Váláskor miért viselkedik sok szülő úgy, mintha a gyerek egy bolt nyitva tartása lenne, vagy egy kikölcsönzött könyvtári könyv amit hozni-vinni kell határidőre?
Részletezem.
Szerencsére nem vagyok elvált, még gyerekem sincs, viszont sokaktól hallottam már nagyon durva dolgokat.
Nyilván van egy bírósági határozat, és a gyerek az kiskorú, de az ő érdekeit is nézhetnék.
Szeretne-e minden apukás hétvégén találkozni az apjával? Vagy csak ritkábban?
Vagy: Szeretne-e sűrűbben találkozni vele?
Egy alkalommal mennyi időt akar vele tölteni?
És hasonlók.
Van ugye ez az általános 2 hetente szombat-vasárnap.
De ez számomra nem azt jelenti, hogy (ha én lennék az apuka), akkor szombat reggel hozzam a gyerekem, és vasárnap este vigyem haza.
Én ahhoz tudnám hasonlítani az egészet, mint egy barátnők közötti kapcsolatot, vagy fiúknál a haverok közti kapcsolatot.
Nyilván vannak időpontok, amikor mindkét félnek jó.
Felhívom, megkérdezem, hogy van-e kedved átjönni, vagy ő kérdezi ezt tőlem.
És saját magamtól elmegyek hozzá.
Vagy találkozunk valahol, csinálunk közös programokat.
Lehet, hogy együtt töltünk 2 órát, de lehet, hogy nála alszom vagy fordítva. (persze előre megbeszéljük)
Lehet, hogy 2 hónapig egyikünknek sem jó, de az is lehet, hogy hetente összefutunk.
Lehet, hogy megbeszélünk egy 3 órás programot, de elhúzódik, és kések pár percet, de nem dől össze a világ.
Most nem 2-3 éves gyerekekről beszélek, hanem 12-14 éves, illetve attól idősebbekről.
Ti gyerekek akik ilyen helyzetben vagytok, ti a másik oldalról hogy látjátok ezt?
Vagy nálatok nincs ennyire mereven, katonásan ez az egész?
válasza:Ha a szülök egymással normálisan viselkednek a válás után is, akkor nem kell szabályozni a láthatást.
Ha nem, akkor tényleg szükség lehet erre.
Emmellett a tizenévesek esetében, mivel azért az a szülö a felelös érte, akinél lehelyezték, ezért nem egészen megy, hogy csak úgy elmegy a másikhoz. Pl. az együttélö szülö csak akkor engedi el a gyereket soron kivül, ha elötte elvégezte az iskolai feladatait, elötte nem mehet csak úgy el otthonról. Meg még lehetnek egyéb okok is, amikor nem a gyerek dönt, hanem a szülö.
válasza:Apám pont ugyan így gondolkodik, mint te.
Részletezem.
Anyámnál élek, hétvégén lenne a láthatása, szombat reggel 9 től vasárnap este 8 ra kellene hazahoznia.. De rendszeresen elalszik, nincs kedve eljönni, panaszkodik, hogy miért nem tudunk rugalmasabbak lenni...
Sajnos mi is emberek vagyukn, nem tudunk egy lusta disznóhoz alkalmazkodni, aki vagy elvisz hétvégére vagy nem...
Persze ő mérges anyámra, mert "direkt kicseszik vele" mert ha apám 4-5 órát krsik, vagy egy napot, akkor nem igaz, hogy nem vagyunk rugalmasak... Mert neki dolgoznia kell meg mittudom én kifogások...
Sőt kiskoromba még be is adagolta nekem, hogy ilyenkor anyám nem engedi, hogy elvigyen... 15 évessen viszont már látom, hogy egy lusta paraszt aki kibújik a kötelességei alól, aztán másra fogja...
Szóval tartsd csak be a láthatásodat, mert téged fog utálni a gyereked...
Igen, azt értem, hogy a szülőknek kell dönteni, meg nem jöhet-mehet a gyerek a szülő tudta nélkül.
De ugyanúgy, mint amikor átmegy a gyerek egy osztálytársához vagy elmennek fagyizni, vagy főleg a lányok plázázni, akkor is megkérdezi a szüleit, engedélyt kér, felhívja az osztálytársát, hogy neki jó-e aztán kész.
Megbeszéli a szüleivel, hogy meddig maradhat, ha valami változás lenne, akkor haza telefonál, stb.
Ha nem érzi jól magát az adott társaságban akkor hamarabb hazamegy. (nem marad ott muszájból
Nyilván nem késő éjjel, vagy másik városba utazgat egyedül órákat.
Én lennék mondjuk 13-16 éves akkor kicsit életképtelennek érezném magam, hogy hozni-vinni kell.
Plusz az is fura lenne, hogy "kötelezően" ott kell lennem apukámnál egy meghatározott ideig, holott lehet, hogy 3 óra után már inkább haza mennék, míg máskor nála töltenék több napot (ha ugye a körülmények adottak hozzá, pl. hosszú hétvége vagy valamilyen szünet)
válasza:Szia!
