Tartanád olyan apával a kapcsolatot a gyerek érdekében aki semmit nem fizet, nelkülözésben sem segít, gyereknek gyógyszert sem vesz?

Nem igazán értem, hogy miért tetted fel a kérdést. Mindenki azt tanácsolta, hogy ne tiltsd el az apát a gyerektől, mert a saját gyerekeddel fogsz kitolni. Te csak ellenkezel, és hozod az idióta érveidet.

"De erre a kislanyra is ertendő, hogy ugye mennyire hianyzott az apukája?

Én nem akarom ezzel kinozni a gyermekem. A hiányerzessel."

Már írtam, hogy saját tapasztalatomból tudom, hogy ez nem így működik. A gyereked tudja, hogy nem szűznemzéssel fogant, és valahol a nagyvilágban van egy apja, akit valamiért nem ismerhet. Amíg ezt valaki meg nem tapasztalja, elképzelni sem tudja, hogy mennyire fájdalmas. Ezzel elég durva pszichológia sérüléseket fogsz okozni neki (lásd, az apa/anyakomplexus, amiről beszéltem).

Elhiszem, hogy nehéz így, hogy nem támogat anyagilag, ez nem szép tőle (az nem lehet, hogy nem is tud támogatni?), de te iszonyatosan rosszul kezeled a helyzetet. Szörnyen önző, ahogy viselkedsz, főleg az a telefonos húzásod. Hiába magyarázod, hogy ott az volt a lényeg, hogy az apa értse meg, hogy nem a gyerekét kéne büntetni. Belekeverted szegényt a KETTŐTÖK konfliktusába, ez ízléstelen húzás volt, szülő nem viselkedhet így.

Egyébként pedig nem tilthatod meg az apának a kapcsolattartást, ha van egy csöpp esze, jogi útra fogja vinni a kérdést.

Talán mert az embernek érzelmi szükséglete is van, nem csak fizikai, hát ezért add oda babusgatni. Nem a gyerekkel kéne sakkban tartani egymást, ez enyhén szólva ízléstelen.

Nem jobb az, ha csak a gyerek lelki szükségleteit elégíti ki, mint az, ha se az anyagit, se a lelkit?

Ez itt már csak a te önzőséget, még ha nem is látod be.