Mi járhat az olyan szülő fejében, ha így magába fordul a gyereke? Miért nem viszi el szakemberhez, mikor már üvölt róla, hogy tényleg baj van?

Szia!

Elmondtad Neki,hogy szorongsz,és nem tudsz megbírkózni a gyásszal?Mert ha nem akkor néma gyereknek anyja sem érti a szavát.Jó,persze láthatta volna rajtad ezeket,de lehet Ő sem volt valami jó állapotban a halál időpontjában.

Most beszéld meg ezeket Vele,néhány családban ha beszélgetnének egy picit nem lenne annyi probléma.

Persze, mert az anyák mindig tökéletesek...

Persze, felnőttkorában is a "gyerek" a hibás, mert nem felejtette el a sérelmeit...

Idióta -.-

Kérdező:

Ha 'csak' ennyi a bajod vele, akkor próbáld meg vele megbeszélni. De ettől még pszichológussal is beszélj.

1. Lehet anyukádat is nagyon megviselte és ő sem tudta feldolgozni és szakemberhez lehet nem akart sem teged sem magát elvinni, hogy ne mondják amit sokan rosszul mondanak, hogy " dilis,nem normális". Amikor szerintem mindenkinek szüksége lenne valamilyen szinten.

2. Lehet azt hitte, hogy idővel begyógyul a seb és inkább rád hagyta.

nem lehet egy évekel ezelöti gyászfolyamatra rá fogni minden problémát

nem anyukád vagy a szakember hiánya okoza a gondot hanem az hogy egy képernyőt bámulva töltöted az elmúlt éveket és lemaradt az érzelmi fejlödésed

Ha még nem mentél el pszichiáterhez, menj.

Az előző válaszolóknak nincs közvetlen tapasztalatuk, nem fogják megérteni a helyzeted.

Nekem 13 éves koromban halt meg apukám, és engem sem vittek orvoshoz, holott olyan erősen magamba voltam zárkózva, hogy a tanárokkal sem beszéltem soha, nem mentem ki egyszer sem felelni egészen érettségiig, akkor is csak kényszerből tettem.

Anyukád a kevésbé hibás a történetben, őt is megrendítették a történtek, plusz maga is mentális betegként nem úgy kezeli az ilyen dolgokat, ahogyan helyén való lenne. Persze, hibás, de őt még fel lehet menteni a történtek alól.

A gond ott van, hogy egyik tanárod sem jelezte a problémát, ahogyan nekem sem, pedig részemről ordított a különbség: előtte nyitott, vidám gyerek voltam. Az ő dolguk lenne figyelni az ilyesmire.

Én csak 25 éves koromban mentem el nagy nehezen magamtól orvoshoz, és ki is derült, hogy bipoláris zavarom van. Borzasztó nehéz tinikorom volt, még a családom is bántott, hogy soha nem mosolygok, de az senkinek eszébe sem jutott, hogy azért, mert mély depresszióban leledzek.

Szerencséjükre apukám szenvedése és kitartása annyira mély seb volt bennem, hogy öngyilkosság soha, és azóta sem jutott eszembe, pedig sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog.

Orvosi segítséggel minden máshogy alakult volna, de hát most már mindegy.

Nem kell megvárni, míg rosszabbodik a helyzet, menj csak szépen el dokihoz! Ő majd segít túllépni azon is, hogy úgy érzed, anyukád cserben hagyott.

Én is így éreztem.