Sajnos sokan a válás után úgy fújnak egymásra, hogy még a gyerek érdekében sem képesek normálisan viselkedni. Szerencsére vannak nagyon jó példák is (ahol persze nem jó, hogy egyáltalán kialakult az elvált helyzet, de legalább normálisan kezelik).
Az én szüleim nem váltak el formálisan, de szétköltöztek egy időre (azután szerencsére kibékültek, de ez több hónap volt). Anyával maradtunk, egy héten kétszer találkoztunk apával, ebből egyszer aludtunk nála (péntek este). Megbeszélés szerinti időben vitt minket vissza anyához szombaton. Annyira flottul intézték az ügyet, hogy bennem csak 10+ évvel később tudatosult, hogy más családokban ez nem megy ilyen jól.
válasza:pont az ilyen kiskamasz kamsz korban kel a legjobban ragaszkodni a rendszerhez
hány gyerek játszaná el hogy péntek délután elindul a másik szülőhöz aztán pár óra múlva lelép bulizni
aztán hiába beszélnek a szülök ha nem tudják hol dajdalozik épp a kölyök
válasza:Hidd el, hogy az a legjobb, ha van egy rendszer és nem össze-visszaság és zűrzavar. Képzeld magad az anya helyébe, majd az apa helyébe, majd a gyerek helyébe.
Lényegében te azt szeretnéd, hogy 12-14 éves gyerek már kénye-kedve szerint menjen az apjához?
Amiről te beszélsz, az 18 éves kor fölött van.
válasza: válasza:Elvált nő, édesanya vagyok.
Nehéz azért ezt a kérdést úgy megválaszolni, hogy egyelőre nincs gyermeked- kicsit árnyalja a képet, ha már tapasztalod a dolgot.
Igenis fontos a rendszer- a korrektségért is célszerű írásban rögzíteni, illetve törvényi kötelezettség is- ebben talán mindenki egyetért. Ez az alap, egy keret, amire aztán a két volt házasfél megegyezése, megbeszélése adja a tényleges tartalmat.
A késésekről: normális ember (BÁRKI, nem kell ahhoz volt házastársnak lenni, ugyanígy működik más családtagok, barátok, kollegák stb. között!) ha késik, akkor időben értesíti a másikat. Pl. ha dugó van és 10 percnél később érek oda valahová, akkor ne mondja már senki azt, hogy a mai technikai feltételek között egy sms, telefon vagy valami ingyenes messenger, viber, skype stb. küldése olyan nagy áldozat!
Igenis el kell jutni odáig, hogy megtisztelem a másik felet (a volt férjemet/feleségemet- ha már egyszer házasok voltunk, összekötöttük az életünket, szerettük egymást, akkor azért ez a tisztelet, ami alapból mindenkinek kijár neki is járjon!), hogy értesítem, ne aggódjon, ne várjon, adott esetben ne idegeskedjen, hogy baleset ért, ne fagyoskodjon vagy ázzon el, ha olyan helyen van stb.
Nincs azzal sem baj, ha egy program elhúzódik, ha ez nem rendszeres- ilyenkor is lehet szólni a másik félnek.
Én is elvárom, hiszen ha megbeszélünk valamit, akkor én is úgy tervezem a tennivalóimat (pl. ha este 8-kor jönnének, akkor akkorra lesz meleg a vacsora vagy addig végzek a bevásárással stb.)
Az már szerintem erősen jellemtelenségre vall, ha valaki rendszeresen késik, nem tiszteli meg a másikat azzal, hogy jelezze a csúszást stb. és még ő papol, hogy "nem dől össze a világ" - ilyen emberrel semmilyen nexusban nem szeretek kapcsolatban lenni.
A láthatás időpontjaiban természetsen ugyancsak elvárható mindkét féltől rugalmasság és itt a mindkét félen van a hangsúly.
Az én volt férjem külföldi állampolgár, külföldön is él: esetünkben a bírósági ítéletben meghatározott időpontokhoz való ragaszkodásom nagyon megnehezíteni a gyermekünkkel való kapcsolattartását, így természetes, hogy igazodunk egymáshoz.
DE: ő is ELŐRE szól mondjuk egy héttel vagy pár nappal legalább, hogy X-én ráérek, tudtam venni repülőjegyet, jó lenne-e nektek. Hogy ez miért fontos?
Volt már, hogy a gyerekünk kis barátjának szülinapi bulija volt aznap, amit nagyon vártunk- vagy vettem bábszinházjegyet vagy aznapra volt fontos orvosi vizsgálat, amire hetekkel előbb kaptunk időpontot. Ilyenkor megbeszéljük, hogy lehet-e módosítani akár az apa érkezését, akár pl. az orvosi időpontot. Amelyikünknek könnyebb a módosítás, az teszi meg (általában én). Nyilván a szülinapra a gyermekünk elment- legfeljebb az apja vitte- ott más opció nem nagyon volt.
Az egész láthatás kérdésben a kulcs szerintem a két fél intelligenciája és együttműködni akarása. Ha az egiyk fél ebben nem partner, akkor tényleg játszmázássá fajul az egész. Sajnos igen sok ilyen megromlott házasság utáni kölcsönös "betartás" van (főleg, ha egyik félnek új partnere van), aminek a gyerek issza a levét.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!