Tartanád olyan apával a kapcsolatot a gyerek érdekében aki semmit nem fizet, nelkülözésben sem segít, gyereknek gyógyszert sem vesz?

Ugye már írtál ki kérdést ezzel kapcsolatban máskor is?

Ő az a német apuka, aki az anyjával él, nem dolgozik, és azt várja, hogy a semmire kiköltözöl hozzá?

Egyébként szerintem valaki vagy akar segíteni a gyerekének, vagy nem. Olyan nincs, hogy segítek ha...

Ha simán hagyná éhen halni, szerintem akkor se törődne vele többet, ha ott lakna vele.

Szerintem tedd túl magad ezen a kérdéskörön, már jó ideje kiderült, hogy nem számíthatsz rá, egyedül kell gondoskodnod a kisfiadról. Zárd ki a pasit az életedből.

Kezdetnek azt kellene tudatositanod magadban kerdezo, hogy ez NEM a te dontesed, ugyanis ilyen dontest nincs jogod meghozni. A gyerek nem a tulajdonod, es semmivel sincs tobb jogod felette mint az apjanak.

Majd ha o felnove ugy dont hogy nem akar vele beszelni, az az o dolga, de te ezt nem dontheted el helyette, es ellene nevelni is aljas dolog.

Egy kis történet az én és fiam életéből.

5 éves volt a fiam amikor az apja úgy döntött, hogy neki egy másik nő kell. bevallom nem bántam, hogy elhagyott, mert a testi agresszióját egyre nehezebben tudtam kivédeni, és féltem, hogy a verekedése egy idő után a fiam hátán is csattani fog. Lelépett, így elváltunk. A bíróság bár kiszabott gyerektartást, ami akkor havi 8000 forint volt, és ezt sem fizette. Próbálkoztam a letiltással, de ennek az eredménye az lett, hogy feketén kezdett dolgozni. Sosem támogatta a fiát, sosem fizetett a gyógyszerekért ha beteg volt, sosem vett neki nem hogy ruhát de játékot sem. Én ennek ellenére úgy neveltem a fiam, hogy soha nem mondtam rosszat az apjáról, és sosem elleneztem ha az apja időnként meglátogatta. Felneveltem így is a fiamat. Ma már a fiam felnőtt ember. Külföldön dolgozik, jól keres, jól boldogul. Még ma is tartja az apjával a kapcsolatot, az apja csakis jó fej ember lehet. Szemrebbenés nélkül veszi neki a 100 ezres háztartási gépeket mint mosogatógép, Mosógép stb. Mindezt úgy, hogy az apja sír neki, hogy nincs rá pénze, és a fia rögtön megveszi. Én meg csendben morgok, mert én támogattam, az apja sosem, mégis őt támogatja. Én nem várom el a támogatását, csak a lelkem mélyén nem tartom fair dolognak sem a fiam sem az apja részéről, hogy még ma is én úgy próbálok meg a fiamon segíteni, hogy velem lakik( én is kint élek, dolgozom), nem kérek sem a rezsibe, sem a kajára pénzt, mondván spóroljon, egyszer hátha lakást akar majd venni. Erre az apja kihasználja.

Ha újra kezdhetném, akkor már kiskorától kezdve tudatosítanám a fiam eszébe, hogy tudja az apja egy nagy lúzer, sosem támogatta, sosem segített neki. Nem az apjának köszönheti, hogy úgy tanulhatott, hogy nem kellett dolgoznia közben, hanem én dolgoztam 2 helyen..

Lehet a gyerekeknek szükségük van az apára, de nem árt ha a gyerek tudja milyen az apja. Mit köszönhet neki..

"Legutóbb hogy hivott az apja, odaadtam a 1, 5 éves gyerek kezébe a telefont kihangositva és kértem hogy neki mondja a gyerek "szemébe" hogy gyogyszert sem küld ne engem zsaroljon a költözéssel "

Aki itt konkretan "zsarolt" az nem o volt...