekekkel, ez természetes, viszont normálisan működő családban nem fordulhat elő, hogy bárki a másik magánszférájában kutakodik. Sem a szülő a gyerekében, sem a gyerek a szülőében! Egy párkapcsolat pedig alapvetően a benne szereplő két emberre tartozik, attól, hogy szülők IS, ez nem változik meg. Ha van a családra kihatása valamely történésnek, akkor érdemes beszélni erről a gyerekkel, ha egyáltalán meghallgatja, de a gyerek NEM dönthet arról, hogy a szülei kapcsolata hogyan alakuljon, nem is elég érett hozzá - l. pl. kérdezőnk reakcióit.:-) Nem véletlen, hogy a szülő felelős a gyerekért, és nem fordítva.

A legtöbb válaszoló egyébként azt javasolta ezekben a kérdésekben, hogy a csaló féllel beszéljen a kérdező. Ez korrekt tanács, mellesleg itt is leíródott már az elején.:-) Ennél többet nem tud tenni a gyerek olyat, ami esetleg még pozitív változást is hozhat.

Egyebekben pedig ez nem egy vigaszoldal, "pszichológus válaszol" rovat vagy "szidjuk együtt a szemét anyámat/apámat, avagy hogyan cseszhetnék ki vele a legjobban" chatszoba, kaphat a kérdező olyan válaszokat is, amik nem tetszenek neki. Az, hogy ezekre hogyan reagál, önmagát minősíti.

Az egészről az jut eszembe, amikor a South Park szexvideós részében a végén a szülők minden részletet elmagyaráznak a gyerekeknek, mert azt hiszik hogy megnézték a pornót, azok meg le vannak sokkolva tőle.

Kb ennyire lehet valaki biztos abban, milyen is a szülei szexuális élete.

Gyerekkoromban mindig volt a szüleim munkahelyén egy aranyos bácsi, tipikus barátságos nagypapa típus aki értett a gyerekek nyelvén.

Amikor 15 évvel később nyugdíjba ment, a kollégái megtalálták az irodájában a fiók mélyén a több tucatnyi ottfelejtett szexkellékét, pedig senki meg nem mondta volna róla ott, hogy ilyen fétisei vannak.

Soha senkiről nem lehet tudni, hogy milyen a szexuális élete és mit is tud erről a környezete, vagy éppen mennyire fogadja el, legfőképpen nem egy gyerek.

Turkálni lehet, de a helyes következtetést levonni már nehezebb, és lehet ugyan a szülőhöz fordulni, de nem biztos hogy a válasz tetszeni fog, főleg ha azt a gyerek nagy titokban továbbmondja az évfolyamtársainak... Ahonnan már terjed is tovább a dolog. A szülők szexuális élete a magánügyük.